Iratkozz fel hírlevelünkre!

Felhasználási feltételek

Írj nekünk

A küzdelemhez erő kell - interjú Monspart Saroltával (2.)

Saci nevéhez köthetőek az első női gyalogló - és futóversenyek, kulcs szerepe volt a hazai amatőr futóélet felvirágoztatásában.

Monspart Sarolta igazi táj- és hosszútávfutó-legenda. A futás ikonikus alakja, a hazai női közösségi futás megalapítója, az egészséges életmód szószólója, aki békés forradalmárként sok tekintetben kaput nyitott nekünk, így ma már szinte természetes, hogy több ezer nő áll egy-egy futóverseny rajtjában. Interjúnk második részében, Sacival egy egészen különleges életút néhány fontos állomását elevenítjük fel. 

1

Monspart Sarolta magángyűjteményéből

Sarolta a családjával, férjével Feledy Péterrel és fiával Botonddal.

Említetted, hogy a betegséged után számos lehetőség akadt, ami segített felállni a nehéz helyzetből. Köztük például az, hogy amatőr női futóklubokat hoztál létre itthon.

1978-ban meghívtak Atlantába az Avon Nemzetközi Női Maratonra, amely tulajdonképpen a világ első nem hivatalos női maratoni bajnoksága volt, és ahol második helyezést értem el. Aztán ez a világhírű kozmetikai cég a rendszerváltás után megjelent hazánkban is, és a médiareferensük, Pászti Ágnes felhívott, hogy segítsek megszervezni minden megyeszékhelyen egy Avon női gyalogló- és futóklubot. Megcsináltuk. Aztán a cég fokozatosan kivonult a dolog mögül – ez egyébként legtöbbször így van –, de ahol jó és elkötelezett edző vitte a csapatot, ott megmaradtak a klubok. Egészen egyszerűen azért, mert baromi jó sportközösséggé váltak! A hazai amatőr  futóélet korábbi,  fontos mérföldköve az volt, mikor a 80-as években megalakult a Futapest Klub Bresztyenszky László vezetésével, és megkértek, hogy állítsak össze edzésterveket. Akkoriban már sánta voltam, de mentem, és segítettem. A másik fontos szereplője a történetnek László György, a Magyar Rádió Szórakoztató és Sport Főosztályának vezetője, az ő ötlete volt, hogy a rádió kezdje el támogatni a hazai kocogó-versenyeket. A Normafánál először 2500 amatőr futó toporgott a rajtnál!  Valamint az első női futóversenyre is sor került, a Népligetben, 280 részvevővel…

 

Monspart Sarolta magángyűjteményéből
|
2000-ben már sántán, a New York Avon női futáson

 

Ez kevésnek számított?

Igen, legalábbis mi annak éreztük. De aztán történt valami... Akkoriban az Országos Egészségfejlesztési Intézetben dolgoztam, ahová rendszeresen bejött Horváth Ádám, a Szomszédok rendezője. Néha súgtunk neki, hogy mit lenne érdemes beépíteni a sorozatba, mert ez rengeteget számított, ráadásul nem reklámokról beszélünk, hanem hasznos információkról. Így történt tehát, hogy az egyik epizódban Julcsi, azaz Ábel Anita megemlítette, hogy részt vesz az egyik, csak nőknek rendezett eseményünk gyaloglótávján. Abban az esztendőben már 2500 indulónk lett…

 

Életrajz

1944. november 17-én született Budapesten, eredeti neve Monszpart Sarolta

Tájfutásban világbajnok (1972) és tizennégyszeres egyéni magyar bajnok (1964–1977).

Nem csak a tájfutásban jeleskedett: sífutóként is szerzett hat egyéni magyar bajnoki címet.

Az ELTE-n matematika-fizika tanári szakos diplomát szerzett, majd elvégezte a Testnevelési Főiskola sportvezető és szakedző szakát.

1980 és 1990 között a magyar tájfutó válogatott szövetségi kapitánya volt. 1989 óta mesteredző.

Dolgozott az Országos Egészségfejlesztési intézetben, ő volt az Avon országos női mozgásprogramjának vezetője, és hosszú éveken keresztül tartott amatőr futónőknek közösségi edzéseket.

Az Idősek Gyalogló Országos Klubhálózatának létrehívója.

 

Mit gondolsz, miért váltak egyre kedveltebbé az amatőr klubok?

A magam részéről rengeteget tanultam a női közösségi futásaimból, 10 éven át heti 3 edzést tartottam csak amatőr csajoknak. Szerettem őket, mert igazán akartak! Beépítették a mindennapjaik életmódjába a tréningeket, és rendkívül elkötelezettek voltak. Nagyon sok nő elkezd érdeklődni a futás iránt például akkor, amikor már nagyobbak a gyerekek, esetleg elvált, vagy éppen szingli. Képzeljétek, nálunk az volt a „szabály”, hogy az egyedülálló csajoknak szembe kellett futni a Szigeten, a futókörön. Ami persze nem fair, de a cél szentesíti az eszközt. Amikor szembe fut egy jó hapsi, akkor elesel, de nem közvetlenül előtte, mert akkor átlép rajtad, viszi a lendület, hanem nagyjából 6-8 méterre tőle. Jófejek a futópasik, biztosan felsegítenek, és ha tetszik az illető, akkor „nagyon fáj a lábad”, és az adott férfi biztosan elkísér az öltözőig. Közben pedig gyorsan feltérképezheted, milyen is ő. Ha meg nem tetszik annyira, akkor felállsz, leporolod magad, kedvesen megköszönöd a segítséget, és futsz tovább a következő „áldozatod” felé! Elárulom, hogy ez a taktika remekül működött nem is egyszer. (Nevet.)

 

Szerinted másképp, más okból futnak a nők és a férfiak?

Alapvetően nem. De azért hangsúlyozom, hogy a nagyvárosi helyzet más! A kistelepüléseken még mindig gyakori az a hozzáállás, hogy a nő csak ne futkározzon, mert otthon a helye. De szerencsére azért egyre javul a helyzet, köszönhetően annak, hogy sok a jó futással foglalkozó weboldal és médium, sok a verseny, és sok nagyszerű nő fut.

 

Hogy tapasztalod, mennyire nőtt a nők önbizalma az elmúlt évtizedekben?

Nőtt ugyan, de a hatalom, és nem csak a politikai, még most is nagyon nagyon férfiközpontú, és a középszerű fickók igyekeznek lenyomni a nőket. Helyt kell állnunk a munkahelyen, az otthoni feladatokban, és közben nőnek is kell maradnunk. A helytálláshoz, a küzdelemhez pedig erő kell, és ennek megszerzésében, valamint megtartásában segít az edzés. Nem mellesleg pedig, ahogy mondani szoktam, a rendszeres testmozgás következtében nem lottyadt körte  lesz hátul, hanem két fokhagymagerezd! (Nevet.)

 

Frissítés anno

"Én úgy emlékszem hogy a versenyeken, csapvízzel frissítettünk csak. Persze, volt szőlőcukor is, de a szőlőcukorral egy baj van: ha elkezded, akkor már az egész versenyen végig kell tolnod. Ezért is javasoltam a tanítványaimnak, hogy ha nem muszáj, a szőlőcukrot hagyják ki, de ha mégis elkezdik, akkor kilométerenként egyék, és kell mellé a folyadék is! Persze manapság már rengeteg termék áll a futók rendelkezésére, izók, gélek, de ebben én már nem vagyok otthon."

 

 

Manapság már a nők körében is egyre népszerűbb például az ultrafutás. Erről mi a véleményed?

Nagyon örülök neki! Sokkal jobb, ha az emberek ilyesmiben hajtanak, mintha a kocsmában ülnének, vagy azon gondolkodnának, hogy hogyan kell pöttyös pogácsát sütni. Mert megvan az a pogácsa pötty nélkül is. Félre ne értsétek, mindenki abban teljesedjen ki, amiben csak szeretne! De ahogy már mondtam: aki bármiben is az átlagosnál jobb eredményt akar elérni, ahhoz kell a jó kondi, ehhez pedig a sport! Emlékszem, már három éve létezett a női futóklubunk, amikor az egyik legidősebb csajom tavasszal közölte: ő márpedig ősszel le szeretné futni a félmaratont. Akkor volt 58 éves. Mondtam neki, rendben, de számítson rá, hogy nyáron, a nagy hőségben is többet kell majd edzenie az addig megszokottnál. Azt válaszolta, hogy ő bizony akkor is megcsinálja. És képzeljétek, megcsinálta! Mi meg ott álltunk a többi lánnyal a versenyen, és szurkoltunk neki, aztán a következő esztendőben a csapatból már huszonhárman teljesítették a félmaratont életükben először.

 

Tányérszabály a’la Saci

Saci azt tűzte ki célul, hogy rábeszélje a nyugdíjasokat: mozogjanak! Az Idősek Gyalogló Országos Klubhálózatának már  majd 200 csoportja van.

"A testmozgás mellett a táplálkozás területén is próbálok tanácsot adni nekik, erre találtam ki a tányérszabályt! 60 után csak kistányérból egyél, 70 után teáscsésze-aljból, 80 után kávéscsésze-aljból. Egyszer egy hölgy megkérdezte: És 90 éves kor fölöttre nincs szabály? Nos, akkor már tulajdonképpen mindegy – meséli nevetve. – Én most vagyok 73 esztendős, és bizony az a teáscsésze-alj elég kicsi, viszont picit lehet púpozni 75-ig. "

 

És innentől kezdve láthattunk, hallhattunk szurkolni téged a nagyobb versenyeken a Nyugati felüljárón?

Pontosan. A lányok elkezdtek parázni ettől a szakasztól, és kitalálták, hogy ott majd belegyalogolnak… Mondtam nekik, hogy arról szó sem lehet, inkább kimentem a felüljáróra, hogy lássák, ott vagyok, és buzdítottam őket. Nem is mertek belegyalogolni. (Mosolyog.) És attól kezdve nem csak nekik szurkoltam, hanem mindenkinek, és a visszajelzések alapján ez sokaknak sokat jelentett. Ahogy nekem is: ha már én nem futhattam, akkor legalább ezzel segíthettem.