Szöveg: Csaba Orsolya | 2020.01.04. | Frissítve: 2020.10.06. | |
Anna McNuff Facebook oldal | A futás lehet kaland is - Anna McNuff egy jó értelembe vett őrült futó, aki mezítláb gyűjti a kilométereket
Anna McNuff egy született életművész, az a típusú személyiség, akire tökéletesen illik a „ha nem lenne, ki kellene találni” mondás. Motivációs tréner, influenszer, író – de mindenekelőtt egy igazi kalandor. Legutóbb például Nagy-Britanniát futotta végig: 5 hónap alatt 3700 km-t teljesített, mégpedig mezítláb!
Csak egy kis ízelítő Anna eddigi „pályafutásából”: 184 nap, 5500 mérföld, 100.000 méter szintemelkedés két keréken – a bringája neve: Bernard –, Dél-Amerikában, az Andok déli részénél. 7 hónap, 11.000 mérföld az Amerikai Egyesült Államokban, érintve az összes államot, Boudica nevű biciklijének a nyergében. De keresztül-kasul túrázta már Kanadát, és végigfutotta Új-Zélandot a 3000 km-es Te Araroa túraútvonalon keresztül. Anna a brit Cserkészlányok Szövetségének nagykövete, valamint az Adventure Queens közösség egyik alapítója, célként pedig azt tűzte ki maga elé, hogy felfedezze a világot, és az útját megossza másokkal is. „Amikor pedig nem a hegyekben futok vagy a vadonban éjszakázom, akkor arra bátorítok másokat, hogy ragadják tökön az életet (nem tudományos kifejezés), valamint beszélek és írok a fejlődés fókuszú szemléletmód (tudományos kifejezés) fontosságáról az életünk minden területén” – írja magáról Anna a weboldalán.
Mezítláb futva Nagy-Britannián keresztül - a Barefoot Britain projekt
A pink hajú, életvidám Annának, akit a Traveller magazin korunk 50 leginspirálóbb utazója közé sorol, a legutóbbi, 2019-es kalandja több szempontból is különlegesnek bizonyult. Ezúttal a szülőföldjét, Nagy-Britanniát futotta végig 2019 júniusa és novembere között: a Shetland-szigetekről indult és Londonba érkezett. Egészen pontosan 3785 km-t teljesített 168 nap alatt (ne is kezdj számolgatni, nem futott minden nap).
De miért mezítláb? McNuff a minimalista futás híve azóta, hogy elolvasta a Futni születtünk című könyvet, valamint az új-zélandi kalandja során rengeteg olyan helyi fiatallal találkozott, akik szintén mezítláb futnak. „Mint mindig, ez a kalandom is egy óriási kihívás lesz – vajon rá tudom-e venni a lábamat, hogy azt és úgy csinálja, amire teremtették, miután korábban folyamatosan cipőbe préseltem?” - írta Anna a nagy mezítláb futós projektje előtt a honlapján.
Annának volt egy rendkívül fontos célja a Barefoot Britain elnevezésű tervével: ösztönözni a lányokat, fiatal nőket arra, hogy megvalósítsák az álmaikat, hogy belevágjanak a saját kalandjukba. Útja során találkozni szeretett volna minél több brit cserkészlány-csapattal, valamint meg akarta ismerni hazája női futóközösségeit is. Így a Barefoot Britain során bárkinek lehetősége volt csatlakozni Annához egy kisebb-nagyobb szakaszra, tudjátok, mint a Forrest Gumpban. Aki pedig nem akart futni, az is segíthetett Annának a nagy kalandban, például úgy, hogy befogadta éjszakára vagy elfurikázta Barry Buttercup névre „hallgató” hátizsákját a következő célállomásra. A kalandornő tehát kicsit sem magányos futásnak szánta ezt az egészet, sokkal inkább egy közösségi élménynek, amelynek bárki részese lehetett.
A felkészülés
A mezítlábas futásra Annának fel kellett készítenie a lábait, mert tisztában volt vele, hogy ez a feladat még a szokottnál is keményebb lesz.
– Három évig egy nagyon minimalista cipőben futottam, aztán fél évet egy mezítlábas cipőben (ez tulajdonképpen úgy néz ki, mint egy erős anyagból készült, lábujjas futózokni – szerk.), majd fél évet mezítláb edzettem. A fokozatosság elvét igyekeztem szem előtt tartani – nyilatkozta Anna a kanadai Running magazinak. Azt is elárulta, hogy bár nem volt a felkészülési időszakban semmilyen problémája vagy sérülése, azért akadtak kétségei, hiszen a mezítlábas futás során számos olyan felülettel és sebesülést okozó dologgal találkozhat a talp, ami komoly fájdalmat képes okozni.
100 helyett 90 maraton
Végül Anna a tervezett 100 maratoni táv helyett 90-et futott az 5 hónap során, nagyjából 200 mérfölddel (322 km) kevesebbet teljesített a korábban meghatározottnál egy lábsérülés miatt. De abban a 10 napban sem vesztegelt egy helyben, amíg a talpa gyógyult, hiszen szoros volt az időbeosztása, minden héten három cserkészlány-csapattal találkozott. A futással kapcsolatban alapvetően azt a rutint követte, hogy öt futós nap után egy pihenőnap következett. A futós napokon soha nem teljesített egy maratoni távnál többet: saját bevallása szerint azért, mert rengeteg mindenre kellett koncentrálnia a lábától kezdve a logisztikán át a kísérőkkel való beszélgetésig, mindez pedig mentálisan igen komoly „munkát” igényelt: egyszer fordult csak elő, hogy 42 km-nél többet futott, és másnap a szokottnál sokkal fáradtabbnak érezte magát.
– Büszke vagyok, de azért elég kemény menet volt. Jó pár olyan nap akadt, amikor azt járt a fejemben, hogy „csak legyek túl rajta”. De rengeteget segített, hogy sokan futottak velem, ettől pedig az egész sokkal több lett, mint egy sima futás, igazi élménnyé vált – nyilatkozta Anna.
Habár volt előre megtervezett trackje, McNuff útközben nem egyszer módosított, legtöbbször a borítás vagy a forgalom miatt: például néhány szakaszt egy kis kitérővel futott, hogy homokos tengerparton haladhasson, vagy olyan részt választott a korábban kitalált helyett, ahol kisebb volt a forgalom.
Hogy bírta a lába?
A fent említett igencsak gyorsan regenerálódó sérülésen kívül Anna lábai a körülményekhez képest egészen jó állapotban vészelték át a kihívást.
– Arra számítottam, hogy sokkal jobban ki fognak készülni, de a bőröm gyorsabban gyógyult, mint vártam! – mesélte az interjúban. – A talpon a bőr tízszer gyorsabban regenerálódik, mint bárhol máshol a testünkön. Az utolsó szakaszoknál azt vettem észre, hogy a lábam a korábbinál sokkal erősebbnek és vékonyabbnak tűnik. A talpam meg olyan volt, mint a tigris talppárnája: puha, de vastag.
Nem csupa móka és kacagás
Anna tehát több mint 3700 km-t teljesített 5 hónap alatt, mezítláb, és bár tényleg nagyon vicces, kedves, bohókás és szórakoztató személyiség, nem akarta mindig azt mutatni, hogy minden rendben van. Szeretett volna őszinte lenni.
– Azt is meg kellett osztanom az engem követő fiatal lányokkal, amikor éppen nem volt túl mókás a helyzet. Akadtak kétségeim, fájdalmaim, problémáim, és igen, megfordult a fejemben nem egyszer, hogy „Mégis mit keresek én itt, ezúttal túl messzire mentem?”. De szerencsére vannak mentális trükkjeim, amiket ilyen helyzetekben bevethetek.
Túllépni a határaidon„Erősnek lenni azt jelenti, hogy akkor is továbbmész, ha nem vagy biztos abban, hogy minden rendben lesz. A mentális erő perspektívát ad és a lehetőségek széles tárházát nyitja meg előtted. Arról szól, hogy túllépsz azon a ponton, amit a határodnak hittél – és ha belevágsz a kalandba, és végigmész az úton, minden élmény és tapasztalat olyan új lehetőségekhez vezet el, amelyekről korábban álmodni sem mertél.” |
A cikkhez felhasznált források: annamcnuff.com, runningmagazine.ca, stylist.co.uk
