Szöveg: Kálmán Teréz | 2019.11.12. | Frissítve: 2019.11.15. | |
Instagram @kalmanterez | Igen, sokszor nagyon nehéz elindulni edzeni, de nyűg helyett akár hálával is gondolhatsz arra, hogy lehetőséged van minderre és képes is vagy rá
„Futni kell mennem.” „Egy órát kell ma futnom.” „Jaj, ma intervall edzést kell csinálnom.” „Micsoda, ma 30 kilit kell futnom?”
Mondtam ezeket én is. Nem egyszer. Tettem fel a kérdést én is. Több százszor. És éreztem én is a „kell”-t. Ezerszer is. Kell. Kell, mert ott van a tervben. Kell, mert a célt csak így érem el. Kell, mert nem maradhat el. Kell, mert mások is csinálják. Kell, mert mi lesz, ha nem...
Kényszeresen mentem. És szenvedtem: a futástól és az érzéstől magától.
De amikor mindezeket elengedtem, a tervet, a célt, a megfelelni akarást, akkor megkönnyebbültem.
Futni kell? Nem, nem kell. Inkább légy hálás azért, hogy lehet!
„Ahh, bullshit!” – mondod te. Pedig nem. Egy hosszú hullámvölgy vagy egy hosszabb-rövidebb kényszerpihenő után már biztos, hogy nem az (persze lehet, hogy amúgy sem). Mert akkor, amikor újra elkezded, amikor újra nekiindulsz, akár edzésterv és minden nélkül, és szembesülsz elsősorban önmagaddal, akkor tényleg csak egy dolog marad: a hála. Mindenért. Is.
Kincseink
Hányszor hallom ezt a mondatot az életmódváltás felé kacsingatók szájából, de sokszor még a „haladóktól” is. Milyen rosszul hangzik. Kell. Muszáj. Kötelezettség. Elvárásnak megfelelés. Valami kötelező rossz. Kipipálandó feladat.
Persze gondolhatsz rá így is. De szívemből kívánom, hogy jöjjön el számodra is az a pillanat, amikor a fejedből törlődik a „kell” szó, amikor a mozgás nem valami „muszáj” tényező lesz az életedben, hanem ajándék. Amikor már a tiszta érzések, az élvezet hajt és ad energiát, amikor az életed része lesz a sport. Amikor már úgy gondolkodsz: hálás vagyok, hogy mozoghatok!
Tudod mekkora kincs, hogy van két lábunk, ami még akkor is lép, amikor már azt hinnénk, hogy nincs tovább? Ami még akkor is felvisz az emelkedőre, amikor már azt hisszük, hogy összeesünk? Tudod mekkora kincs, hogy van két karunk, ami minden lépésnél hajt lendülettel? Hogy van egy jó szívünk, ami fáradhatatlanul pumpál? Gondoljunk bele, csak egy pillanatra! És adjunk hálát értük! (Mert van, akinek mindez nem adatik meg, mégsem adja fel!)
Élvezd, hogy mozoghatsz!
Ahogy az életben, úgy a sportban is igaz: vannak dolgok, amiken nem tudunk változtatni, és türelem kell ahhoz, hogy el tudjuk fogadni ezeket. De egy dolgon biztos, hogy mindig és minden körülmény közt tudunk változtatni, ez pedig a hozzáállásunk. Amitől persze minden más is változni fog. Az ég kékebb lesz, a fű zöldebb, a szemüveg rózsaszínűbb, a kávé finomabb, a győzelem édesebb, a siker nagyobb, az élet pedig szebb! Élvezd, hogy élsz. Élvezd, hogy van szabad akaratod. Élvezd, hogy mozoghatsz.
Gondolkodj tehát ma így: „Hálás vagyok, hogy ma is mozoghatok!”
És ne csak gondold, tedd is meg. Mozogj. Fuss. Ma. Most.
