Iratkozz fel hírlevelünkre!

Felhasználási feltételek

Írj nekünk

Az első igazán meleg nyári futás 5 érzelmi fázisa

Istock | Van, akinek a nyár a legkeményebb futószezon

Minden évben eljön ez a nap...

Vannak azok a nyári napok, amikor nem lehet elég korán vagy elég későn elindulni, már/még tombol a meleg. Vagy a forróság. Persze ismerek olyan futót, aki ilyenkor is elemében van, irigylem is őt jócskán. Nekem inkább a téli mínuszok, mint a nyári meleg, és bizony a kánikulai napokon akár reggel, akár este megyek futni, sokkal nagyobb kihívást jelent elindulni, és előtte erőteljesebb motivációs párbeszédre van szükségem saját magammal. Az alábbi 5 fázis bármelyikét talán te is megtapasztaltad már az első néhány nyári futásod során.

 

  1. Futni indulni a boldog tudatlanság állapotában

    Az elmúlt hónapokban elszoktunk attól, hogy kiérve a szabadba megcsap a szokatlan hőség. Mondhatni, elfelejtettük, milyen, hm... különleges (Kellemetlen? Rossz? Pokoli?) érzés ez. Így az első olyan napon, amikor a hőmérő higanyszála 30 fok fölé kúszik, boldog tudatlanság állapotában indulunk el futni a megszokott időpontunkban, aztán jön a nagy felismerés: ja, igen, ez most más, nagyon más. Este fél 9 van, és 31 fok.



  2. „Át kell ezt gondolnom!”

    Normális esetben, egy normális napon, amikor nem olvaszt bele az aszfaltba a nap, az egy óra alatti futásokhoz nem feltétlenül van szükség például frissítésre, az ember csak felöltözik és nekivág. Most meg? „Hol a kulacstartós övtáska?” „Juj, naptej, az kell!” (Igen, ha reggel van, akkor is, ilyen ez a nyár...) „Vizezzem be a sapkám már most? Inkább bevizezem.” „Oké, szerintem túlöltöztem, vissza az egész, kezdjük újra.” A nyári futáshoz mintha újra akklimatizálódnunk kellene a futószokásaink tekintetében is, nem?

  3. Homokzsáklábak és lassulás

    Nincs mit tenni, el kell fogadnunk, hogy a nyári melegben végzett futások egyik velejárója lehet a lassulás meg a homokzsákláb-érzés (az utóbbi természetesen nem tudományos terminológia). Amikor úgy érezzük, hogy hiába próbálkozunk, csak a teknőstempónk megy, a lábaink pedig mintha minden lépéssel egyre csak nehezebbnek tűnnének. Az első „hőséges” futásoknál ez irtó bosszantó lehet, aztán alkalomról alkalomra hozzászokunk lélekben – és persze a szervezetünk is –, plusz beugranak az emlékek tavalyról, tavalyelőttről, 10 évvel ezelőttről. Igen, akkor sem volt kellemes, most sem az.
    Azért álljon itt a tudományos magyarázat futóedző szakértőnktől, Jakus Bélától: „Fontos tisztában lenni azzal, hogy a meleg terhelést jelent a keringés számára, romlik az állóképesség, továbbá emelkedik a pulzusszám, ezért nem tudsz olyan teljesítményt leadni, mint hűvös időben.” És biztatásul: „A forrósághoz a szervezet képes alkalmazkodni, 2-4 hét alatt lényegesen jobban fogja tolerálni a meleget.”

  4. Azt hiszem, én most inkább hazamegyek”

    A futó is csak ember. Az első néhány nagy melegben való futóedzés alkalmával nem biztos, hogy teljesíteni tudja a kitűzött távot vagy időt. Nem ilyenkor kell hősnek lenni, ha nem érezzük jól magunkat, inkább lassítsunk, váltsunk át sétára, és menjünk szépen mihamarabb árnyékos, hűvös helyre. Mondjuk haza.



  5. „Legközelebb tuti jobb lesz!”

    Avagy a remény hal meg utoljára. Ha nem is legközelebb, de feltehetően pár héten belül valóban. De addig is biztatásul minden futás végén szépen elmondjuk magunknak, hogy „Legközelebb biztosan jobb lesz!”, és az a legjobb benne, hogy el is hisszük.