Futóleckék K. Tengeri Dalma blogja
Írj nekünk

12. Kezdőként vannak-e kifogásaim, ha futni kell?

kalhh/Pixabay

Sziasztok, Dalma vagyok, futómániás…

A futás annyira új szenvedély még az életemben, hogy nem tudok betelni vele, és nincsen olyan, hogy csak azért ne menjek ki, mert nincs kedvem hozzá. Ha nem tudok futócipőt húzni, akkor minimum betegnek kell lennem, bár általában ilyenkor is úgy kell lelőni, hogy maradjak veszteg, ha gyorsan fel akarok épülni. A környezetem különböző jelzőket aggatott már rám: fanatikus, kitartó, szenvedélyes, „egy állat”.

Miért nem tudok kihagyni egy edzést sem?

1. Lubickolás a boldogságban. A futás alatt és után megemelkedő endorfinszint annyira, de annyira ízletessé teszi az egészet, hogy minden egyes megtett kilométerben ezt keresem. Ha pedig megtalálom, két pofára habzsolom.

2. Függőség. Az első pontból könnyen levezethető, hogy mostanra mindent átható függőségi viszony jött létre, teljesen rákattantam a futás pozitív hozadékaira. Három nap kihagyás után feszültnek és rémesen idegesítőnek érzem magam, ilyenkor a környezetem is bevallottan várja, hogy húzzam el végre a csíkot, és induljak kifelé. Eszter barátosném mondta a minap, hogy a rendszeres futás révén olyan, mintha állandóan lenne a zsebedben egy doboz lesz@om tabletta. És tényleg!

3. Rendszer. Szeretem a rendszerességet, a sarokpontok nyújtják a stabilitást, azok között pedig rugalmasan jöhet bármi. A futás is ilyen sarokponttá vált, és csak az átütemezés fér bele, a kihagyás nálam szóba sem jöhet.

4. Folyamatosság. Ha néhány edzés kimarad valamiért, mindig úgy érzem, hogy ajjaj, mi lesz most, vissza fog esni az edzettségi szintem, és az addigi erőfeszítéseim kárba vesznek. Aztán megnyugszom, hisz tudom, hogy a kihagyás nem ilyen fekete és fehér, az eddigi edzések pedig már a zsebemben vannak és beépültek. De azért, na!

5. Elköteleződés és kitartás. Azt hiszem, egy kicsit a végletek embere vagyok, ezért ha hiszek valamiben és elkezdem, akkor teljes gőzzel csinálom. Nem érdekel sem eső, sem vihar, sem fagy, megyek és tolom. Számomra ebben mindennemű gyönyör megtalálható.

6. Fejlődés. A futást nemcsak egészségmegőrző és stresszlevezető célzattal űzöm, hanem konkrét céljaim is vannak. Szeretnék folyamatosan fejlődni, egyre hosszabb távokat teljesíteni, egyre gyorsabbá és erősebbé válni, mindezt úgy, hogy az út, amin haladok, maradjon élvezetes. A következő célkitűzésem egy félmaraton teljesítése, és ha itt az ideje, jöhet a maratoni táv.

7. Új kihívás. A futás egy olyan időszakban kúszott be a napjaimba, amikor úgy éreztem, hogy az életem bizonyos szempontból megrekedt, és új kihívásokat kerestem. A sporttól maximálisan megkaptam az új impulzusokat, új célokat tűzhettem ki, át tudtam értékelni a határaimat, önmagamat. Újra küzdeni tudtam valamiért, egy jobb időért, hosszabb távért, és újra azt kezdtem érezni, hogy haladok valamerre. A futás területén elért apró kis sikerek kihatnak az életem más területeire is, melyet fantasztikus megélni. A rendszer épül, az elemek hatnak egymásra, és mindez pozitív előjelű, jó irányba mutat. Így a futás egy sokkal mélyebb réteghez kapcsolódik nálam, ezért nem szívesen mondok le arról, amit ennek a közvetítésével kapok.

-1. Korai kelés. Na jó, vannak helyzetek, amikor nehezebb elindulni… Például, amikor hajnalok hajnalán fel kell kelni, hogy az edzés beleférjen a napomba. Vagy nyaranta, amikor a füllesztő forróságban legkésőbb 5-kor ugrani kell a futócipőbe, ha 30 fok alatt akarok edzeni.

De megyek. Mindig. Mert előre visz, alázatra tanít és erőt ad.

Ha van kedved, kövess Instagramon is!