Mindent a futásról nőknek Németh Györgyi blogja
Írj nekünk

Gyors esti poszt - a mai hosszúról

Mai adag: 25,12 km, 2:41h - a legtöbb minden tekintetben
 
A mai futáshoz nem volt sok kedvem. Nem a futás miatt, hanem azért mert egy csomó dolog volt még itthon. Most is ezt a bejegyzést írom, a helyett, hogy pakolnék mert holnap viszem vissza a gyereket edzésre a Balatonra (nem sajnáltatás, tudom, hogy van akinek még nehezebb...). Jó lenne, ha reprodukálhatnám magam legalább 3 példányban. Azt gondolom minden kétségbeesett családos nő eljut eddig a gondolatig legalább egyszer az életében.  Egy egészet adnék magamból a férjemnek, egyet a gyerekeknek és egyet a háztartásnak.
Még soha nem bántam meg, ha elindultam futni.
Ezért kétségbeesésemben egyre többet futok. E nélkül nem tudnám túlélni ezt a pattanásig feszült helyzetet.
Vannak ezek a heti edzéstervek, amiket meg-megosztogatok itt a blogon. Erre azért van szükség, mert látnom  kell, hogy milyen az út amit kiraktam magamnak a maratonig. Nem egyszer elképedek, ha előre nézek pár hetet, hogy én azt hogyan fogom megcsinálni. Sokan futnak maratont. Ma már szinte közhelyes a téma, de aki odaáll a rajthoz és megcsinálja, az azért valami! Szerény véleményem szerint, a maraton rajtjához nem lehet csak úgy odaállni, felkészületlenül. Aki edzés nélkül vág bele, azt a tudatlanság nyugalma járja át, nem az "én mindent megtettem" belső békéje.
Ezt a levest, amit most főzögetek magamnak, igen jellemformáló hozzávalókkal fűszerezik. Szinte semmiből sem elég egy csipet. Mindenből kell egy jó adag. Az elhatározásból, az alázatból, a kitartásból, a fájdalomtűrésből, a következetességből. Néha kifogy a spejzból ez vagy az. Ekkor jó, hogy van a blog,  meg a Facebook oldal és ott az a sok szuper futócsajszi. Így én is töltődök.
 

 

Végül elmentem ma futni megcsináltam a tervezett adagot. Ilyen távhoz már viszek magammal izotóniás italt (0.75l), ami tele volt ásványi sókkal, aminosavval. Vittem szőlőcukrot és sót is. Az italom a 21. km-nél elfogyott utána 1 szem szőlőcukor még bőven elég volt a befejezéshez. Így a raktáraim nem ürültek ki. Ez idő alatt a család megjárta Budapestet, megnéztek egy mozit. Aztán vidáman konstatálták a kapuban, hogy anya, - "Te még csak most jöttél haza?"
A váci kerékpáros út mentén futottam ma. Szép szakasz csak az a fránya beton!
Egy dolgot azért rendesen elszúrtam. Már megint húzogattam felfelé a jobb lábfejemet. Ezért most fájdogál a sípcsonti izom a jobb lábamon. Na, ezért kell gyakorolni, mert ez a bibi is csak a 20. kilométernél jelentkezett, nem korábban. Viszont figyelmeztetett, hogy van még mit javítani. Legalább tudom hol a hiba, és hogyan kell javítani.

Hadd zárjam ezt a bejegyzést valami pozitív megállapítással. Azt hiszem szintet léptem. Immár 3. v. 4. hete futom a hosszúkat 20km felett, úgy hogy a heti többi futásom is rendben van. Az össz. heti futások mind 45km vagy a felett vannak. Ezek ellenére sem vagyok fáradt. Igazából ha nagyon megnyomnám simán bele tudnék tenni még egy 10km-es napot a hétbe. De ilyen terveket csak szeptembertől. Jelenleg ezt a 10km-t a gyerekeim bőven lepörgetik rajtam.Tehát ma már ott tartok, és ez most már nyugodt szívvel ki merem jelenteni, hogy egy félmaraton bárhol, bármikor, bárkivel le tudok futni! Akkor most megeszem a jól megérdemelt jégkrémemet, este 10-kor! Mert megérdemlem!!:) Györgyi