Futóleckék K. Tengeri Dalma blogja
Írj nekünk

19. Most komolyan nem eszel húst?

Az első futólépésektől az átalakult táplálkozásig.

Annak idején azért kezdtem el futni, hogy megszabaduljak az összes negatív energiától, ami összegyűlt bennem. Nem gondoltam volna, hogy ezzel ilyen sok területet érintő változás indul el az életemben: abszolút sportos életmód több sportág bevonásával, és teljesen más étkezési szokások kialakítása.

Többször is emlegettem már a bejegyzéseimben, hogy a futás sok mindent hozott magával, elkezdtem mellette rendszeresen erősíteni, jógázni. Arról viszont még soha nem meséltem, hogy a táplálkozási szokásaim is gyökeresen átalakultak.

A sportolás mellett szorgalmasan próbáltam utánaolvasni sok mindennek annak érdekében, hogy a futóedzések jobban menjenek. Ajánlott ételek előtte, utána, ajánlott ételek a regeneráció alatt, a kör pedig egyre tágult az ismeretek birtokában.

Nem kellett hozzá sok, máris rájöttem, komplexebb megközelítés szükséges ahhoz, hogy az edzéseket hosszú távon is megtámogassam. Egészségesebb étrendre van szükségem, és úgy egyáltalán, egészségesebb életmódra kell váltanom.

Hirtelen globálisan kezdtem szemlélni az egészet, amelynek a táplálkozás csak egy szelete. Már nem csak arról szólt, hogyan tudok jobban futni, hanem arról, mi a jó nekem, a testemnek, a lelkemnek.

Azt hiszem, hogy evés szempontjából jó alapokról indultam: a törökországi családom az Égei-tenger partjáról származik. Az ő étrendjükben sok-sok olívaolajjal készített zöldséges étel szerepel rengeteg friss salátával, és bár szeretik a húst, lényegesen kevesebbet fogyasztanak, mint amit én odahaza megszoktam. Hamar megszerettem ezt az ízvilágot, hisz a zöldségek itt egész évben elérhetők, és bár az évek alatt ötvöztem a magyaros konyhát a törökkel, mégis inkább a helyi fogások váltak meghatározóvá. Zöldséges ételek, levesek, minden mellé friss saláta, hetente 1-2 alkalommal hús vagy hal, sajtok, saját készítésű joghurt. Jóval később láttam csak, hogy ezt a fajta étkezést mediterrán diétának nevezik.

Amikor az embernek gyereke születik, sok minden átértékelődik, és megpróbálja neki a legjobbat adni. A legjobb pedig nem mindig az, amit megszoktunk, tehát változtatni kell. A kislányunk érkezte után mi gyorsan redukáltuk a nasik, rágcsák, édességek, konzervek, feldolgozott élelmiszerek fogyasztását, és bár szentek nem vagyunk, a régi szokásainkhoz képest jól csináljuk. Ekkor kezdtem el a futást és a sportolást…

Sok mindennek próbáltam utánajárni: különböző táplálkozási módok, étkezési hitvallások, érvek, ellenérvek – némely étkezési mód egészen ijesztő, szekta jellegű. Most ott tartok, hogy több mint fél éve vegetáriánus vagyok, amit tulajdonképpen egy egészségügyi probléma miatt kezdtem el, hogy megnézzem, a szervezetem hogyan reagál rá. Eddig minden rendben, a laborom tökéletes, tehát folytatom, és az az igazság, hogy a hétköznapokban nem is esik nehezemre.

Az ismerőseim rendszeresen kérdezik, hogy bírom így az edzéseket, vagy úgy egyáltalán, hogyan vagyok képes létezni.

A válaszom mindig az, hogy gond nélkül, mert tudatosan rakom össze a napi menümet, legyen benne elegendő szénhidrát, fehérje stb., egyúttal odafigyelek a testem jelzéseire is. A családom többi tagja továbbra is húsfogyasztó, de már egészen belejöttünk abba, hogy mindenki találjon valami fogára valót az asztalon. Az édesség a gyenge pontom, szeretném a cukorfogyasztást is csökkenteni, de ki tud ellenállni egy jó tábla mogyorós csokinak! Vagy a kerek csokoládénak, vagy a szögletesnek, vagy, vagy…

A fél év alatt soha nem éreztem azt, hogy általános erőnléti problémáim lennének, sem a hétköznapokban, sem a sport terén. Az intenzív, feladatos futásokat vagy a kettlebelles edzéseket is jól bírom. Bár nekem nem volt szempont a testsúlyvesztés, mégis azt vettem észre, hogy a testem átalakult (mint kiderült, megszabadultam némi testzsírtól), amit én nem csak a rendszeres sportnak tudok be. Jól érzem magam, de hazudnék, ha azt mondanám, hogy soha nem hiányoznak a húsos ételek. A legnehezebb odahaza volt a nyári látogatás alkalmával; a sok-sok füstölt finomság, hazai étek, amelyekhez itt egyébként sem juthatok hozzá, feladta a leckét. Ennek ellenére kibírtam, mert tudom, hogy miért csinálom.

Amióta elkezdtem írni a futás során átélt élményekről és szemléletbeli változásokról, sokszor jutottam ugyanarra a konklúzióra: a sport lehet egyfajta belépő is olyan területekre, amelyekkel az ember talán soha nem foglalkozott azelőtt.

Olyan út ez, amely sok-sok tanulást és önmagunkon végzett kísérletezést rejt magában, és valószínűleg soha nem ér véget.

Őszintén szólva én örömmel lépdelek az úton, hisz a kíváncsiságom és a tudásvágyam kifogyhatatlan, ez pedig végképp az a terület, amellyel saját magamat szolgálom.