Őszinte leszek: kezdő futóként a nyújtásra volt a legkevesebb gondom. Szimplán nem foglalkoztam vele, csak minimális erőfeszítéseket tettem az ügy érdekében mind edzés előtt, mind utána. Ma már tudom, mennyire komolyan kell venni.

Először akkor éreztem rá a fontosságára, amikor egy verseny után bedurrant az egyik talpam. Google doktort bevetve megrémültem, hogy itt a talpibőnye-gyulladás a nyakamon, ezért néhány szakembert is megkérdezve máris elkezdtem az ajánlott nyújtó gyakorlatokat és a pihentetést. Szerencsémre nem volt komoly, megerőltettem a versenyen, ráadásul addigra a cipőmet is igen-igen kitapostam, muszáj volt beszerezni egy újat.

Azt hiszem, ez volt a vízválasztó, amikor testközelből szembesültem vele, hogyan lehet járni, ha a nyújtással nem foglalkozom megfelelően.

Amióta Hankára bíztam magam az edzéseimmel, a távokat nagyon lassan és kíméletesen emeltük a pulzusom miatt, és valószínűleg egyébként sem lehetett ennél nagyobb léptékben haladni. Hiszek benne, hogy ez a legfontosabb tényező, amiért eddig (kopkopkop, alulról, háromszor, fára) elkerült a túlterhelésből fakadó sérülés. A másik a nyújtás. Ahogy növögetni kezdtek a heti kilométerek, úgy töltöttem én is egyre több időt kiegészítő nyújtó gyakorlatokkal, jógával és hengerezéssel is.

Önmagamtól valószínűleg nem tettem volna így, de mindig jött valami, ami erősen motivált. Először a bal oldali csípőmnél éreztem finom húzódást, később a piriformisom kocogtatta meg az ablakot, hogy ő is él és virul. Utóbbit talán a bringázás mint újonnan bevezetett keresztedzés hozta elő, de azóta is oda kell rá figyelnem. Utána a vádlim kezdett csomósodni, feszülni, én viszont nem szerettem volna megvárni, hogy komolyabb probléma legyen vele. Így aztán mindig kellett, kell valamin dolgozni, pluszban nyújtani, ha pedig éppen nem feszül sehol, megelőző célzattal végzem a gyakorlatokat.

Itt tartok most

A jóga elképesztően sokat segít. Bár írtam már róla korábban, nem győzöm dicsérni a hatásait. Korábban is jógáztam alkalomszerűen, ám mióta elkezdődött az itt húzódik, ott húzódik műsor, azokra a gyakorlatsorokra fókuszálok, amelyeket kifejezetten futók részére állítottak össze. Az örökké bájos Adriene órái után így ismerkedtem meg a TestRendszer jógával.

Gombás Niki óráin eleinte hol sírtam, hol imádkoztam, hogy legyen vége, vagy csak némán úsztam a saját verejtékemben. Szeánsz után viszont minden alkalommal újjászülettem, és úgy éreztem, hogy a lazaság egy egészen más dimenziójába léptem. Azóta az ő óráira esküszöm, néhány ingyenesen is elérhető a YouTube-csatornáján. A jóga annyira beépült a hétköznapjaimba, hogy szinte minden nap elvégzek legalább néhány ászanát, vagy ha más nem, az esti film alatt lekuporodok a matracomra, és nyújtok egyet.

A hengerezés tudományát sok helyről szedtem össze, és még most is tanulom a helyes kivitelezést. Már eljutottam odáig, hogy nem csak fellángolásból veszem elő, majd hajítom be hosszabb időre a sarokba, hanem tényleg rendszeresen használom. Érdemes belemerülni a témába, és szerezni egy kezdőknek is ajánlott, kíméletes hengert.

A szakemberek melegen ajánlják a masszázst is. Az előző lakhelyemen voltam olyan szerencsés, hogy egy rendkívül jó masszőr gyúrta ki időnként a feszültséget az izmaimból. Bár a korábbi ülő életmódnak és minimális testmozgásnak köszönhető csomóktól még így sem sikerült teljesen megszabadulnom, első kézből tapasztaltam, mennyire jót tud tenni, ha időről időre beiktatok egy sportmasszázst.

Sok helyen olvastam és hallottam arról, hogy egy manuálterapeuta szintén sokat segíthet, ha valahol probléma van, mert testreszabott gyakorlatokkal tudja segíteni a gyógyulási vagy fejlesztési folyamatot. Személy szerint nem próbáltam még, de észben tartom, hogy mikor érdemes felkeresni őket.

Ezen sorokat írva éppen egy kiadós erősítő és nyújtó gyakorlatokat is tartalmazó jógaóra után nyögdécselek, a klaviatúrát pötyögve is masszívan érzem a váll- és lábizmaimat. Tehát a mai menü egy alapos (és kíméletes!) nyújtás lesz, hisz holnap várnak a résztávok!