Futóleckék K. Tengeri Dalma blogja
Írj nekünk

20. Teljesítménydiagnosztikával a zsebemben

Nekem segített, része volt az egésznek.

Az elmúlt két év során sokszor jött velem szembe a teljesítménydiagnosztikai (TD) felmérés mint ajánlott vizsgálat, de nem gondoltam, hogy nekem kezdőként szükségem lenne ilyesmire. Egyrészt plusz kiadás, másrészt minek is, amikor még rövideket futok, nem kell azt túlbonyolítani. Később úgy alakult, mégis részt vettem rajta, és hihetetlen változásokat hozott a teljesítményemben.

Egészen sokáig úgy gondoltam, hogy a teljesítménydiagnosztikai felmérés ezen a szinten felesleges pénzkiadás, bár tudtam, miről szól, olvastam róla néhány cikket és beszámolót. Közben az is kiderült, hogy relatív magas a pulzusom a futásaim közben, ezért vissza kellett venni a tempót, és tartósan ráállni az alapozásra, a keringési rendszer erősítésére. Ettől a pillanattól kezdve az edzéseim a pulzus körül forogtak, korábban már írtam arról, milyen bensőséges viszonyba kerültünk mi – én és a pulzusom. Teljesen rágörcsöltem, hogy mennyin futok, az órám állandóan csipogott, mert gyorsan elértem az előírt pulzushatárt, és úgy éreztem, hogy bár én keményen edzek, a pulzus a fejlődésem útjában áll. Megfogadtam, hogy amint lehet, jól beintek neki, és szó szerint lenyomom a p@csába.

Jelentem, azóta beintettem, de ehhez az kellett, hogy nagyon sok idő elteljen, rengeteg alapozással, és talán az is, hogy elmenjek egy TD felmérésre.

Egyre valószínűbb volt, hogy nem csak az edzetlenségem állt a magas pulzus hátterében, hanem pszichésen is rápörögtem minden egyes futásra.

Egy idő után úgy éreztem, számokat kell látnom ahhoz, hogy megnyugodjak, és ezek a számok arra is jók lesznek, hogy testre szabjuk az edzéstervemet, és még hatékonyabban tudjak edzeni a céljaimért.

Az az igazság, hogy még mindig lehetne, sőt, kellene továbbmenni, mert sportkardiológushoz nem jutottam el, hogy a keringési rendszert alaposabban megnézessem. Az lesz a következő, ha a feltételek adottak lesznek egy ilyen – most speciálisnak tűnő – vizsgálathoz is. 

Egy TD felmérésből sok-sok infót ki lehet nyerni arról, hogy a szervezet milyen teljesítményre képes éppen, hol tart a felkészülés. Az ember megismeri azokat a küszöbértékeket, amelyek fontos mutatószámai a jelenlegi edzettségi állapotnak, és amelyre épülnek az edzészónák is. Nekem azért is jött jól ez a vizsgálat, mert pulzuskontrollos edzéseket végzek, így a zónákhoz tartozó pulzusértékek pontos meghatározása sokat segített az edzéseim specializálásában.

A felmérésen egy beszélgetés és különböző vizsgálatok után jött az elsőre mumusnak tűnő futópados teszt. A lényege az volt, hogy három percig kellett kocognom egy előre beállított sebességen, miközben mellkasra rögzített pulzuspánttal figyelték a pulzusomat és egyebeket.

A háromperces blokkot követő egy perc pihenő alatt pár csepp vért vettek a fülcimpából (egyáltalán nem fáj), amelyben az aktuális tejsavszinteket mérték, így tudták meghatározni a küszöbértékeket. A blokkokat egyre gyorsuló tempóban kellett teljesíteni, egészen addig a sebességig, amelyre azt mondtam, kész, vége, ennél többet nem bírok. Az utolsónál tényleg sikerült elmenni a maximumig (nálam ez most 12 km/h), mert úgy éreztem, hogy a legutolsó perc alatt vagy ledob a futópad, vagy leszédülök, de végül csak sikerült kibekkelni a végéig.

Az eredmények tükrében érdekes dolgot tudtam meg a testösszetételről, idegrendszeri aktivitásról, légzésfunkciókról, anyagcsere-folyamatokról, regenerációs folyamatokról és egyebekről is. A felmérés végén kaptam egy összegzést az értékeimről, és hozzá javaslatokat is, hogyan érdemes folytatni az edzéseket.

A számok megismerésén túl nekem sokkal, de sokkal fontosabb volt, hogy ki tudtam próbálni magamat, láttam, hogy mi a mostani maximumom, mire vagyok képes.

Jobban ment, mint gondoltam, és ez iszonyú lökést adott!

A TD eredményeinek tükrében rögtön testre szabtuk az edzéseimet, és megújult lelkesedéssel vetettem bele magam a folytatásba. Minden megváltozott, nem pörögtem többé a pulzus körül, képes voltam elengedni az edzéseim alatt. Nem zavart már az sem, ha az alacsony pulzuson nem tudtam úgy hajtani, és nem jött ki az az átlagtempó, amit elvártam önmagamtól. Nem volt feszülés, sem önmagammal való folyamatos versengés, csak a kiírt pulzustartományok tartása.

Mindössze néhány hétnek kellett eltelnie, és máris látványosan fejlődni kezdtem. Ugyanazon a pulzuson gyorsabban bírtam futni, vagy ha a megszokott tempóban kocogtam, alacsonyabb pulzus társult hozzá. Az is nem egyszer előfordult, hogy résztávok alatt nem tudtam a kiírt tartományba feltolni a pulzusom, mert nem bírtam a tempót, túl gyors volt, és az átlagpulzusom messze a kívánt alatt maradt. Azelőtt éppen fordítva működött, ezért hitetlenkedve nézegettem az eredményeimet minden egyes futás után.  

Néhány hónappal a TD után ott tartok, hogy ugrottam egy szintet a tempó/pulzus kapcsolatában, a hosszú futásaim egyre jobb tempóval mennek, és a résztávokat, tempófutásokat is egyre jobban bírom. Egy ideig azt hittem, ez csak egy pillanatnyi állapot, valamilyen csúcs a görbén, amely hamarosan visszarendeződik, ám végül mégsem következett be.

Sokat gondolkodtam rajta, hogy vajon miért pont most? A TD önmagában nem elég ehhez, főleg nem ilyen rövid idő alatt. Talán csak feloldott egy lelki gátat? Vagy csak éppen most kezd beérni a munkám gyümölcse? Az időjárás? Valószínűleg mindben van egy kis igazság, és esetemben szerencsésen összeértek a szálak: megnyugodtam, hogy a magas pulzus nem is annyira magas, és a lassan két éves, kitartó alapozás, erősítés kezdi megmutatni a hatását. Ki tudja, talán a csillagok együttállása is kedvez, de leginkább az én hozzáállásom és megerősödött hitem abban, hogy jó úton járok.