Szöveg: Cseke Lilla | 2021.11.12. | |
Futóként nagy álmom volt, hogy egyszer teljesítsem az Ultrabalatont. Szerettem volna átélni, milyen körbefutni a tavat és kipróbálni magam 200 km körüli távon. Bár 2019-ben volt egy 207 km-es teljesítésem 24 órás versenyen, nem volt más tapasztalatom ilyen hosszúságú megmérettetésen. 2020-ban úgy alakult, hogy 100 km alatti versenyeim voltak, és 2021-ben már mindenképp szerettem volna hosszabbat futni. Tavasszal indultam is a 100 km-es OB-n, de még küzdöttem egy makacs ülőideg gyulladással, emiatt nyáron nem is versenyeztem, inkább a gyógyulásra és a kilométer gyűjtésre koncentráltam. De csak nem hagyott nyugodni a gondolat, hogy milyen jó lenne ősszel egy hosszú futás…
Így szeptemberben megbeszéltem edzőmmel, Szabó Gáborral, mit szólna, ha indulnék az UB-n. Ő (szerencsére) támogatott ebben a tervemben és felajánlotta, hogy biciklivel végigkísér. Voltak bennem kérdések: mi van, ha nem fogom bírni, mi lesz, ha ki kell állnom, hiszen azért az UB sokkal tapasztaltabb futóknak is egy kemény megpróbáltatás, de szerencsére a versenyig kb. már csak 1 hónap volt hátra, így nem volt sok időm rástresszelni.
A rajtban már nyugodt szívvel álltam és vártam, hogy induljunk. Igazi ajándéknak éreztem, hogy ott lehetek a rajtban, és egy teljes napom van arra, hogy csak fussak. Tudtam, hogy bármi megtörténhet, lehet egy nagyon szép élmény, de akár egy kudarc is, hiszen a felkészülésem nem volt 100%-os, és fejben sem mindig tudok erős lenni, ami ilyen hosszú távoknál nagyon fontos.
Valóban, 130 km-nél eljött az a pillanat, amikor azt mondtam Gábornak, hogy elértem a teljesítő képességem határát és kiszállok. Ennek az volt az oka, hogy kb. a 40. kilométertől folyamatosan gyomorproblémával küzdöttem, többször kijött belőlem minden, és éreztem, hogy egyre inkább gyengülök. Ilyen állapotban nem mertem nekivágni az éjszakának, sem testileg, sem lelkileg nem éreztem jól magam. Ahogy beültem egy kísérő autóba, végig cikáztak a fejemben a gondolatok. Mi lesz, ha továbbmegyek, de 10 km után megint rosszul leszek? Hogy fogom feldolgozni, hogy nem tudtam végig menni? Az a 90 kilométer, ami akkor előttem volt, végtelennek tűnt… Aztán valami átfordult bennem, úgy éreztem, el kell indulnom és mennem kell. Hiszen a lábam nem fáj, a gyomrommal majd kezdünk valamit. Nem tehetem meg azt, hogy feladom, nem ezért jöttem, akárhogy is, de muszáj beérnem a célba.
Nagyon nehéz volt kikászálódni a kocsiból, a lelkiállapotomat tükrözi, hogy a cipőmet se kötöttem be. Csak az járt a fejemben, hogy érjek el a következő pontig, aztán a következőig. Éjszaka küzdöttem a fáradtsággal és az álmossággal, de szerencsére a gyomorommal már nem volt nagy gond (útközben kaptam egy erős hányáscsillapítót, ami hatott). Ahogy haladtunk előre és teltek a kilométerek, én is kezdtem visszarendeződni. Az éjszaka varázslatos volt, néha feltekintettem a csillagokra, vagy néztem a távoli fényeket, és arra gondoltam, milyen jó lesz majd megérkezni. Amikor megláttam, hogy a csapattársaim, barátaim integetnek a célban, el is sírtam magam, nagyon jólesett, hogy vártak rám.
Egy hónapja volt az UB, de olyan, mintha csak tegnap lett volna. Gondolkodtam, mit ronthattam el, de úgy érzem, ez így volt jó, a nehézségek ellenére is, vagy pont azok miatt. Sokkal jobban tudom értékelni és sokkal jobban meg tudom becsülni ezt a 22 órát, amit ott töltöttem a Balaton körül.
Nagyon hálás vagyok mindenkinek, aki drukkolt, és biztatott, hogy menjek tovább. Külön köszönöm Gábornak, hogy végig bringázott velem. Köszönöm a csapattársaimnak, barátaimnak, hogy végig szurkoltak, és köszönet azoknak a szakembereknek is, akikkel rendszeresen együtt dolgozom a fizikai és a mentális állapotom erősítésén, mert az ő munkájuk is benne van ebben az eredményben.
Semmit nem csinálnék máshogy, mert ezt meg kellett tapasztalnom, és remélem, ez még sokáig erőt fog adni nem csak a futásban, hanem a mindennapokban is, hogy le tudjam küzdeni a félelmeimet, és fel tudjak állni a legmélyebbnek tűnő pontról is.
Cseke Lilla a leggyorsabb magyar női futó volt a 2021-es Ultrabalatonon, és a 2. helyet szerezte meg élete első Ultrabalatonján. Ideje: 22:05:02 lett. Az első helyen a lengyel PATRYCJA BEREZNOWSKA futott be. |
