Ha van Personal Best (PB), akkor van Personal Worst (PW) is!  -- Igaz már jó régen lement a Wizz Air félmaraton, részben mégis ehhez a versenyhez kapcsolódik a mostani bejegyzésem. Ha a futás szempontjából nézem, akkor ez bizony nem az én évem, és már nem is lesz az. De semmiképp sem szeretném, ha azt gondolnád, hogy "na, már megint egy nyafogós bejegyzés következik" . Egyszerűen csak arról szeretnék írni, hogy nem egyformák a futóéveim, és ennek vannak kézzel fogható eredményei, de ez is én vagyok. Vannak évek amikor sikerül többet beletenni a futásba, és van amikor nem. Idén az utóbbi az igaz. A futás pedig igazságos, mert tényleg annyit veszel ki belőle, mint amennyit beletettél. Remélhetőleg, ha a futásba nem sikerül eleget beletenni, akkor az élet másik területén viszont igen, így a sikerélmény végül is a nap végén megvan.

Annyira fel voltam dobódva a verseny után, hogy elmentem úszni is.  

Ezt is olvasd el! Szimplán élmény volt - beszámoló a Szimpla Élmény terepfutóversenyről

Szóval, az én életemben nincsenek egyforma évek a futás, a versenyek vagy akár a triatlon szempontjából. Az egész sport dolog rugalmasan alkalmazkodik az életem egyéb területeihez. Van aki más stratégiát választ, és az életet alakítja rugalmasan a sportolásra szánt idő köré. Egyik megoldás sem rosszabb vagy jobb mint a másik, egyszerűen más. Élethelyeztből, motivációból, és sok minden másból fakadóan választjuk egyik vagy másik verziót, sőt mindkét stratégia szerepelhet évről évre bárki életében. Bár 4 hete ismét struktúráltabban edzek, azért a márciustól szeptemberig tartó heti 3 futás negatív hatásai szépen éreztetik hatásukat. Nemhiába mondják, hogy heti 3 futásból fejlődni nem lehet, ahhoz minimum heti 4 edzésre, és egy jó edzőre van szükség. Bizony heti 3 futás mellett a kajálásra is sokkal jobban oda kell figyelni. Borzasztó, de amint visszavesz az ember az edzésből, máris szaladnak fel a kilók. Elméletben tudjuk ezt, de a gyakorlatban már csak akkor eszmélünk, amikor a farmer, amihez eddig övet kelett hordani, hirtelen passzos lesz. Persze ilyenkor még nincs itt a világvége, és időben kell elkapni a dolgot.

Ezt is olvasd el! Futni mindenki tud!

Tehát PW - personal worst, azaz eddigi legrosszabb félmaratonom :)

A fentieknek köszönhetően természetesen lassultam, és így fordult elő, hogy életemben először sikerült 2 óra feletti félmaratont futni. Nem fognám a melegre, a tömegre, semmire sem. Ez most ennyi volt.  Igaz furcsa volt meglátni a kijelzőn a számokat, de pillanatok alatt tudomásul vettem, hogy ez most nem az egynegyvenvalahányas idő lesz. Életem első félmaratonja 1:49 alatt volt meg, és tavaly PB-ét futottam ugyenezen a távon, 1:47:08-cal. Idén 2:02 áll a nevem mellett, és mégis forog a Föld! :) Hogy futottam én egy hónappal korábban 50: 50-es 10 kilométert Berlinben?! Mindegy is. Ez most így jött ki.

Ezt is olvasd el! Hol a határom?

Minimál edzés ide vagy oda, volt bennem egy érzés, hogy én benne akarok lenni ebben a versenyben. Nagyon régen nem futottam már Budapesten nagy versenyen, egyszerűen ki voltam éhezve az élményre. Annyi futót láttam már, aki azért hagyta abba a versenyzést, mert már nem tudott olyan jót futni, mint az előző években. No, ezt biztosan nem akartam. Igazából eléggé az utolsó pillanatban alakult úgy, hogy biztosan benevezek. Konkrétan ott, a helyszínen dőlt el, hogy indulok. Kiállítók voltunk a WizzAiren a Futásról Nőknek oldallal, annak minden logisztikai szépségével, és alvás mínuszával, de nem is ez a lényeg. Lettek segítőim a sátorban, tehát úgy alakult, hogy tudtam nevezni. Nem számítottam jó eredményre, de azt gondoltam, hogy azért 2 órán belül behúzom a távot. Hát, nem jött össze. Aminek viszont borzasztóan örültem, hogy egy cseppnyi, de tényleg egy cseppnyi rossz érzés sem volt bennem a befutónál. Láttam az órámon is menet közben, hogy ez nem lesz meg, de nem volt bennem arra sem motiváció, hogy toljam egy picit. Ez most egy ilyen verseny volt, de örültem, hogy az egóm nem lett akadálya annak, hogy újra megéljem az egyik legnagyobb hazai félmaratont, amire jól kiéheztettem a lelkemet.

Ezt is olvasd el! A verseny a legjobb edzés

Persze vannak tervek a jövő évre, mert azért birizgál a kihívás, és amúgy is, nem szabad, és ezt tényleg vallom, nem szabad leállni. A futás (vagy bármilyen intenzív sport) kondiban tart testileg, lelkileg, és valahol ezért kezdtem el az egészet, hogy a közérzetem mindig jó maradjon. Most már mennek a heti 4 edzések, sokféle helyszínen, amit nagyon élvezek. Közben a futómagazinnal tök jó projekteket csinálunk. Például hétvégén szerveztünk az Actimel 10 kilométeres távján induló futóknak egy közösségi futást, amiről nagyon jó visszajelzéseket kaptunk. Az Adidas Runners-szel kéthavonta nyomjuk a csajos futóklubot. Szóval minden kerek, minden jó, hisz végül is futok!  

Jó futást!

Györgyi