Szöveg: Csaba Orsolya | 2019.07.11. | Frissítve: 2019.07.12. | |
123RF | Nagyszerű dolog, ha az ember lánya aszfalton, betonon, rekortánon sebes, akár egy gepárd, csak ez ne tartsa vissza attól, hogy kimerészkedjen a lassabb tempót eredményező terepviszonyok közé!
Lássuk be: mi, futók, a szokásaink rabjai vagyunk. Ezek legtöbbje valóban hasznos, mert segít a fejlődésben, edzés közben, a verseny során, motivál, erőt ad, előrevisz. Akad viszont néhány olyan dolog, amit leginkább azért csinálunk, mert... Csak. Mert így szoktuk, akkor is, ha túl sok logika nincs benne. Rosszat egyik sem tesz, de talán néha a te fejedben is megfordul, hogy „Ezt meg tulajdonképpen miért is csinálom?” A kanadai Running magazin egy vicces hangvételű cikkben összegyűjtött néhány ilyen szokást, és elolvasva a listát bizony akadt olyan pont, aminél magunkra ismertünk, és csendben hümmögve beláttuk: talán igazuk van. De attól mi még szeretjük az értelmetlen futószokásainkat. Hát ti?
(Figyelem, a cikk néhol viccet és iróniát tartalmaz.)
Hajszálpontos befejezés
A futók szeretik, ha az edzésük vége egy pontos, lehetőleg kerek szám, akár az időről, akár a megtett távról van szó (például: 70 perc, 15 km és így tovább). Valójában néhány másodperccel vagy méterrel több vagy kevesebb a teljesítmény szempontjából nem sokat számít, főleg nem egy hosszú futás végén.
Viszont a lista készítőinek üzenjük, hogy rendben, valahol igazuk van, de helló! A résztávoknál igenis fontos a hajszálpontos befejezés, kikérjük magunknak! Nem?Ugyanaz az útvonal újra meg újra...
Könnyű megszokni egy adott útvonalat, főleg ha kedvedre valóan szintes, szép, meg ráadásul közel is van és... és... és... Pedig ha az ember néha változtat a bevált szakaszon, az nemcsak az agynak, hanem a lábainak is üdítő változatosságot jelenthet. Aki nem akar egyedül új utak után nézni, az szerezzen magának egy futócimborát, akivel felfedezheti a nagyvilágot – azaz eljut legalább egy másik kerület parkjába vagy futópályájára is.A tempó megszállottja
Sok utcai futóra jellemző a „tempómegszállottság”. Inkább maradnak a kedvenc aszfalt- vagy rekortánburkolatú útjukon ahelyett, hogy néha körülnéznének a természetben is, mert bizony a terep velejárója, hogy nem – vagy nem feltétlenül – lehet hozni azt a pace-t, amit a városban megszoktak maguktól. Pedig néha nekik is érdemes lenne elengedni a másodperckényszert, és csak lazán élvezni a futást, az ösvényt meg az erdő illatát.
Ez az én márkám, én csak erre esküszöm!*
Te is hallottad már ezt egy futócipővel kapcsolatban? Szép dolog a márkahűség, és nagyszerű élmény, ha egy adott cég adott fajtájú cipőjét mintha az illető lábára teremtették volna, és minden más cég által gyártott lábbelivel kapcsolatban képes horrorsztorikat mesélni. Viszont egy dolgot érdemes tudni: a cégek folyamatosan kísérleteznek a cipőkkel, kisebb-nagyobb változtatásokat eszközölnek a formán, a kialakításon és így tovább. Tehát könnyen megtörténhet (velünk is megesett), hogy egy bizonyos márka egy bizonyos fajtájú cipőjének a következő szériája annyi változáson megy keresztül, hogy szegény jó láb fel sem ismeri... És pont emiatt egy korábbi horrorsztori-főszereplő cipőtípusból is simán válhat az ember lábára tökéletesen passzoló darab.
(*Egy adott márka által szponzorált sportoló természetesen más eset, ő csak a cég termékét viselheti, csak erre „esküdhet”.)
Kezeket a magasba!
Veled is előfordult már, hogy mondjuk egy felhős, borús napon az órád nem találta a GPS-jelet, ezért felemelted a kezedet a magasba, hátha... Nos, sajnos az az egy méter nem fog segíteni meglelni a műholdat, úgyhogy ezt a szokást tényleg el lehet hagyni. Hacsak nem a kedvenced. Viszont a fára vagy kerítésre mászást semmiképp nem ajánljuk helyette, mert balesetveszélyes, és hidd el, az sem segít!Párosban (és zenével) szép az élet?
Láttál már olyat, hogy két futóbarát találkozott, és szépen együtt suhantak tovább – de mindkettő fülest viselt? A Running magazin szerint ez furcsa, de gyakori kombináció, viszont a lényeg úgyis az, hogy futnak. Mi ezt nem látjuk értelmetlen szokásnak, hiszen a futótárs nem (csak) azért kell, hogy kedélyesen lehessen vele diskurálni edzés közben, sőt. Gyakran már a jelenléte is motivációt és erőt ad, akkor is, ha meg sem szólal.
Forrás: runningmagazine.ca
