Iratkozz fel hírlevelünkre!

Felhasználási feltételek

Írj nekünk

A 108 kilót több ezer kilométer futásra váltotta

Bíró Henrietta engedélyével | Heni 2014-ben még 108 kiló volt, most pedig ultrafutóversenyeken indul, sőt, sokszor a dobogón is áll

Heni 50 kg-ot fogyott, és ma már ultrákat teljesít.

Gyakran írjuk le mi is, ti is, hogy a futás milyen nagyszerű dolog. És persze, hogy leírjuk, mert valóban az: a rendszeres sport képes arra, hogy átformálja a testünket, a lelkünket, a gondolatainkat, sőt, mondhatni, (nem) hétköznapi hőst farag abból, aki belevág. Bíró Henrietta számomra egy igazi hősnő. Egy kivételesen erős ember, akinek a sport fantasztikus változásokat hozott a mindennapjaiba, és akkor is a segítségére volt, amikor élete legfájdalmasabb időszakán ment keresztül. Hogyan lett egy 108 kilós hölgyből fitt és egészséges ultrafutó? Ismerjétek meg Heni motiváló történetét!

 

„Ez így nem mehet tovább!”

Ha visszaugranánk az időben hat évet, és találkoznánk az akkori Henivel, egy önbizalomhiányban szenvedő, a testsúlya miatt egészségügyi problémákkal küzdő hölgy állna előttünk.

– 2014-ben még 108 kg-ot nyomtam, és nagyon rosszul éreztem magam a bőrömben. Ebben az esztendőben történt, hogy a férjemmel elmentünk nyaralni, és az utazás alatt borzasztóan bevizesedtem: feldagadtak az ujjaim, alig bírtam kinyitni a szemem... Még hazafelé is végig azon aggódtunk, nehogy trombózist kapjak. Emellett persze nagyon rosszul estek az emberek lesajnáló pillantásai. Rettenetesem szégyelltem a túlsúlyom, a testem, tehát a plusz kilók az önbizalmamra is rossz hatással voltak. Hazaértünk a nyaralásból, és akkor eldöntöttem: ez így nem mehet tovább, valamit tennem kell, valahogy le kell faragnom magamról a súlyfelesleget!

 

Az elhatározást tett követte, de nem az a tett, ami egy ilyen esetben sokakra jellemző.

– Nem kezdtem el koplalni vagy hirtelen belevágni valamilyen fogyókúrába, mert ezzel már korábban is próbálkoztam, csak mindig ugyanaz történt: koplaltam, lement néhány kiló, aztán visszajött a duplája... – mesél Heni a korábbi jojódiétákkal kapcsolatos élményeiről. – Ehelyett inkább felállítottam magamnak egy mozgástervet: minden este elindulok itthonról, és gyalogolok. 2014. augusztus 31-én kezdtem, attól kezdve minden áldott este felvettem a mackónadrágot, pólót, kabátot, edzőcipőt, és legyalogoltam 6 km-t. Ha nagyon későn, akkor nagyon későn, ha rossz időben, akkor rossz időben. Jöhetett eső, szél, aztán télen hó, jég, lehettem nagyon fáradt, én akkor is minden nap nekiindultam.

 

Rossz a mérleg?!

Habár Heni egyetlenegy alkalmat sem hagyott ki, a mérleg nyelve egy ideig nem nagyon akart megmozdulni lefelé. Eleinte a készüléket hibáztatta, többet ki is dobott, mondván, biztosan rosszak, de aztán a harmadik darab után a férje már megkérte, hogy ne bántsa tovább a mérlegeket. Végül aztán – a mérleg szerencséjére – beérett az elszánt munka gyümölcse, mert a negyedik hónapban Heni súlya hirtelen 5 kilóval kevesebb lett.

 
Bíró Henrietta engedélyével | A 108 kilós időszakában használt nadrág már csak rossz emlék (Heni a lányaival, Evelinnel és Henivel)

 

– Bevezettem azt a szabályt, hogy két órával az esti gyaloglás előtt ettem utoljára, a sétát követően pedig már nem fogyasztottam semmilyen ételt. Talán ez is segített abban, hogy végül beindult a fogyás. Ezután a napi gyaloglótávomat is megemeltem10 km-re.

– Többször megfordult a fejemben, hogy feladom, mert néha bizony nehéz volt nekivágni az esti sétának, de mindig erősebb volt az a célkitűzés, hogy szeretnék lefogyni, szeretnék egészségesebb lenni, magam miatt meg természetesen a családom miatt is. „Menni kell, csinálni kell!”, végig ezt tartottam szem előtt. És persze rengeteget segítettek a lányaim és a férjem is.

 

„Henike, megérkeztél!”

Heni kitartásának köszönhetően 2015 nyarára 80 kg-ra csökkent a testsúlya.

– Nyaralni mentünk Görögországba, és én már korábban eldöntöttem, hogy csak akkor szállok fel a buszra, ha sikerül elérnem a 80 kg-ot – emlékszik vissza mosolyogva Heni. – Az utazás napján pont ennyi voltam, tehát egy év alatt 28 kilótól szabadultam meg.

 
Bíró Henrietta engedélyével | Görögországban a sok gyaloglóedzésnek köszönhetően már 80 kilósan nyaralt

 

Közben a gyaloglás mellett más mozgásforma is Heni életének része lett. Elment egy kedves ismerőséhez, Somkereki Edit gyógytestnevelő tanárnőhöz.

– Amíg 108 kilót nyomtam, számomra szóba sem jöhetett, hogy edzőterembe vagy csoportos tornára járjak. Aztán mikor már kisebb súllyal felkerestem Editkét, ő rám nézett, összecsapta a tenyerét, és csak annyit mondott: „Henike, megérkeztél!” Eleinte gerinctornára jártam hozzá, csak ezt engedte meg, hiszen a testemet szépen, fokozatosan kellett hozzászoktatnom a terheléshez. A saját sétáim mellett minden vasárnap részt vettem az Edit által vezetett gyorsgyalogló edzésen is. Ahogy kicsit megerősödtem, belevágtam a stepaerobikba.

A 2016 őszén Heni elkezdte a spinninget is, ami saját bevallása szerint rengeteget segített neki. A rendszeres testmozgásnak köszönhetően amellett, hogy erősödött, a fogyása is folytatódott. A mérleg már csak 73 kilót mutatott. Ekkoriban már a paleo alapjai szerint étkezett, és manapság is glutén- és laktózmentes étrendet visz.

 

 
Bíró Henrietta engedélyével

 

Séta, kocogás, futás

Ahogy fogyott és erősödött, Heni egyre inkább azt érezte, hogy szeretne gyorsítani a gyaloglótempóján, mert bírná a szervezete. A gyors sétából pedig egyértelműen következett a kocogás, annak ellenére, hogy gyógytestnevelő ismerőse arra kérte, egyelőre ne kocogjon, ne fusson. De ahogy Heni fogalmaz: „Egyszerűen húzott valami a gyaloglásból a kocogásba.”

– Ekkoriban már hajnalonta mentem ki gyalogolni, és az egyik alkalommal véletlenül összetalálkoztam Edittel, aki egy kisebb csapattal futott. Épp kocogtam... Lebuktam. Habár Edit először csóválta a fejét, de végül velük tarthattam. Így kezdődött.

De hogyan lett a kocogásból alig fél év múlva félmaraton?

– 2016 novemberében a lányok beneveztek a következő évi dörgicsei félmaratonra. Viszont Edit lesérült... Mivel ki volt fizetve a 21 km-es nevezése, a lányoknak ki kellett találnia valamit. Így született meg a nagy ötletük: „Majd a Heni lefutja!”. Először ledöbbentem, tiltakoztam, ekkortájt én 10-12 km-eket teljesítettem lassú kocogással, ez volt a maximum. Aztán mikor Edit is azt mondta, hogy menni fog ez nekem, akkor hihetetlenül boldog lettem. Néhány hónap múlva pedig ott álltam a dörgicsei futóverseny rajtjában. Megmondom őszintén, nem volt egyszerű 21 km azon a szintes pályán. És fájt is a végén, de tudod, ez az a jóleső fájdalom volt... Óriási büszkeséggel töltött el, hogy megcsináltam. És ekkor jött a „kattanás”: nekem futnom kell!

Heni elkezdte növelni a heti kilométerszámot, és a tempója is egyre gyorsult. Sokkal komolyabban vette az egészet, ráadásul a sportnak köszönhetően a súlya is tovább csökkent, 64-65 kilóra. Keresztedzésként belevágott a bringázásba, ezt a sportágat is nagyon megkedvelte.

 

A futásba menekült a fájdalom elől

– Dörgicse után a következő megmérettetés egy tusnádi verseny volt. Szeretem Erdélyt, és szerettem volna összekötni a futós eseményt egy családi vakációval. Viszont ekkor a férjem már nagyon beteg volt, így az idősebbik lányunk itthon maradt vele. Eleinte azt mondogattam, hogy a férjem és a nagylányom nélkül nem is megyek, de aztán a párom meggyőzött, hogy igenis ott a helyem. Elmondta, hogy mennyire büszke rám, és hogy rosszul érezné magát, ha a rengeteg felkészülés után miatta hagynám ki a versenyt. Úgyhogy végül elmentem a tusnádi versenyre. 23 km, igen szintes pálya. Hiába volt a környék, a környezet meseszép, lélekben nekem rettenetesen nehéz volt ez a verseny. Itthon maradt a párom, egyedül éreztem magam nélküle. Ráadásul akkor már tudtuk, hogy baj van, tudtuk azt is, hogy be fog következni a legrosszabb, csak azt nem tudtuk, hogy mikor. Ez óriási lelki teher volt. Végül néhány héttel a verseny után, 2017. júliusában a férjem elhunyt.

Nem sokkal később Heni belefutott a közösségi oldalon egy eseménybe, ami felkeltette az érdeklődését:

– Egy sportdiagnosztikai központ edzőtábort szervezett a Tátrába. Egy kattintással jelentkeztem, aztán pedig felhívtam a szervezőt, és megkérdeztem, hogy külsősként is részt elmehetek-e a táborba. Igent mondott. Azt hiszem, talán így próbáltam elmenekülni a fájdalom elől... Mindenesetre szeptemberben, ebben a tátrai edzőtáborban engem teljesen magával ragadott a terepfutás, és ez a szerelem a mai napig tart.

 

Helló, ultrák!

Heni 2017-ben főleg félmaratonokat futott, a következő évben viszont belevágott a hosszabb távokba is.

– 2018 márciusában teljesítettem a Balaton Szupermaratont, ahol 4 nap alatt 196 km-t futottam. Előtte az edzéseken növelni kezdtem a kilométerszámot, akkoriban 60-80 kilométer volt a heti penzum. És közben rengeteget bringáztam. Még a versenyt megelőzően megfutottam egyedül a BSZM két szakaszát, a Siófok-Fonyód és a Fonyód-Szigliget etapokat. Így készültem fel a BSZM-re. Maga a verseny óriási élmény volt, és hihetetlenül sokat adott nekem az önbizalom terén is. Jó időt futottam, nem fájt semmim.

 
Bíró Henrietta engedélyével | Henit a lányai sok futóversenyre elkísérik

 

Ezt követte az Ultrabalaton, egyéniben.

– Nem sikerült, elrontottam a frissítést, túltoltam a sótablettát, a 141. kilométernél fel kellett adnom. De nem éltem meg kudarcként, mert rengeteget tanultam belőle – emlékszik vissza Heni. –Megtapasztaltam, hogy mit szabad és mit nem, ez pedig sokat segített a későbbiekben.

Például az Ultra Tisza-tó ultraversenyen, ami teljesen másképp alakult Heni számára, mint az UB.

– Csodásan éreztem magam, pedig végig a tűző napon, 40 fokban futottunk a gáton. Heni lányom bringán kísért, nagyon jó volt! A következő nagy megmérettetés a Korinthosz 160 volt, az is jól ment. Élveztem a 100 km-es Hegyestű TRAIL-t is, ahol dobogós lettem, de említhetném a szóládi terepfutóversenyt is, amit megnyertem – sorolja az emlékezetes versenyeit. – Egyébként soha nem azért indulok, hogy felállhassak a dobogóra, ezért aztán mindig kellemes meglepetésként ér, ha mégis sikerül. Ha a tavalyi tusnádi versenyen nem bámészkodom el az időt, hogy lencsevégre kaphassak egy medvét, akkor talán ott is elcsíphettem volna a harmadik helyet, így viszont negyedik lettem – teszi hozzá nevetve Heni.

 

„Fuss előttem! Nézz a lábad elé! Menj!”

A 2019-es Hegyestű TRAIL és a Piros 85 között mindössze bő két hét telt el.

– Kevés volt az idő a két verseny között, és ezt bizony megéreztem. A Piros 85-ön jött is a fal a 20. kilométer környékén. Ritkán van holtpontom, ha akad is, mindig átlendít rajta valaki vagy valami. 2019-ben a Piros 85-öt november 1-jén rendezték meg, előző nap voltam a temetőben. Az elmúlt években a környezetemben jó páran elmentek, és akkor, ott a Piros 85-ön a veszteségek miatt érzett fájdalom padlóra tett. Összetörtem, sírni kezdtem. 20 km-nél úgy éreztem, hogy vége, ennyi volt, feladom. „Minek csinálom? Miért vagyok én itt?”, ilyesmik jártak a fejemben. Jött mögöttem egy srác, gondoltam, félreállok és elengedem. Észrevette, hogy sírok, így ahelyett, hogy elfutott volna mellettem, rám nézett és csak ennyit mondott: „Nem. Fuss előttem! Nézz a lábad elé! Menj!” Dobogókőig végig mögöttem haladt, csak ott engedett el, szerencsére ekkor már sokkal jobban voltam lelkileg. Nem tudom, hogy ki volt ez a fiatalember, de ő segített át a versenynek ezen a számomra lelkileg rendívül megterhelő szakaszán.

Idei célversenyek

– Már tavaly is voltam, és idén is megyek a Szederkény-Bóly 100 km-re, ez lesz idén az első hosszabb versenyen – árulja el Heni. – Meg persze lesz BSZM, Ultrabalaton egyéniben, és nagyon szeretném ismét teljesíteni az UTT-t is. Ott leszek 2020-ban is a Korinthosz 160-on, és már neveztem a Black Hole-ra is. De nem fogom kihagyni 2020-ban például Tusnádot vagy a Hegyestű TRAIL-t sem, mert a terepversenyek nagyon kedvesek a számomra.

Így futok én

Heni manapság heti 100-120 km-t fut.

Hajnali futó vagyok. Fél 5-kor ébreszt a vekker, negyed 6, fél 6 körül elindulok, és általában 16 kilométert futok. Több útvonalat is nagyon szeretek itt Gödön és Göd környékén. Például péntek reggelenként gyakran előfordul, hogy elmegyek kocsival Vácig, ott leteszem az autót, átfutok Verőcére, majd onnan vissza Vácra. Ez 18 km. Ezután bevásárolok a piacon, és reggel 8-ra már itthon is vagyok. Hétvégente sokszor felmegyek a Naszályba vagy részt veszek valamilyen terepversenyen, mert odavagyok a természetért. Egyszerűen imádok terepen futni!

– Érzésre futok. Életem első futóórája még egy éves sincs. Nem néztem pulzust korábban sosem, de mivel sok helyről hallottam, hogy hasznos a pulzusmérés, vettem egy jó futóórát. Nekem az benne a nagyon szuper, hogy tárolja az edzéseket a trackekkel együtt. De nem pulzusalapú edzést végzek, érzésre futok, így is kezdtem el anno. A 6.00-ás tempó az, amivel „a világból ki tudnék futni”, ezt szeretem a legjobban, de az 5:30-assal is elvagyok.

 

Marad a családiasabb hangulatú versenyeknél

Heni ritkán vesz részt városi tömegversenyeken, úgy tapasztalta, hogy nem neki valók.

– 2018-ban lefutottam a Budapest Maratont, egy barátnőmet kísértem el. Ott és akkor el is döntöttem, hogy a tömeg miatt ez nem nekem való, úgyhogy soha többet. Maradok a családias hangulatú, kisebb futóversenyeknél, valamint persze a terepversenyeknél. Ezek sokkal közelebb állnak hozzám, többet is adnak.

„A futás terápia is”

Ilyen szép eredmények után vajon mi hajtja előre Henit a futásban, mi az, ami nap mint nap motiválja?

 
Bíró Henrietta engedélyével | Heni már körbefutotta a Balatont a BSZM-en, most az egyéni Ultrabalaton a cél

 

– Egyrészt most már nagyon szeretek a bőrömben lenni ezzel az 50 kg mínusszal (Heni súlya most 58-60 kiló körül mozog – a szerk.), és ezt a sportnak köszönhetem. Másrészt imádom a csokit meg a fagyit, és heti 100-120 km futás mellett néha ezek a finomságok is beleférnek. De a legjobb, hogy érzem: egészséges és fitt vagyok testben, lélekben egyaránt. A futás a legjobb stresszoldó! Amikor futok, nyugodt vagyok. Ráadásul a sportnak köszönhetően kialakult bennem egy pozitívabb világkép. Napi 10-12 órát dolgozom, de kiegyensúlyozottnak érzem magam, és tudok szívből mosolyogni. Szerintem tehát amellett, hogy a futás formálja az alakot, egyfajta terápia is, és minden feszült helyzeten átsegít. Fantasztikus érzés, amikor a kora reggeli futás alatt, miközben lassan kivilágosodik, kikapcsolom a fejlámpámat, és csak úgy gondolkodom. Sok jó ötlet születik ilyenkor.

„A munkám a hobbim”

Bíró Heni idén lesz 45 éves, Gödön él. Két lánya van, a 24 éves Evelin és a 22,5 éves Heni. 11 esztendeje viszi saját kézimunka és rövidáru boltját, amihez egy szakkörös helyiség is tartozik. Itt kézimunka-foglalkozásokat tart gyerekeknek és felnőtteknek, kötni, horgolni tanítja az érdeklődőket. Hétvégente szabás-varrás tanfolyam is van az üzletben, amit egy profi szabó tart. „A munkám a hobbim” – mondja Heni. A hivatása, a családja és a futás mellett új és fontos elfoglaltsága az angolnyelv-tanulás, februárban lesz az első vizsgája.