Nem tudom nálad ez hogy van, de nálam vannak nagyon futós, és az én léptékeimmel mért mondjuk úgy "normál" futós korszakok. És van a kettő közötti libikóka, amikor hol az egyik, hol a másik pólushoz közelítek. Tudod, ez a mennyit futni, mit versenyezni kérdésekben ölt valóságos formát. A lényeg, hogy a tavalyi évem kevésbé szólt a futóversenyekről és a "nagyon" futásról, másfajta dolgaimat alapoztam meg. Így az idei évre összegyűjtöttem pár olyan feladatot, amiben szépíteni szeretnék. Ilyen például a Bükki FUN RUN, amit tavaly fel kellett adnom, közeleg május végén a Szentendre-trail (nekem csak azért is marad UTH 55) és szeptemberben reális lehet egy időre megfutott félmaraton, de ennyire nem rohannék előre. Az első félévem fő célja tehát a Szentendre-trail (nagy duzzogva, legyen ez a neve :P ).
Mondhatom, hogy egy kisebb mélypontról kezdtem meg a "felkészülést" (atya ég, mintha valami élsportoló lennék, pedig juj de nem!). Heti három futással nem tudtam megőrizni a formámat, sem fizikálisan, sem vizuálisan, sem sehogyan sem. Mondanom sem kell, hogy ez a világon nagyjából senkit sem érdekelt, csak engem, és ilyenkor kell hogy rájöjjek, az élet kevés futással is működik - pedig milyen jó hivatkozási alap lenne, ha nem így lenne.
Szóval, egy fél év alatt összeplöttyedtem mint egy agyon strapált lufi. A lelkemben még ott volt a New York Marathon PB, az 1:47-es félmaratonon, de egy bő félév elrepült heti 3 futással, és az izmaim sehol sem voltak ahhoz a jó kis kemény formához képest, amiben pár hónappal korábban léteztem. A lényeg nem az, hogy hol szúrtam el, mert nem szúrtam el sehol sem. Egyszerűen nem tudtam és nem is akartam több időt szánni a sportra, más volt fontosabb egy ideig.
A lényeg, amit mondani szeretnék, hogy baromira vissza tud esni a teljesítőképesség, és hiába kívánja a fej és a szív a megszokott versenyeket, oda kevés a kevesebb edzés, esetemben a heti három futás. Egy szó mint száz, innen kezdtem visszaépíteni magam.
Vérveríték, pedig nem is álltam le teljesen. Messze nem. Csak, ugye a megszokás, a ki vagyok én kérdése ott kattogott a fejemben. Hiszen én vagyok az a csaj, aki többször csinált féltávot, aki több maratont is futott, aki ilyen és ilyen idővel futottam a félmaratont és a maratont. Akkor most mi ez az egész? Be kellett lássam, egy fenékkel több lovat, még megnövesztett fenékkel sem megy...
Elkezdtem CrossFit-re járni, és nagyon lassan jött vissza az erő az izmaiba, elkezdtem görgőzni és heti 4x, majd mostanában 5x futni. Nem mentek a lábaim, ha belegondolok borzasztó demotiváló volt mindezzel szembesülni, de értettem az okokat, és nyilván nem csodálkoztam. Viszont két dolog baromira visz előre: az egyik a verseny, a másikat nem árulom el. :P
Még egyáltalán nem tartok ott, mint 2016-ban, de végre nem vág földhöz, ha tizenkét kilós tárcsákat emelgetek a fejem felett, nem fáj az 5 perces plank, végre feszesednek a combjaim, éledenek az izmaim, mikor reggel a lábaimra támaszkodva felállok az ágyból. Tudod, vannak azok a megszokott érzések, fogások, amiket a saját tested érintésekor érzel. Ha hozzáérsz a válladhoz, a combodhoz, a derekadhoz, fenekedhez, tudod, hogy mit szokott érezni a kezed, mikor minden rendben van testileg. A testtartásunk, a tónusosságunk, és még millió más apró impulzus, amit éreznünk, látnunk kell ahhoz, hogy legalábbis - testileg - úgy érezzük, rendben vagyunk.
Sokszor esik szó a lélekről, és egy sportoló lelkét azt gondolom, hogy a teste teljesítőképessége is jelentősen meghatározza, identitásunk része az "erre képes vagyok" érzés. Ha ez a teljesítőképesség romlik, akkor egy sportoló igyekszik azon változtatni, részemről a józan ész és az időbeli lehetőségek korlátai között, persze ez megint egyén ízlés kérdése.
Azt gondolom, hogy a fenti célokat elvárhatom magamtól, mert olyan jó volt amikor ezek a versenyek mentek. Többet nem áldoznék újabb lefaragott percekért, de azt megtartani, amivel elégedett voltam még nem is olyan rég, azt hiszem reális feladat. Ha mindez sikerül, nekem olyan boldogság lesz, mintha megfutnék egy 3:30-as maratont.
Ami a dolgok gyakorlati részét illeti, heti 1-2 erősítő edzés, heti 5 futás (ebből kettő terepen), 1 görgőzés és 1 nyújtás fér bele az életembe. Visszatértem edzőként is a porondra, mert vasárnap esténként ismét nyújtunk, hengerezünk, mobilizálunk, funkcionális edzünk a kis futócsapatunkkal. Ééééés, kéthetente masszíroztatok, ez baromi fontos. Korábban ezt totál elhanyagoltam, pedig ilyen edzésmunka mellett, az én izmaimnak kell ez a segítség a regenerációban.
Szombaton Bükki FUN, edzőverseny, de izgi lesz!
Jó futást!
Györgyi
