Futóleckék K. Tengeri Dalma blogja
Írj nekünk

16. Keresztedzés, futás – futás, keresztedzés

Ahogy minden kezd a helyére kerülni.

Annak idején a nulláról indítottam a testmozgást, és egy kicsit másként indult a futás és a keresztedzések története, mint ahogy az általában lenni szokott: a „keresztedzést” egy picivel előbb kezdtem el, mint magát a futást. Persze, ez így furcsán hangzik elsőre, de az otthoni erősítő feladatok végzésébe nem a futást kiegészítéseként ugrottam bele, hanem brahiból. Hogy történjen már valami. Aztán később minden a helyére került.

Adta magát egy közösségi felhívás a környezetemben, ami arra szólította fel a bevállalós érdeklődőket, hogy egy hónapig minden áldott nap nyomjanak kereken 100, azaz egyszáz fekvőtámaszt. Mintha nekem találták volna ki, voltam elég őrült ahhoz, hogy csatlakozzam a virtuális (nem) „százasok klubjához”.

Január 1-jét írtunk. Azt a képzeletetekre hagyom, hogyan pusztultam el az első napokban, és milyen kemény volt az első hét. A spirituális élményektől elkezdve mindent átéltem.  A második naptól moccanni nem tudtam az izomláztól, azt sem tudtam, hol nyújtsak, mert minden fájt. Tudtam előre, hogy így lesz, hisz nem a fokozatosságról szólt az egész, hanem másról.

Az első hét után aztán hozzászoktam a terheléshez, és egyre könnyebben ment. Vagánykodni kezdtem, hogy a kezdeti sírós-nyögős-szentségelős (mondta valaki, hogy kötelező?) tízes szettek után húszas, majd huszonötös bontásokban nyomom a 100-at. Aztán a végén már nem kellett könnyítve sem csinálnom, hanem sikerült szabályosan. Mindeközben lementem az első futásomra is, és valahogy összeállt a kép, kerek egésszé vált.

Az első futás után azonnal felállt bennem a sorrend: a futás az első, az erősítés pedig a második. Ettől függetlenül rendületlenül fekve nyomtam, majd az elkövetkező hónapokban jött a „guggolós hónap”, a „felülős hónap”, mindegyiken ott voltam, és egyre növekvő önbizalommal csináltam őket.

Ezek a gyakorlatok a futásokkal együtt elképesztő mennyiségű erőt és önbizalmat adtak, újra kapcsolatba kerültem önmagammal, a testemmel, a képességeimmel, a fizikai adottságaimmal, a korlátaimmal.

Rég elfeledett mélységek tárultak fel újra előttem, megdöbbentem, hogy a sport mennyire hiányzott.

Ekkoriban még nem tudtam, hogy miért hasznos a futás mellett erősítést vagy egyéb edzéseket végezni, de hamar eljutottam arra a szintre is. Sok-sok otthoni edzésre alkalmas alkalmazást kipróbáltam, mire megtaláltam az igazit, és közben – ajánlásra – szembejött velem a kettlebell. Szerelem volt első látásra!

Azóta kettlebell-rajongó vagyok, több mint egy éve nyüstölök egy 4 kg-os picikét, minimum heti kétszer. A legegyszerűbb gyakorlatokkal kezdtem, hogy szokjam, gondosan megnéztem az oktatóvideókat, hogy pontosan tudjam kivitelezni a mozdulatsorokat.  Bíztam abban, hogy a kungfus múltam segít majd a tökéletes mozdulatok elsajátításában, és nem okozok magamnak sérülést, bár a legszerencsésebb az, ha hozzáértővel tanulja meg az ember. Nekem nem volt rá lehetőségem. Ma már tudom, milyen gyakorlatok ajánlottak a futóknak, nem maradhat ki a swing, a guggolás vagy a kitörések, és mindig teszek hozzá kar- és vállerősítő gyakorlatokat is.

A jógát szintén aktívan űzöm, az elmúlt időszakban komolyan felértékelődött a szerepe. Sokáig próbálgattam a különböző ágakat, jógaoktatókat, szeánszokat, érdemes kísérletezni, hogy kinek melyik jön be.  Nekem kifejezetten jól tud esni egy-egy reggeli futós nap végén, vagy amikor pihenőnapom van, de nem bírok magammal, és legalább nyújtok egy hosszút az egyik videó segítségével. Sőt, egészen fantasztikus módon meg tud szelídíteni, ha éppen a plafonon vagyok, vagy mentálisan a padlót súrolom. A jóga mellett ízlelgetem a saját testsúlyos edzéseket, a core edzéseket, ideális esetben hetente egyszer ezt is beiktatom. Nagyon szeretek bringázni, időnként edzés célzattal is felpattanok rá, de itt csak városi biciklizésre van lehetőség, ami azért nem az igazi.

Még nagyon sokat kell tanulnom arról, hogy mikor és mennyit eddzek, mert ebben is hajlamos vagyok a túltolásra.

Nehéz megtalálni az egyensúlyt, hogy az erősítés hatékony legyen, de ne menjen a futóteljesítmény rovására sem.

Nem mindegy, milyen futós edzés elé pakolom be a kettlebelles erősítést, illetve az sem, hogy a több gyakorlatsor közül melyiket, a könnyebbet, a kardióst vagy a „gyilkost”. Mivel én csak késő este tudok erősíteni, reggel pedig futni, időben egészen össze tud torlódni a kettő, és egy kemény esti szeánsz után igen-igen tud fájni a reggeli futás. Máskor viszont kifejezetten jólesik futás közben érezni az előző nap miatt feszülő izmaimat, ilyenkor erősnek, legyőzhetetlennek érzem magam, a világból is ki tudnék…futni.

Az első időszakban nagyon sokat erősítettem, mindenfélét csináltam, ismerkedtem az ízekkel, ki nem hagytam volna akkor sem, ha teljesen kimerült voltam. Az utóbbi időben aztán eljutottam arra a szintre, hogy nem mindenáron, és képes vagyok nemet mondani rá, ha éppen bujkál bennem valami, vagy csak úgy érzem, hogy ez most nagyon-nagyon-nagyon nem kell. Ilyenkor még mindig ott a jóga.

Ha van kedved, kövess Instagramon is!