Iratkozz fel hírlevelünkre!

Felhasználási feltételek

Írj nekünk

8 érzelmi fázis, amiket átélhetsz a futóverseny előtt

Istock | Eufória, lendület, kényelmetlenségek, kellett ez nekem, pánik - ezek az érzések mind-mind együtt járnak a futóverseny felkészülésével.

A lelkesedéstől a kételyen át a felfokozott izgalomig.

Bár épp tombol a nyár, és a legtöbben vakációznak meg ejtőznek, ám aki szeptemberi versenycélokat dédelget, az most sem lazsálhat: 9 hét a Budapest Félmaratonig, 3 hónap a Budapest Maratonig és még sorolhatnánk. Ha edzettél már futóversenyre, akkor az alábbiak bizonyára ismerősnek tűnnek majd („Pont így!”), ha pedig még nem, akkor eláruljuk, hogy milyen érzelmi stációkon fogsz végigmenni a következő néhány hétben.


  1. „Igen, lefutom a maraton / félmaratont / 10 km-t!”

    Másképp fogalmazva: „Ide nekem az oroszlánt is!” Ezt az érzést már bizonyára átélted: a versenyre való felkészülés egyik legizgalmasabb része az eleje, amikor meghozod a döntést és nevezel. Euforikus, izgalmakkal teli időszak az edzésterv felépítésével, a várakozással/vágyakozással és a szűnni nem akaró (de legalábbis annak tűnő) lendülettel. Imádod az egészet. Most még.

  2. „Ez nem is olyan rossz...”

    Az első fázis euforikus hangulata nem tarthat örökké... Viszont ez az időszaka, mikor az edzéstervben az előírt távokra és a tempókra még hümmögve azt mondja az ember , hogy ez nem is olyan vészes... Tippünk: élvezd ki ezt a szakaszt, amíg tart, jó érzés lesz visszatekinteni rá a későbbiekben (lásd: 5. pont)!

  3. „Bocs, de nem tudok menni este”

    Túl a második fázison az edzéseidre már egyre ritkábban – vagy sohasem – tudod azt mondani, hogy „ez nem is olyan rossz”... Ráadásul általában este 9-kor már úgy érzed, mintha éjjel 2 óra lenne, és semmi másra nem vágysz, csak aludni. Pedig napközben sziesztáztál egy kicsit az íróasztalodra borulva – vagy a nagycsaládi ebéd után is lehunytad a szemed, de „tényleg csak néhány percre”. Szóval nem, sajnos este nem tudsz találkozni a barátnőiddel egy rövidke időre sem, egy pohár italra sem, egy szelet pizzára sem. Neked fellövik a pizsit, mert edzés van, és pihenni kell.

  4. Mindent megennél...

    A szélsőséges fáradtság érzésével gyakran együtt jár az extrém éhségérzet is (látjuk ám magunk előtt, ahogy bólogattok, igen, ez egy nagyon nehéz része a dolognak!). Végülis érthető, az erős megterhelés több energiát igényel, és ezt igyekszik is kihasználni az ember – van, aki ésszel, és akad, aki, nos, kicsit kevésbé átgondoltan. Mindenesetre ez az egyik legélvezetesebb szakasza a felkészülésnek, ha okosan csinálja az ember. Miközben felépíted a távot, és egyre többet bírsz egyre jobb tempóban, néha(!) igenis megengedheted magadnak azt az extra szelet tortát vagy extra gombóc fagylaltot. Holnap úgyis lefutod edzésen! A hangsúly azon van, hogy néha!

  5. „De miért vállaltam ezt be?”

    Ahogy közeledik a verseny, és te csak edzel, edzel meg edzel szorgalmasan, kitartóan, de enyhén szólva sem mindig kicsattanóan, energikusan és felhőtlenül boldogan, akkor egyre gyakrabban szólal meg a fejedben a komisz kisördög. „Tényleg érdekel engem ez a verseny?”, „A futás teljesen kivesz engem a saját életemből... Megéri?”, „Akár le is mondhatnám, végül is csak 10 ezer forint volt a nevezés...” A „csak 10 ezer forint” kifejezést kizárólag a kisördög mondja, neked ilyesmi tiszta tudattal soha még csak meg sem fordulna a gondolataidban! Nehéz stáció, csak túlélni lehet: azzal foghatod be a kételkedő éned száját, ha ilyenkor még tudatosabban használod a motivációs módszereidet.

  6. Vigyázat, sérülésveszély!

    A célversenyt megelőző 6-9. hét edzés szempontjából elég keményen odavághat, ha nem vigyázol magadra. Talán annyit futsz, mint azelőtt még soha, és ha nem megfelelő a regeneráció, akkor a tested meg fogja nyomni a vészcsengőt. Ha úgy érzed, hogy az „egyszerű” kimerültségnél valami komolyabb probléma lépett fel – például izom- vagy ízületi fájdalom, hőemelkedéssel járó levertség és így tovább –, akkor adj magadnak néhány napot, amikor nem futsz, csak maximum valamilyen keresztedzést végzel (az úszás például szuper). Így elkerülheted, hogy súlyosbodjon a helyzet.

  7. „Ki tud ilyenkor nyugton maradni?!”

    A verseny hetére már egy edzésterv sem javasol hosszabb vagy erőteljesebb edzéseket, ez a korábban oly annyira vágyott pihenés időszaka. Na, de ki akar ilyenkor pihenni?! Néhány nap, és itt a verseny! Sokaknál ilyenkor üt be a krach, hiszen a fokozódó izgalmat, stresszt nem tudják sporttal levezetni, ezért aztán finoman fogalmazva sem túl kellemes a hangulatuk, és nem ők bizonyulnak ilyenkor a legjobb társaságnak. Egyeseknél fantomfájdalom vagy álbetegség jelentkezhet ebben az időszakban, míg mások némi túlevéssel próbálják kompenzálni azt, hogy tétlenségre ítéltettek. Te inkább használd ki ezt az időszakot a pihenésre, végezz mentális erősítést (például meditálj, jógázz), kirándulj a családdal, élvezd – okosan! – a szénhidrátfeltöltést, egyszerűen csak lazulj!

  8. Édes megkönnyebbülés

    A verseny napja. Nagy utat jártál be, a legjobb tudásod szerint felkészültél, már eddig is valami igazán nagyszerűt tettél le az asztalra, hiszen teljesítetted az edzéstervedet. Ha minden jól ment, akkor sikerült elérned a kitűzött célidőt, de az sem tragédia, ha nem. Az a lényeg, hogy mindent beleadtál, most pedig élvezd azt a felhőtlen időszakot, mikor 1-2 hetet stresszmentesen pihenhetsz. Ha pedig mégis futni indulnál, az legyen igazi örömfutás csak úgy céltalanul, lazán, könnyedén, elvárások nélkül.


A cikkhez felhasznált forrás: runningmagazine.ca