Szöveg: Szabó Anna – futó- és triatlonedző | 2019.10.22. | |
Zen.
Hunyd be a szemed, és engedd el magad. Lélegezz mélyeket és érezd, hogy egyre könnyebb a tested. Most szép lassan emeld mindkét karodat oldalsó középtartásba, és repüljünk együtt coelhói magasságokba. Magasról nagyot lehet zuhanni – mint az köztudott. De ne aggódj, mert most kezdődik életed hátralévő része, ami tuti, hogy meg fog változni ettől az 5 bölcsességtől. Én szóltam, de felelősséget nem vállalok.
Mindig előre nézz, ne hátra!
Ez kimondottan fontos futás, pláne terepfutás és kerékpározás esetén. Ha nem előre nézel, hanem hátra, az nagyon hátrányos lehet. Előfordulhat ugyanis, hogy pofára esel. Ennek okozója lehet például egy gyökér; akár egy, amelyik a földből áll ki, akár egy, amelyik autót vezet. Ha ez megtörténik, akkor se ess kétségbe. Állj fel, porold le magad, és menj tovább előre. Csakis előre.
Mindig van lejjebb!
Emlékszel, amikor kezdő futóként edzés közben jött rád a pisilhetnék, és kénytelen voltál egy bokrot keresni? Emlékszel, hogy mennyire megalázónak érezted? És amikor először jött rád a hasmenés? Na, az még durvább volt, igaz? És amikor ez újra megtörtént, de ezúttal nem volt nálad zsepi? Horror! Aztán amikor egy hosszú versenyen lefeküdtél az út közepére és hisztiztél, mint egy kisgyerek, hogy márpedig te nem mész tovább? Na ugye, hogy mindig van lejjebb?
Jól csak a szívével lát az ember, avagy lassan járj, tovább érsz!
Egy szót mondok, de azt lassan, hogy mindenki megértse: PUL-ZUS-KONT-ROLL!Az út maga a cél
Ezért inkább ne közlekedj mágnestalpú cipőben! De a poént félretéve: tűzd ki a célt, járd végig az utadat, de csakis a saját utadat, mert valaki más útja az nem a te utad. Érted már? Ezt egyébként csak azért tettem bele, hogy elsüthessem azt a nagyon rossz szóviccet az elején. Elnézést kérek.
Minden rosszban van valami jó és minden jóban van valami rossz!
Az élet olyan, mint a triatlon. Utálsz úszni, de csinálod, mert muszáj. Imádsz bringázni, és azt kívánod, bárcsak sose lenne vége. Aztán már csak a túlélésért futsz, majd végül elterülsz a célban, és vigyorogsz, mint egy jóllakott napközis. De valljuk be, semmi mást nem szeretünk jobban, mint ezt a jóllakott napközis érzést. Ezért csináljuk, ezért kelünk fel hajnalban, ezért hozunk áldozatot, ezért válunk logisztikai menedzserré. Megyünk tovább előre, mindig csak előre, sose hátra.
