Iratkozz fel hírlevelünkre!

Felhasználási feltételek

Írj nekünk

Én és a futás most már örökre együtt leszünk

Sziget Ágnes gyűjteményéből | Sziget Ágit két dolog vitte rá a futásra: fogyni akarté és valahol le kellett vezetni a stresszt

Futócsajok az Instáról @szigetagnes

Sziget Ágnes blogger, stylist, színpadi ember, költő, kommunikációs szakember és még sorolhatnánk, mi mindenben áll helyt. Mi most a futóval beszélgettünk, természetesen a sportról, testképről és persze arról, hogy milyen ruhadarabokat ajánl nekünk, futó csajoknak szakemberként. 

 

Az Instádon olyan 2,5 éve láttam futós képeket feltűnni, nagyjából ekkor kezdted a futást? 

Azt szoktam mondani, hogy nagyjából 8 éve futkározok, 3 éve futok és 10 hónapja edzek tudatosan. Lehetne nálunk a futás családi sport, hiszen apukám is fut, korábban profi kosaras volt, később pedig kosáredző lett, akinek válogatott játékosok is kerültek ki a keze alól. Egy komoly térdsérülés miatt az aktív játékot abba kellett hagynia. A mozgás viszont olyan szinten volt része az életének, hogy nem volt kérdés, másik sportba kezd. Ez lett a futás. 40 éves elmúlt, amikor elkezdett ezzel foglalkozni, ennek ellenére olyan időket futott, amilyenekről én egyelőre csak álmodom: 1:24-es félmaratont és 3:02-es maratont. A térdsérülése az elmúlt években sajnos súlyosbodott, így az utolsó közös versenyünk óta nem állt rajthoz, ott is már sérülten versenyzett, de a kategóriájában még így is a top 5-ben volt. Többek között az ő Párizs Maratonon szerzett élményei inspiráltak, hogy ott fussam az első maratonom. De az igazsághoz az is hozzátartozik, hogy évekig álltam értetlenül az előtt, hogy mennyit és miért fut télen-nyáron. Engem végül két dolog vitt rá a futásra. Talán egyik sem meglepő: fogyni akartam és le kellett vezetnem a stresszt.

 
Sziget Ágnes gyűjteményéből | Ági szeret aszfalton futni, de a futócsapatával közös terepezéseket is nagyon élvezi

 

A kettő valahol össze is függött. Nagyon korán, a második egyetemi évem alatt kaptam meg egy főállást egy multinál. Nagy lehetőség volt és nagy felelősség, én pedig elképesztően maximalista vagyok, nem volt más opció, csak a „tökéletes végrehajtás”. Ez a testemet és a lelkemet is megviselte, napi 14 órákat dolgoztam, mellette tanultam, hétvégente pedig színházi, zenekari próbáim és fellépéseim voltak. Borzasztó egészségtelenül éltem, és egy ponton realizáltam, hogy muszáj valamit mozognom, hogy egyensúlyban tartsam magam. Akkor jött a futás, de még csak rendszertelenül. Voltak intenzívebb időszakok és kihagyások is. Aztán tavaly nyáron egy hasonlóan nehéz időszakban minimális felkészüléssel futottam egy félmaratont. Az az élmény annyit segített az akkori lelkiállapotomon, és úgy berántott, mint valami drog. Nem tudtam leállni. Ősszel lefutottam életem első 30 km-es versenyét, és eldöntöttem, hogy maratont akarok futni, na meg, hogy én és a futás most már örökre együtt leszünk.

 

Hol szeretsz a legjobban futni: terepen vagy aszfalton?

Az edzéseim és a versenyeim többsége jelenleg síkon, aszfalton történik. Itt egyelőre stabilabbnak érzem magam. Ennek ellenére nagyon szeretem a terepfutásokat. Egyedül ritkán indulok el, mert bárhol képes vagyok eltévedni még akkor is, ha az órámra letöltöm a pályát, de a Sanyoszistállónak, ahol készülök, van heti egy közös hosszú futása, ami gyakran terep. Ezeket imádom. Nagyon feltölt a táj, a csend a jó levegő. Ugyanakkor nem tartozom azok közé, akik degradálják az aszfaltos futást. Persze, monotonabb a terepnél, de cserébe totál ki tudsz kapcsolni, vagy éppen át tudod gondolni a dolgaidat, és közben nem kell minden lépésnél figyelned, hogy el ne csússz a fagyos köveken.

 

 
Sziget Ágnes gyűjteményéből | A futás és én már örökre együtt leszünk...

 

Mennyit futsz hetente? 

Korábban heti 3-4 futásom volt, de a maratoni felkészülés időszakában ez 5-re emelkedett. Október óta Markocsán Sándor irányítja az edzésmunkámat, teljes mértékig az ő tudására bízom magam, az eredményeim pedig igazolják, hogy jó úton járunk. A félmaratoni távon 5 hónap alatt 16 és fél percet gyorsultam, ezzel a PB-m 1:39:37, 25 km-en közel 20 percet, a PB itt 1:58:33, szóval megéri a befektetett munka. A futások mellett igyekszem a keresztedzésekre is figyelni. A terv a heti kettő konditermi tréning, de bevallom, hogy ez nem mindig jön össze, van, hogy csak 1 fér bele a munka és a magánélet mellett. Érzem, hogy szükségem lenne jógára vagy strechingre is, de egyelőre ez csak terv.

 

Ma lenne az első maratonod, amit nem tartanak meg a koronavírusjárvány miatt. Ez hogy érint?

Bevallom, rosszul. Nagyon akartam ezt a versenyt, és jó formát sikerült összehoznom, esélyem lett volna egy igazán jó időre, azt hiszem. A verseny előtti hetekben már éreztem, hogy jó eséllyel nem utazom Párizsba, amikor hivatalosan bejelentették, mégis nagyon megviselt. Egy hétig totál el voltam keseredve, és nem fogok hazudni, még most is keresgélem egy kicsit a motivációm. Főleg, hogy elkezdtem érezni a formám romlását is. Erre valahol számítottam, mert tudtam, hogy ezt az intenzitású edzésmunkát nem tudom fenntartani, főleg egy ilyen nehéz körülményekkel fémjelzett időszakban, mint amit most élünk. De ettől még megvisel. Futok, és egyelőre viszonylag jó időket, de érzem, hogy már sokkal könnyebben fáradok. Úgy döntöttem viszont, hogy ezt most megengedem magamnak, mert tudom, hogy fejben vagyok a legerősebb, és képes leszek újra felszívni magam, ahogy azt is, hogy fogok még maratont futni. Ezen a ponton a mikor és a hol a kérdés, de meg fogom csinálni.

Költészetet is tanultál, írtál már a futásról verset? 

Még nem, de ez egy szuper ötlet.

 

 

 

Azt írod az oldaladon: „Ez egy olyan oldal, ami megmutatja, hogy mindegy, mi a vágyad, ha igazán akarod és hajlandó vagy tenni érte, akkor bármit elérhetsz. Legyen szó sportról, karrierről, önmegvalósításról, álmodj, dolgozz meg érte, váltsd valóra. Ezen az úton szeretnélek inspirálni téged.” Mi volt neked az a cél, álom, ami megvalósult, és mi van még hátra?

Ha valaki megkérdezi, hogy miben hiszek, azt szoktam felelni, hogy magamban. Ez talán nagyképűen hangzik, de engem ez visz előre, mindig a kitartásom és az akaraterőm volt a legnagyobb fegyverem. Sosem másoktól vártam, hogy oldják meg helyettem a problémáimat. Hiszek benne, hogy ha valamit igazán akarok, és mindent megteszek érte, akkor képes vagyok elérni azt. Futásban egyértelműen a maraton most a fő cél. Valahol a lelkem mélyén a hosszabb távokkal is szemezgetek, mert alapvetően jobban szeretek sokat, mint gyorsan futni. De hiszek a fokozatosság elvében, meglátjuk, mit hoz a jövő. A munkám terén szerencsésnek mondhatom magam: szeretem, amit csinálok és sikereim is vannak. A következő időszakban inkább a kreatív energiáimat szeretném még inkább felhasználni – tervezek egy vlogot, és a stylingot is visszahoznám a mindennapokba –, illetve a magánéletemre szeretnék még jobban koncentrálni.

 

Stylist vagy, adj kérlek öltözködési tanácsokat futáshoz!

Először is, talán elcsépelt, de a legfontosabb a kényelem. Vehetsz szuper jól kinéző futócuccot, ha az például túl feszes és kidörzsöl. A huszadik kilométeren már baromira nem fog vigasztalni, hogy jól nézel ki, ha a fájdalom befolyásolja a futásodat. Nem éri meg. A varrásokra is érdemes odafigyelni: minél kevesebb van belőlük, annál jobb, mert annál kevesebb az esélye, hogy az izzadtsággal vegyítve fájdalmas lesz az adott ruhadarab viselete. Fontos, hogy, egy futóközösségben senkit nem az határoz meg, hogy van-e rajta pár plusz kiló. A teljesítmény a fontos, és az, hogy ha most kezdesz edzeni, legyőzöd magad és elindulsz mozogni. Persze tudom, hogy ezt könnyű mondani, ezért van pár javaslatom azoknak, akik még építgetik csak az önbizalmukat. Ott van például a kedvenc tévhitem: sok nő, aki nem elégedett az alakjával, hajlamos azt gondolni, hogy a bővebb ruhában vékonyabbnak tűnik, pedig ez nem így van. Lehet, hogy a lazább darabok eltakarnak 1-1 problémás pontot, de ha minden ruhadarab bő, akkor az összhatás épp az ellenkezője lesz, mint amit el szeretnél érni. Erre elég jó példa a futószoknya, bevallom, én ennek a ruhadarabnak óriási ellensége vagyok. Lehet, hogy eltakar egy problémás külső comb területet, de összességében sajnos nagyon előnytelen.

Szerintem a nadrág választása a legfontosabb, főleg mert a legtöbb nő a fenék-comb körüli területtel elégedetlen. A nadrág anyaga ne legyen túl vékony (ezt úgy a legkönnyebb ellenőrizni, hogy ha felveszed, akkor a fenekeden ugyanolyan színe legyen, mint a lábszáradon), semmiképp se legyen átlátszó, ne legyen a combon futó varrás vagy hálós betét, ami esetleg bevág a problémás területen. Ha lehet, válassz magasabb, vastag gumis derekú, nem kötős nadrágot. Ha rövidebbek a lábaid, akkor a lábszárközépig érő nadrág lehet a legtutibb megoldás, semmiképp ne érjen teljesen bokáig. Azt gondolom, hogy a nadrág az a ruhadarab, amire a leginkább érdemes beruházni, futófelsőkből sokkal könnyebb megfelelő fazont találni egészen olcsón. Az én tanácsom, hogy legyen 1-2 db minőségi futónacid, és ha szeretnél változatos outfiteket viselni, inkább a felsőket variáld. Szerencsére ma már óriási a választék, mindenki megtalálja a stílusban, színben és persze árban hozzáillőt.

 

 
Sziget Ágnes gyűjteményéből

 

Színpadi emberként a külsőd, az alakod talán nem másodlagos a számodra, az Insta bemutatkozódban is írsz diétákról. Milyen a viszonyod a testeddel?

Nagyon sokáig voltak komoly gondjaim a testképemmel. Sosem voltam kifejezetten kövér, de vékony sem, és emiatt állandó komplexusaim voltak, sosem láttam magam szépnek. Gyakorlatilag 13 éves korom óta nagyjából 10 hónappal ezelőttig egy állandó, eszement fogyókúra volt az életem. Szándékosan használom a fogyókúra szót, mert a létező összes, az interneten fellelhető baromságot kipróbáltam a Dukan diétától kezdve a bébiétel kúráig. Volt, hogy tartósan 1000 kcal alatt tartottam a napi tápanyag-bevitelem. Eredménye persze ezeknek nem volt, mindig visszahíztam, cserébe az anyagcserém és a hormonháztartásom csúnyán megsínylette a dolgot: gluténérzékeny lettem, inzulin rezisztenciám alakult ki. Ennek rendbetételén azóta is dolgozom, már egészen jó eredményekkel. A futásnak köszönhetem, hogy megbékéltem a testemmel. A rendszeres edzéssel szinte észrevétlenül lement rólam 4-5 kiló, amit korábban sehogy sem sikerült ledolgozni. Nagyon sok fogyástörténetet látunk manapság, ahol az emberek nagy feleslegtől szabadulnak meg. Borzasztóan becsülöm őket, de fontos elmondani azt is, hogy az utolsó pár kilót leadni más típusú kihívás, és legalább olyan nehéz, mint nagy súlyból sokat fogyni. Ma már úgy tudom fenntartani a megjelenésem, hogy közben ehetek. Szinte mindent, de fő a mértékletesség. Megtanultam, hogy bizony kell a tápanyag a szervezetemnek és ha nem éheztetem, cserébe rendszeresen mozgok, akkor nem fogok hízni és ki tudok alakítani egy tartható, hosszútávon jól működő, egészséges életmódot. Ez pedig nemcsak a testemnek, a lelkemnek is fontos.