Filmajánló - futás utáni estékre | Futásról Nőknek

Iratkozz fel hírlevelünkre!

Felhasználási feltételek

Írj nekünk

Filmajánló - futás utáni estékre

Öt olyan filmet szeretnénk ajánlani most neked, ami a futással kapcsolatos. Lesz amelyiken jót nevethetsz, lesz ami elgondolkodtat és amin inspirálódhatsz.

A futóvá válás egyik legelső jele, hogy elkezdesz máshogy gondolkodni a látott filmekről. Előszört elkezdesz keresgélni, hogy inpirációt meríts, majd minden film mondanivalóját a futásra ülteted át. 5 szerzőnk kiválasztott egy-egy olyan filmet, ami a futásról szól vagy a futás is szerepet kap benne - lesz benne könnyed és nehezebb műfaj is. A lényeg, hogy valamiért szeretjük a most következő filmeket, és bekuckózva a meleg szobába, futás után jó program lehet megnézni a most következő ajánlásban szereplő filmeket. 

Erdélyi Zsófi, olimpikon maratoni futó kedvence: Tracktown

Azért választom ezt a filmet, mert erről van a legfrissebb emlékem, még mindig a hatása alatt vagyok, és mivel imádom Oregont a gyönyörű futós útvonalaival. A film főszereplőjét alakító Alexi Pappas elit futó a valóságban is, ezért már érdekes a film. A film bemutatja, hogy milyen szigorban kell élnie egy elit futónak, ahhoz, hogy eredményes legyen. Plumb Marigold hosszútávfutó még soha nem vett ki szabadnapot, de most meg kell tennie, mivel komoly láb fájdalommal küzd, és az orvosai eltiltják a futástól. Nem tud azzal a helyzettel mit kezdeni, hogy nem a megszokott rutin alapján zajlanak a napjai. Nem tudja, mit kezdjen magával futás nélkül. Majd bejön a képbe egy fiú, aki új akadályokat görget elé. Meg kell birkóznia azzal, hogy későn fekszik le, hogy nem tudja kipihenni magát. A film nagyon érdekfeszítően meséli el egy elit futó átlagos napját, na meg az érzelmeket is, amivel szembesül. Hogy mit érez egy versenyző a legfontosabb verseny előtt, ami nem más, mint az olimpiai válogató. Ugyanazok a sikerek, küzdelmek, kudarcok, szabályok, amiket mi is átélünk futóként.

 

Zazi kedvence: Life in a day: The Western States 100 Mile Endurance Race

Nem volt nehéz kiválasztanom a kedvenc futós filmem, azonnal tudtam, hogy ez lesz az. Billy Yang filmjeit egyébként is szeretem. A Western States egy 100 mérföldes (161 km-es) terepfutó verseny Kaliforniában. Az összesen 5500 méter szintemelkedéssel és 7000 méter lejtővel tarkított pálya az USA legnehezebb terepversenye. Az indulóknak 30 órájuk van a célba érkezésre. A pályacsúcsot a hétszeres győztes Scott Jurek tartja 15 óra 36 perc 27 másodperces idejével. A nőknél 17 óra 37 perc 51 másodperccel Ann Trason tartja a pályacsúcsot, aki összesen 14 alkalommal győzött a versenyen. Ez a film 2016-os Western States-ről szól. Négy versenyző futását követhetjük végig, akik között van először induló és olyan is, aki már megnyerte korábban. Nemcsak arról van szól a film és a verseny, hogy végigfutnak egy 100 mérföldes terepfutóversenyen, hanem közben nézőként mi is megismerjük őket, magunkra ismerünk bennük, megvívjuk az ő harcaikat, amelyek időnként a mieink is. Velük együtt nyerünk, vesztünk, végigmegyünk, feladjuk. Sírunk is, nevetünk is. Nagyon őszinte és érzékeny lelkületű film.

 

https://www.youtube.com/watch?v=zCcEGjH-hQM

Németh Györgyi egyik kedvence a könnyű műfajból: Spangol - Magamat sem értem

Ha könnyed, és aranyos vígjátékra vágysz, amiben a futás is jelen van, igaz nem erről szól a film, de újra és újra visszatérő eleme, akkor a Spangol - Magamat sem értem c. filmet szívesen ajánlom. A film egy jómódú amerikai családról szól, amiben a családcentrikus apa (Adam Sandler) saját éttermét vezeti, és abban séfként igen sokat dolgozik. Cserébe a vállalkozása egyre dinamikusabban fejlődik. A családfő érzelmileg és anyagilag is igyekszik megadni mindent a családjának. Felesége (Téa Leoni) élete viszont mélyponton van, hiába végzett egyetemet, hiába volt a leggyorsabb az egyetemi atlétika csapatban, hiába csinos, jelenleg nem találja a helyét sem a családban, sem a munkában. A család beköltözik egy mesés házba Malibun, ahol egy mexikói házvezetőnőt is felvesznek, hogy a ház körüli teendőket ellátása. A házvezetőnő egy szót sem beszél angolul, de szorgalmas, kedves és nyitott. A két nő közti különbség számos jópofa, és elgondolkodtató helyzetet produkál. A filmben visszaköszön a mai nyugati nők megfelelési kényszere az élet oly sok területén, és az a fajta szabadság, és önelfogadás, amit a házvezetőnő hoz be a Clasky családba. Hogy hol van ebben a filmben a futás? Valóban nem a futásról szól a film, de mint oly sokan, a feleség is futás közben engedi ki a gőzt. A futás egy biztos pont az életében, ahol még érzi, ott van a szeren. Személy szerint imádom a limonádékat. Imádtam, hogy mennyire jól megfogták azt a fajta nőtípust, aki az élet minden területén a tökéletességre törekszik, miközben önmagát köti gúzsba. Nincs mese, a futás a nemzetközi gyógyszer, minden frusztrált nő bajára. Legalábbis a tüneteket kezeli.

Oravecz Orsi kedvence: The Barkley

A Barkley marathon az ultra-terepfutás szubkultúra szubkultúrája. Az eseményt az USA Tennessee államában, a Frozen Head State Parkban rendezik. Nem is tudom, futásnak tekinthető-e egyáltalán. A versenyt Martin Luther King Jr. gyilkosa, a környéken található fegyházban raboskodó James Earl Ray szökése ihlette, aki 55 óra alatt csupán 13 km-t tett meg menekülése során. A hosszú távú 100 mérföldes (160 km) versenyben 5 azonos kört kell teljesíteni összesen 60 óra alatt, váltakozó irányban indulva, nehezen járható középhegységi terepen. Van egy „fun run”  betétszám is, ez 97 km-es. Az útvonal jelöletlen ösvényeken halad, évente módosul, a térképet egy „mesterpéldányról” kell a verseny előtt lemásolni. Nincsenek frissítő állomások, két pont kivételével, ahol vizet lehet vételezni. Adott pontok érintését könyvből kitépett lapokkal igazolják a versenyzők. A terep nehézségére jellemző, hogy 1984 és 2017 között mindössze 15 versenyző teljesítette a kihívást. Magyar versenyző is indult már, Lőw András és Korányi Balázs, ők végül nem fejezték be a versenyt. Ami megfog mindebben, az részben a szervezők bizarr humora: a versenynek nincs honlapja, nevezni emailben kell, ha egy korábbi résztvevő megadja a címet. A nevezési díj 1,6 USD, egy autó rendszámtábla és egy esszé „Miért engedjetek részt venni a Barkleyn?” címmel. Magával ragad a verseny egyszerűsége és nehézsége is, a futó majdnem teljesen magára van utalva, egyedül van, de együtt a szinte érintetlen természettel. Ez egy igazi magányos kaland!

 

Elek Dóri kedvence: Harc a másodpercekért (Prefontaine)

1997-ben került a movikba a Harc a másodpercekért című amerikai film, egy ikonikus középtávfutó, Steve Prefontaine életéről. Steve 1951-ben született, nézőként az egyetemi felvétele idejében kapcsolódunk be, ekkor Steve már igazi futólegenda. A fiatal atléta minden vágya, hogy az Oregoni Egyetemre járhasson és Bill Bowerman (a Nike cég későbbi társalapítója) kezei alatt fejlődhessen. Az önfejű és kissé öntelt Pre (Pri, ahogy becézik) végül bekerül az egyetemre, és hatalmas sikereket ér el. Ám folyamatosan elfutja versenyeit, és mivel nem változtat a taktikáján, hatalmas pofonokat kap. Ez a film számomra már-már kabala, minden jelentős és hosszú versenyem előtt megnézem, és mindig magával ragad. Tetszik, hogy több valós történeti szál is összefonódik a fim során, mert ugyan Steve életét követjük végig, beletekintünk a Nike cég megalakulásába és az akkoriban jellemző bürokratikus rendszerek (AAU Amatőr Atlétikai Unió) és sportolók közötti feszültségbe. Valós eseményeket dolgoz fel a film, s habár Pre elfutós stratégiája nagyon messze áll az én szokásaimtól, mindig önbizalmat merítek az ő határozott fellépéséből. Velem mindig sikerül elhitetnie, hogy ha nagyon akarok valamit, harcolok érte, azt elérhetem.

Ajánlók természetesen a teljesség igénye nélkül készült, számos remek futós film van még a palettán.