FutóBaráth Baráth Krisztina blogja
Írj nekünk

Menni vagy nem menni?

Hétfő este 21:00. Szemezek az órával és a percek csak úgy peregnek. Tik-tak-tik-tak... Pont ilyenkor telik leggyorsabban az idő.

Ki kéne menni futni. A házban viszont áll a bál. Csak a szokásos: ki kell teregetni, el kell mosogatni, kikészíteni a gyerekek másnapi ruháit, rendet tenni, vasalni...

Mire észbe kapok már csinálom is. Az unalmas és monoton házimunka alatt gondolatban futok... Azon filózok, hogy most mennék ki a kapun. Elindulnék lefelé az utcán és mivel sötét van és hideg és fúj a szél, maradnék a jól kivilágított 12 km-es körömnél. Az utcák mindig üresek, kicsit fázom, majd hozzászokom. Elég ingerszegény ilyenkor este minden, a km-ek is nehezebben telnek. Nincs mi elterelje a figyelmem. Annyira nem esik jól a hideg, a sötét, fáradt vagyok és tudom, hogy nyújtás után még mennyi feladat vár rám otthon. Rájövök, hogy ezért nem indultam el ma sem...

A gondolatokból aztán visszatérek a valóságba és elkezdek vitatkozni magammal: miért akarok akkor futni, mikor fáradt vagyok és nem esik jól? De mikor? Mégis?

Egy nagy kérdőjel lebeg a szemem előtt. Pulzusom az egekben, mert hisztis és kibírhatatlan leszek, ha nem jut elég időm a futásra. Általában későn fekszem és reggel 05:40-kor kelek. Nem tudok felkelni ennél korábban, mert akkor még 5-6 óra alvás sem jut. Munka után 16:15-re érek a bölcsibe, 16:30-ra a suliba, 17:00-re kisfiam edzésére, miközben kislányommal bevásárolok vagy az uszoda körül sétálgatunk. 18:00-18:30 körül hazaérünk és este 21:00-ig együtt vagyunk: vacsorázunk, beszélgetünk, játszunk, tanulunk.

Kompromisszumot kötöttem magammal: ha nehézkes az esti elindulás, akkor megoldom napközben.

A hosszabb futásokat pedig hétvégén. Hogyan? Nos a reggeleim szó szerint percre pontosan be vannak osztva pont a futás miatt. Miután a gyerekeket leadtam a megfelelő helyen, 07:40-08:15-ig "ráérek". Ha este nem futok, akkor reggel fogok. Igaz, sokkal kevesebbet, de akkor legalább heti 4x, sok kicsi sokra megy elv alapján. Sajnos én szívom meg, mert nincs idő a nyújtásra, a kocsiban kell átöltöznöm, és 15 perc alatt kell szalonképessé tenni magam. Aki ismer, tudja, hogy az igénytelenség távol áll tőlem, így mindent megteszek azért, hogy kihozzam magamból a körülményekhez képest a legjobb állapotot. Tudom, hogy senki nem sejti, mit is csináltam munkába menet előtt.

Ebbe az idősávba 5-6 km belefér. Reggelenként nincs halogatás. Otthonról futócuccban indulok, így tuti biztosan futni fogok.

Az időjárási tényezők nem érdekelnek, futok ha fúj a szél, ha esik, ha csúszik, ha süt a nap. Bár alig fél óra, mégis teljesen átszellemülök. Sosem hagynám ki ezeket a boldog, pörgős reggeli futásokat. Olyan szerencsés vagyok, hogy a Duna-parton láthatom feléledni a természetet, lubickolok a nap első sugaraiban vagy épp a szél tépi a ruhám és esik. Köszöntöm a futótársakat, mert szinte mindig találkozom futóval vagy bringás ismerőssel. Szerencsésnek érzem magam, hogy ezt a kis időt megteremtettem magamnak. Rendszerint ilyenkor éhezem meg, de jó érzés, hogy még ezzel is várni kell. 

 

Boldogan indulok munkába, friss és üde vagyok. Nem tud senki kizökkenteni ebből az állapotból. Kell ennél több? 

Igen, kell! Még több futás! Számomra ez a reggeli időszak a legideálisabb a sportra. Fut a lábam, fut a szívem, legszívesebben lenyomnék 10-20 km-t. Azon agyalok mindig, hogyan tudnám ezt fokozni úgy, hogy beleférjen még több futás. Ezért várom a tavaszt, a kicsivel jobb időt, hogy futva menjek be dolgozni. Hátráltatott eddig az, hogy fél tucat ruhát be kéne hozzak a munkahelyre (kabáttól elkezdve a cipőn át mindent, ami egy irodai megjelenéshez szükséges) és kicsit tartok a szmogos levegőtől, ami a belvárosban van. Ezen kívül szlalomozni a járókelők között, várni a piros lámpánál... nem az én világom. De ez is egy opció, kibírható heti 1x. 

A másik lehetőség, ha tovább lesz világos, haza fogok futni. Összeszedem a családom és férjem hazaviszi a gyerekeket. Heti 1-2x ez is szóba jöhet. Ha pedig bejön a jó idő, a kedvem is megjön az esti futásokhoz úgy, ahogy tavaly is.

Akkor most miről is beszélünk? Van idő futásra? Igen! Van több kifogás? Nincs!