FutóBaráth Baráth Krisztina blogja
Írj nekünk

Tókerülő futóbuli

FutóBaráth blog

Minden év április első vasárnapján rendezik meg a Velencei-tónál a tókerülő futóbulit, azaz a Tóparti futópartit.

Szögezzük le: ez nem verseny, hanem egy futóbuli szervezett körülmények között.

Tizenkét évig Pók Janó volt az állandó szervező, most jött el az a pillanat, amikor kiadta kezéből a rendezvényt, és a Böllhoff fogta össze a futó társadalmat.

Miért ajánlom?

  1. A rendezvény teljesen ingyenes, csak regisztrálni kell minden év január 1-jén.
  2. Az első 1000 regisztráló érmet kap. Aki későn kapna észbe és már betelnek a helyek, az se csüggedjen. Visszamondás mindig van. Aki nem veszi át a rajtszámát aznap, kiosztják a jelen lévők között.
  3. Rajtszám nélkül is lehet futni (csak így nem kapsz érmet), sőt, bringás kísérőt is lehet vinni. Váltóban is le lehet futni a 28 km-es távot.
  4. Az egész egy nagy batyus buli. Mindenki belead a közösbe némi enni-innivalót, amit a szervezők kivisznek a frissítő állomásokra.
  5. Gyerekfutam is van, nyugodtan jöhet a család is.
  6. Parkolni is lehet, van hely bőven.
  7. A tókerülés előtt értékes támogatói ajándékokat sorsolnak ki az indulók között.
  8. Családias, baráti a hangulat.
  9. Akár egy nagy versenyen, itt is van bemelegítés, szpíker, rajt/célkapu, fotós.
  10. Egyedül az időt kell egyénileg mérni.

 

Engem olyannyira magával ragadott az esemény még 2014-ben, hogy nem volt kérdés ott leszek-e. Idén 4. alkalommal álltam be a rajtkapuba. Ez a rendezvény mindig egy jó felmérő tavasszal, hol tartok, jól csinálom-e, beleraktam-e elég munkát, merre tovább. A fejemben természetesen van egy lista az idei év futó tennivalóiról és a tókerülés mindig szerepel rajta. Ráadásul ismerős pályán, hazai környezetben futni mindig jól eső érzés.

Reggel nem kellett rohanni a rajtba, mivel bő fél óra alatt ott vagyok. Ráértem felkelni, belefért egy kiadós reggeli és 09:10 körül indulni.

A reggeli hűvös idő sem riasztott el a lengébb öltözettől, mert későbbre szép időt ígértek. Agárdon már gyűltek a futók és bringások, mire megérkeztem. Másodpercek alatt felvettem a rajtszámot. Utána lesétáltam a partra, ahol még sejtelmes köd borította a tó felszínét.

Gyorsan összekaptam magam: cipőt szorosan befűztem és bekötöttem, egy korty víz, igazítás a futózsákon és beálltam a rajtba, ahol már elkezdték a bemelegítést. 3, 2, 1 raaaaaaajt!

Elindultam. Kíváncsian. Vajon mire vagyok ma képes? Azzal tisztában voltam, hogy megteszek mindent, amit tudok. Féltem, nehogy gond legyen a térdemmel. Hosszabb távon, ahogy azt már megszokhattam magamtól, az első 5-6 km bemelegítéssel, hely- és tempókereséssel telt. Próbálkoztam, mi a kényelmes, fáj-e, ha gyorsabban futok. Figyeltem magamra és a jelzésekre. Nem is bánom az elejét, kellett, hogy később jobban oda tudjam tenni magam.

Az egész egy nagy flow érzés volt. Bekerültem egy áramlatba és abban a zónában futottam szinte végig. Saját tempóm szerint, saját igényeimnek megfelelően.

Mivel futóhátizsákkal indultam, benne málnaszörppel és néhány szőlőcukorral, nem álltam meg frissíteni. Egy kis kocka csokit és egy pici nápolyit ettem meg egy-egy ponton, és néhány korty itallal beértem. Ez még az a táv, ahol elhanyagolhatom az evés-ivást. De a frissítés nagyon komoly dolog és érdemes belefektetni időt, energiát és rájönni, mi az ami bejön és a szervezet befogadja, tolerálja.

Nem volt holtpont, nem volt kiakadás, anyázás. Az is furcsa volt, hogy annyira belemerültem az egész futómunkába, hogy nem beszéltem útközben senkivel. Egy árva szót sem. Ilyen sem volt még.

A vége felé, úgy az utolsó 8 km-en történt az, hogy összeértem két másik futónővel. De ez sem stresszelt. Hol én, hol a másik, hol a harmadik előzgetett, mindenféle rivalizálás nélkül, kinek, ahogy épp az aktuális sebessége diktálta a tempót. Talán jó is volt ez így, mert legalább volt kire tapadni és a végén nem elveszíteni a lendületet. Időközben, az utolsó km-re feltűnt egy újabb futóhölgy, ő egy váltó tag lehetett. Szumma szummárum sikerült felülkerekedni az előttem lévő futóhölgyeken és behúztam magam előttük egy gyorsabb sprinttel a cél előtt.

28,75 km= 2:29:52

Elnézve az előző évek eredményeit, javuló tendenciát mutatok:

2014 02:38:26 (28,43 km)

2015 02:31:05 (28,16 km)

2016 02:35:46 (28,28 km)

Nem győzök elég hálás lenni ezért a rendezésért. Jó kis szintfelmérő volt. Jövőre is visszatérek.