Szöveg: Mindent a futásról nőknek blog | 2018.05.12. | Frissítve: 2018.05.24. | |
Igen, még mindig megy a tanakodás magamban, hogy jaj, van-e értelme annak, hogy egyáltalán elinduljak a Szentendre-trailen? 54km, 1800m szintemelkedés (korábban nem 1500 volt?). Vajon edzettem eleget? Pontosabban a kérdés így nem is igazán precíz. Mert edzettem, 80%-ban (v. 70?) úgy, ahogyan az ki volt írva, de voltak napok, amikor nem tudtam, egyszerűen fizikálisan nem tudtam megcsinálni az edzést, mert olyan fáradt voltam. Szóval a kérdés úgy helyes, hogy össze tudom-e rakni magam versenyképes állapotba egy hét alatt?
Egy kulcs dolog van, minden nap lefeküdni legkésőbb 10-kor. Ez a legtöbb, amit hozzá tudok adni a hátralévő felkészülési időben.
Két héttel korábban kellett volna lennie ennek a versenynek, mert már nagyon nehéz tartani a fókuszt, miközben ezer más fókusz van még amúgy, a nagybetűs életben. Úgy érzem kezd visszaesni a teljesítményem, vagy mégsem? Aztán a másik pillanatban meg azt mondom, hogy minden le van ejtve, megyek és végigcsinálom, hisz hányszor bóklásztam egyedül télen a Börzsönyben?! Jó időnként visszanézni a futós fotóimat, hogy te jó ég, tényleg mennyit mentem....
Végigtoltam magam a Balboa körön egy párszor, hóban, sárban, szárban, sz.rban, jégben, én voltam az amazon a hegyen, voltam a Csóványoson is, ott totyorogtam szélben egyedül a Naszályban. Futkároztam a Budai-hegyekben, a Normafához, az Erzsébet kilátóhoz ... . Lassan, de futottam. Megtettem, ami belefért. Igaz, hogy nem tudtam végigcsinálni mindent, amit JÉBÉ (edzőm) kiírt, de a nagy részét azért mégiscsak. Ugyanakkor van egy pár szétesett hosszú futásom, mint a múlt heti tihanyi, vagy amikor a Csóványosra futottam/ inkább rángattam fel magam. Igen, minden beépül, ezzel nyugtatom magam. Remélem nálam is.
És különben is "fejben dől el" állítólag, meg "a lehetetlen nem létezik", és "meg tudod csinálni" és a többi. Szeretném, nagyon szeretném, hogy én is hozzá tudjak adni tettekben ezekhez a közhelyekhez - iiiii.
Ma ismét a Naszályban futottam, és végre, végre fel tudtam futni megállás nélkül a csúcsra anélkül, hogy meg kellett volna állni egy kis vádli nyújtásra és masszírozásra. Most akkor mégis?
A dolgok mai állása szerint nekiveselkedek ennek a versenynek, 2016-hoz képest pár plusz kilóval, plusz két évvel, kicsit kevesebb edzéssel, és talán egy picit kevesebb motivációval, de legalább egy szuper felsőben. LOL. Ismét egy ego nyirbáló futás lesz ez. Mert ugye ne csak akkor fussunk, versenyezzünk, ha minden fényes, mázas..
Ugyanakkor tény, hogy egy verseny a fejemben olyankor is kivitt az erdőbe, amikor simán itthon maradtam volna - szóval, kell ez (mint az önigazolás.. :P ) . Azt gondolom, hogy ez az egész futósdi, egy folyamatos egyensúlyozás. Borzasztó vonzó benne, hogy a futás egy olyan életmódot kínál, ami tele van kalanddal, képessé tesz a lelki megújulásra, az én határainak folyamatos tesztelésére. Ugyanakkor vakká, önzővé és kissé korlátolttá is tehet. Valahol a kettő közt egyensúlyozgatok.
Az utóbbi időben én lettem a hazai futóbloggerek legnyafogósabb szerzője ---- jaj, hát ez megint egy újabb dolog, amit sirathatok. :P
Azért ne sajnáljatok!
Jó futást!
Györgyi
