Szöveg: Csaba Orsolya | 2019.12.23. | Frissítve: 2019.12.26. | |
A sífutás csapatsprint számának 2018-as olimpia bajnokánál tavaly diagnosztizálták a mellrákot, mindössze néhány hónappal azután, hogy nyert az ötkarikás játékokon. Kikkan Randallt összetörte a hír, de a sportolónő elhatározta, hogy bármi is lesz, megpróbál fizikailag a lehető legaktívabb maradni a kezeléssorozat alatt is – aztán pedig teljesíteni az idei New York Marathont. Egy mélységekkel és magasságokkal teli út igazán inspiráló története következik.
2018. februárjában Kikkan Randall amerikai sífutónő élete egyik legboldogabb pillanatát élte át: a téli olimpián felállhatott a dobogó legfelső fokára, miután Jessie Diginsszel megnyerték a sífutás csapatsprint számát. Ráadásul Kikkan és Jessie voltak az első amerikai nők, akik sífutásban diadalmaskodni tudtak az olimpián! Kikkannak, a 35 esztendős édesanyának ez volt az ötödik olimpiája, és először sikerült ötkarikás érmet nyernie, így aztán óriási volt az öröme.
De sajnos ez a felhőtlen boldogság nem tartott sokáig. Néhány hónappal a győzelem után a sífutónő egy csomót fedezett fel a mellében, amiről kiderült, hogy II-es stádiumú mellrák.
A sportolónőt letaglózta és megdöbbentette a hír: nagyon fitt volt, fiatal, ráadásul a családjában korábban senkinél sem fordult elő mellrák. De aztán az első sokk után Kikkanban felébredt az az elszántság, ami sportolóként a sajátja.
– Nem is kérdéses, hogy a sportolói múltja rengeteget segített neki ebben a helyzetben – nyilatkozta a Women's Running magazinnak Kikkan férje és 3,5 éves kisfiuk édesapja, Jeff Ellis.
Futni önmagáért és a sorstársakért
Tavaly ősszel, nem sokkal a kemoterápiás kezelése vége után Kikkan Randall izgatottan figyelte, ahogy sporttársai-barátnői célba érnek a New York Marathonon. Akkor és ott elhatározta, hogy egy év múlva ismét ott lesz a versenyen, de már nem szurkolóként, hanem futóként! Indulását összekötötte egy nemes céllal is: futásával az AKTIV Against Cancer nevű non-profit szervezetet kívánta támogatni (a sportolónő több mint 10.000 dollárt gyűjtött össze az alapítvány számára).
Olimpikonként, mellrák túlélőként és a maratonra készülve az elmúlt másfél esztendőben Kikkan Randall rengeteget tanult arról, hogy miként lehet kimászni a legmélyebb gödörből is. Tanácsai motiválóak lehetnek mindazok számára, akik valaha is megélték vagy épp megélik, milyen újrakezdeni a sportot egy betegséget, egy sérülést vagy akár egy lelki problémából adódó hosszabb szünetet követően.
Menj tovább, tűzz ki célokat!
Friss olimpiai bajnokként és a több évtizedes élsportolói múltjával a háta mögött Kikkan fizikuma tulajdonképpen kiváló állapotban volt, amikor 2018. júniusában diagnosztizálták nála a mellrákot. Habár tudta, hogy nagyon kemény út áll előtte, műtéttel, sugárkezeléssel, kemoterápiával, a sífutónő elhatározta, hogy nem hagy fel a testmozgással.
– Elköteleztem magam azon cél iránt, hogy a kezeléssorozat alatt is megpróbálok fizikailag annyira aktív maradni, amennyire csak képes vagyok rá. Ez a döntésem nagyon fontos volt számomra – mondta el a Women's Runningnak Kikkan, aki kardióedzést és erősítést is végzett az említett időszakban. – A tudat, hogy képes vagyok minden nap mozogni egy keveset, igazi kis győzelemnek számított!
A könnyű testmozgás nem csak abban segített a sportolónőnek, hogy picit jobban érezze magát a bőrében, de abban is megerősítette, hogy nem veszítette el teljesen a kontrollt a teste felett, nem vett el tőle mindent a betegség.
– Maradj nyitott mindennel kapcsolatban, amit képes vagy megcsinálni – fogalmazta meg az egyik legfontosabb tanácsát. – Próbáld meg, aztán majd meglátod, mi lesz. Nekem volt egy úgynevezett 10 perces szabályom: elkezdtem az adott sporttevékenységet, és megpróbáltam csinálni 10 percig. Ha 10 perc után nagyjából jól éreztem magam, akkor folytattam, ha pedig rettenetesen rosszul esett, akkor abbahagytam, hazamentem és lepihentem.
Támogató és bátorító közeg
Ahogy az olimpiai aranyérem megszerzésekor is egy erős csapat állt mellette, úgy a rákkal való harc során szintén egy rendkívül megtartó közeg vette körül.
Férje, Jeff a jó eredményekre fókuszált, és ezzel a pozitív hozzáállással segítette feleségét. A kisfiával, Breckkel való foglalkozás sok esetben el tudta terelni a figyelmét a betegségéről, a fájdalomról. A szülei elkísérték a hosszabb, távolabb zajló kezelésekre is, és a segítők felsorolását még hosszan tudná folytatni. Egyik legjobb barátnője és sporttársa, Liz Stephen mellette volt, amikor közölték vele a diagnózist, és azokon a napokon is, mikor Kikkan a legrosszabbul érezte magát.
– Mindenki hihetetlenül proaktív és pozitív volt körülöttem, és ez megerősítette az én pozitív hozzáállásomat is – mesélte a sportolónő.
Kikkant rendkívül inspirálta Gabriele „Gabe” Grunewald futónő, a 2014-es amerikai fedett pályás nemzeti bajnokság 3000 méteres távjának győztese. Kikkan és Gabe, aki szintén rákban szenvedett, tavaly ősszel találkoztak a fent említett alapítvány egyik rendezvényén (egy erről készült fotót láthatsz Kikkan alábbi Insta-posztjában – a szerk.). Kikkant rendkívül motiválta Grunewald 10 éve tartó elképesztően bátor és kitartó harca a betegsége ellen. Ezért aztán idén májusban ő is lefutott 5 km-t a Brave Like Gabe elnevezésű virtuális versenyen, hogy ezzel is támogassa sporttársát, aki ekkor ismét kórházban volt.
– Arra gondoltam, hogy ezt Gabe-ért teszem, ezért aztán nem adhatom fel. Miután végeztem a futással, küldtem is neki egy fotót – emlékezett vissza Kikkan. Néhány héttel később Gabe Grunewald elhunyt, aki Kikkan számára örökre igazi példakép marad. Rágondolva újra és újra motivációt talál nem csak a futásban, de az élet más területein is.
Légy türelmes a teljesítményeddel kapcsolatban, és ünnepeld meg a fejlődést!
Kikkan fizikuma rendkívüli módon legyengült a kezeléssorozat végére.
– Amint vége lett a kezelésnek, azonnal jött az „Ide nekem az oroszlánt is!” érzés. Nagyon motivált voltam, és csak az járt a fejemben, hogy mihamarabb a régi szeretnék lenni, vissza akarom kapni az erőmet. De sajnos ez nem így működik... Időbe telik a felépülés, és ezt el kell fogadni.
Kikkan mindenkinek azt javasolja, hogy ahogy fejlődik a sportban, és kezdi visszanyerni az erejét, rendszeresen emlékeztesse magát arra, hogy honnan is indult:
– Megünnepelni azt, amit újra képes vagy megtenni, a legklasszabb dolog – mondja.
Egyébként Kikkan hiába olimpiai bajnok sífutó, a maratonra való felkészülés neki sem volt egyszerű. Elmondása szerint többek között például azért sem, mert a futás és a sífutás teljesen más technikát igényel.
Kikkan célja az volt, hogy 3 órán belül fussa le a New York Maratont sporttársai-barátnői, Liz Stephen és Ida Sargent társaságában.
– Olyan jó érzés volt, hogy amikor a maratonra gondoltam, az izgalomtól mintha kis pillangók repkedtek volna a gyomromban – mesélte. De a New York Marathon sokkal többet jelentett Kikkan számára, mint az első 42 kilométeres versenyét: – Ezzel szerettem volna megünnepelni, hogy a kezelésem eredményes volt. Optimistán tekinthetek a jövőbe.
Ölelés egy legendától a célban
2019. november 3-án Kikkan Randall megvalósította a tervét: 2 óra 55 perc 12 másodperc alatt ért be a New York Marathon céljába. És ami külön óriási öröm volt számára, hogy a befutó után rögtön kapott egy óriási ölelést az egyik nagy példaképétől, a legendás futónőtől, Joan Benoit Samuelsontól.
– Lefogadom, hogy ma olyan gyorsan futottam, mint tavaly tettem volna, ha nem jön közbe a rák – mondta mosolyogva Randall az NBC Sport riporterének. – A rák, habár a történetem része, nem olyasmi, ami engem mint embert meghatározna. Sportoló vagyok, szeretek sportoló lenni, és szeretek a sportban kihívást jelentő célokat kitűzni magam elé.
