Futóleckék K. Tengeri Dalma blogja
Írj nekünk

17. Hogyan kúszott be a jóga az életembe?

Pexels

Bár az út elején járok, máris sok mindent megváltoztatott.

Volt egy időszak az életemben, amikor sokat olvastam a jógáról, próbálkoztam is vele a beszerzett könyveim alapján, aztán annyiban maradt, hosszú évekre másfelé fordult a figyelmem. A futás elkezdése után kezdtem el jógavideókat próbálgatni, de még ekkor sem volt semmi rendszeresség az egészben. A karantén sok mindent megváltoztatott a hétköznapjainkban, nekem a jógához való teljes hozzáállásomat is.

Valószínűleg csak most jött el az ideje, hogy jól körülhatárolt helyet kapjon az életemben, holott már régóta érdeklődöm iránta, nyitott vagyok rá, csak valahogy nem találtam meg a hozzá vezető utat. Utólag okos az ember, és könnyű azt mondani, hogy bár előbb megtaláltam volna. Biztosan támaszt nyújt a gyerekszülés utáni nehéz időszakban, és számtalan más helyzetben is, amikor jól jött volna valamilyen mentális támogatás, amit nem kívülről kapok, hanem én építem fel saját magamnak.

Ahogy talán sokan mások, én is a futást kiegészítendő nyújtásként tekintettem a jógára, ezért kezdtem el beiktatni az edzéstervembe, legalább heti egy alkalommal. Az sem különösebben izgatott, ha kimaradt, és helyette inkább erősítettem, fel sem merült bennem, hogy egy erősítés után különösen jól tud esni egy ilyen jellegű nyújtás.

A koronavírus elterjedésével és a házi karantén megkezdésével minden átértékelődött. A munkák leálltak, egymás nyakán vagyunk 0-24 órában, kert nuku, távoktatás egy első osztályos kislánnyal, és a hab a tortán, hogy nálunk a 20 év alattiak közel két hónapja teljes karanténban vannak, vagyis a gyerek – heti néhány óra kivételével – el sem hagyhatja a lakást.

Önkéntelenül nyúltam a jógához, mint valami gyógyszerhez, újra és újra, mígnem azt vettem észre, hogy minden nap csinálom, és állati jól érzem magam utána!

Akár reggel, ébredés után, akár napközben vagy este, mindig feltölt és kisimít, az idegrendszerem az izmaimmal együtt lazul el. Próbálom a szeánszokat a futásaimhoz igazítani, annak megfelelően választok intenzitást és fókuszt. Lassan 2 hónap távlatából el sem tudom mondani, hogy milyen sokat segített!

A stressztűrő képességemet jól megdolgoztatják az égiek, de sokkal könnyebben sikerült elfogadni és feldolgozni azokat a történéseket, amelyek hamarosan visszafordíthatatlanul megváltoztatják az életünket. Biztos vagyok benne, hogy a két évvel ezelőtti önmagam most mentálisan sokkal inkább padlón lenne, és azon agonizálna, hogy a k.va életbe, miért történik ez velünk. Most is vannak pillanatok, de nem ekörül pörgök folyamatosan.

Csajos téma, de a premenstruációs szindróma engem mindig borzasztóan megviselt. Valljuk be, nem csak engem, a környezetem is várta már, hogy a „flúgos napok” elmúljanak. Meglepődve tapasztalom, hogy második hónapja elkerült a flúg.

A testemet sokkal ruganyosabbnak érzem, különösen odafigyelek a futásban résztvevő izmok megfelelő nyújtására. Egyre mélyebben mennek a pózok, érzem a fejlődést, egyre inkább képes vagyok a légzésre és önmagamra figyelni, és nem a képernyőt lesem folyamatosan az instrukciókért. Az elmúlt hetekben összeszedettebbnek érzem a futómozgásomat, persze azt nem tudom, ez mennyire tudható be a jógának, és mennyire a folyamatos erősítéseknek. De talán nem is érdekes, mert magabiztossággal tölt el, hogy jó nyomon járok, annak ellenére, hogy tudom, most még csak a felszínt kapargatom.

Egyre inkább vonz a mélysége. Talán egyszer arra is lesz lehetőségem, hogy csoportban, egy oktató segítségével tökéletesítsem a pózokat. Addig viszont itthon végzem, célokat magam elé tűzve, és közben olyanok által inspirálódom, akik előttem járnak ezen az úton.

Ha van kedved, kövess Instagramon is!