Iratkozz fel hírlevelünkre!

Felhasználási feltételek

Írj nekünk

5 film a sport és a kalandok szerelmeseinek (2. rész)

Facebook/Corey Rich Director/Photoprpher | Tommy Caldwell az El Capen 2015. januárjában

Történetek a test meg a lélek erejéről.

Vannak azok a filmek, amelyek olyan teljesítményekről mesélnek, hogy elismerően bólogatunk: ez már valami! Aztán vannak azok, amiknél az elismerő bólogatás mellé bejön a hihetetlen izgalom: vajon sikerül neki? De talán a legemlékezetesebb élményt azok az alkotások adják, amiket látva az elismerés és az izgalom mellett egy kis nyomást is érzünk a mellkasunkban, a szívünk tájékán. Mert egyszerűen megérint. Az alábbiakban – a múltkori összeállítás folytatásaként – néhány ilyen filmet ajánlok a téli estékre.

 

A lehetetlen lehetséges

Tommy Caldwell számára gyerekkora óta a sziklák jelentik „a” világot. Halk szavú, csendes srác, aki elképesztő koncentrációval, precizitással és mindenekelőtt szenvedéllyel hódítja meg a megmászhatatlannak tűnő sziklákat. Mindezt két olyan életeseménnyel a háta mögött, amit nem árulhatok el előre, mert ha elárulnám, akkor a The Dawn Wall című filmet nézve nem ülnél leesett állal a képernyő előtt, azt kérdezgetve magadtól újra meg újra: „Ez most komoly?”

A Yosemite Nemzeti Park legendás szikláját, az El Capitant szerte a világon rengetegen ismerik az Oscar-díjas Free Solo című dokumentumfilmből. Mondhatni, Caldwell és az El Capitan egyek. Kis túlzással a mászó a monumentális sziklafal minden egyes négyzetcentiméterét ismeri, és mielőtt belevágott volna a nagy projektbe, az El Cap összes, már meglévő mászóútvonalát végigcsinálta. Egy maradt csak hátra: szabad mászással (de kötéllel való biztosítással) feljutni az El Cap legdurvább, legnehezebb részén, a Dawn Wallon, ami nagyjából lehetetlen vállalkozás. Kivéve Caldwellnek. A srác hosszú évekig tervezgette a mászást, kijelölte az utat a 915 méteres sziklafalon, és csak gyakorolt, gyakorolt, gyakorolt a partnerként hozzá csatlakozó Kevin Jorgesonnal.

A The Dawn Wall című dokumentumfilm Caldwell és Jorgeson közel 3 hétig tartó útját meséli el. Láthatjuk, hogyan éltek a sziklafalon, miként jutották át a legnehezebb szakaszokon, hogyan kezelték és dolgozták fel az óriási feladat adta lelki kihívásokat. Ez a film egyszerűen gyönyörű, és nem csak azért, mert fantasztikus felvételeket láthatunk a szikláról meg a Yosmite Nemzeti Parkról. Hanem azért is, mert megható képet kapunk arról, mit is jelent a szenvedély, az elkötelezettség, a kitartás, az akarat és a partnerség. A The Dawn Wallt azok is élvezni fogják, akik még soha nem másztak sziklát és nem is tervezik.

Hol találod meg? A Netflix kínálatába.

 

Ugyanitt, mégis máshogy és máshol: Free Solo

A The Down Wallról és Tommy Caldwellről nehéz úgy beszélni, hogy nem említjük meg legjobb jóbarátját, mászócimboráját, társát számtalan kalandban és a jelenkori sziklamászás kiemelkedő alakját, Alex Honnoldot. Az Oscar-díjas Free Solo című dokumentumfilm azt követi végig, hogy Honnold hogyan mászta meg biztosítás nélkül az El Capitant (nem ugyanazon az útvonalon, mint Caldwell és Jorgeson), miként készült fel erre a hihetetlen vállalkozásra, miközben betekintést enged az extrém sportoló gondolataiba, lelkébe, személyiségébe.

 

100 méter az élet

Ramón harmincas férfi, gyönyörű és nagyon jófej feleséggel, egy aranyos kisgyerekkel, klassz állással – és hogy egy kis üröm is legyen az örömben: egy rendkívül idegesítő, klasszikus hobó apóspajtással. Az apóst leszámítva idilli, igaz? Aztán a férfi furcsa fizikai tüneteket kezd észlelni magán, amelyek napról napra komolyabbá válnak. A diagnózis: sclerosis multiplex. Ramón nem meglepő módon magába roskad... A letargiából az húzza ki, hogy egy nap észrevesz egy Ironman versenyt hirdető plakátot. Ramón elhatározza, hogy a betegsége ellenére meg fogja csinálni a 3,6 km úszásból, 180 km bringázásból és 42,2 km futásból álló megmérettetést. Elkezdi a triatlonedzéseket, a segítség pedig egy egyáltalán nem várt helyről érkezik...

A 100 meters című spanyol játékfilm valós eseményeken alapul, és megint bebizonyosodott számomra, hogy a legjobb sztorikat az élet írja. Ennek az alkotásnak nem a triatlon a főszereplője, és nem arról szól, hogy a triatlon milyen csodálatos sportág (persze, természetesen az!), számomra sokkal inkább arról mesél, hogy mit jelent a családi összetartozás/összetartás, hogy egy konkrét cél mekkora erőt adhat a legdurvábban reménytelennek tűnő helyzetekben is, és hogy a sport és a vele gyakran együtt járó küzdelem micsoda magasságokba emelheti az ember.

Hol találod meg? A Netflix kínálatában.

 

Életben maradni

Egy repülőgép lezuhan az Északi-sarknál, az utasa túléli a szerencsétlenséget. Hosszú hetekig a roncsban éldegél, már megvan a napi rutinja, ha nem hangzana bizarrul, azt mondanám: a helyzethez képest egész jól elvan. Aztán egy másik szerencsétlenség mégis arra készteti, hogy elhagyja a roncsot, és segítségért induljon a végeláthatatlan hómezőn keresztül.

A Sarkvidék sztoriját megismerve óhatatlanul is beugrik az Életben maradtak című könyv és film jól ismert története (1972-ben az uruguayi rögbicsapat gépe lezuhant az Andokban, végül tizenhat embernek sikerül túlélnie 72 napot a hegy és a hó fogságában). De míg az Életben maradtak egy megtörtént eseményt dolgoz fel, a Sarkvidék nem. Ami a Sarkvidék legnagyobb előnye, és ami mindenképpen felejthetetlenné teszi, az korunk egyik legnagyobb színészének, Mads Mikkelsennek a játéka. A karizmatikus dán most is bebizonyítja, hogy simán elvisz a hátán egy filmet, tulajdonképpen a film igazi mondanivalója az ő arcán tükröződik végig a teljes filmben. A Sarkvidék nem a sportról szól, nem is a jó értelemben vett, kihívást és örömet jelentő kalandokról, hanem a harcról, az embernek a saját magával vívott küzdelméről, a túlélésről, arról, hogy milyen az a helyzet, mikor az önzőség tűnik az egyetlen életmentő megoldásnak.

Hol találod meg? A HBO Go kínálatában.

 

A legmélyebb szeretet

 

A Deep Love című lengyel dokumentumfilm itthon a Búvárszenvedély címet kapta, de miután megnéztem, azt kell mondanom, az eredeti cím (Deep Love, azaz mély szeretet) sokkal inkább visszaadja azt, amiről ez az alkotás mesélni szeretne. Képzelj el egy ötvenes fickót, aki túlélt egy agyvérzést, de ennek következtében a beszéde gyakorlatilag halandzsa, a teste jobb oldala (így természetesen a jobb karja és lába is) pedig nagyon nehezen „működik” – viszont mindeközben Janusz szellemileg teljesen ép. Most pedig képzeld el ugyanezt a fickót az agyvérzése előtt: pengeokos (jogász + közgazdász), ereje teljében lévő, határozott, kemény ember. És búvár. Nem egy hobbibúvár, aki a felszín közelében kedvesen elnézegeti a halakat, hanem egy olyan búvár, aki víz alatti közelharcot tanít a lengyel hadseregnek (bár ezt az infót persze Janusz sem megerősíteni, sem cáfolni nem akarta), Norvégiában, a Bajkál-tóban meg még tucatnyi helyen merül 150-160 méterre. A mélység az ő közege, és mikor egy riporter megkérdezi tőle, hogy miért merül, akkor tömören csak ennyit válaszol: „Ez az életem.”

Aztán jön az agyvérzés, és Janusz élete már nem a búvárkodásról szól, hanem arról, hogy hogyan tanuljon meg élni újra a hétköznapokban. De aztán, ahogy javulgat, megint eljön az a pont, amikor hívja a mélység. Mármint az igazi mélység, továbbra sem a felszín közelében úszkáló színes halacskák. Nem szeretném elmesélni a teljes történetet, mert tényleg érdemes megnézni a Búvárszenvedélyt, rendkívül szívbe markoló. Említettem az imént, hogy a Deep Love cím tökéletesen fejezi ki, mi is ez az egész. Nemcsak Janusznak a búvárkodás és a mélység iránti vonzalmára utal. Van a sztoriban egy nő, Janusz párja, Joanna: nekem ő a film igazi főszereplője. Ő testesít meg a nagybetűs Szeretetet, és az ő szeretete, törődése az, ami ezt az egész történetet, legalábbis szerintem, előre viszi.

Hol találod meg? A HBO Go kínálatában.