FutóBaráth Baráth Krisztina blogja
Írj nekünk

Kinek mi az extrém?

Kötelező szabadidő futással egybekötve | Míg a többi szülő autóval vagy gyalog ment haza a szülői értekezletről, én futócipőt húztam és egy nagyobb kerülővel érkeztem haza.

Az anyai kreativitásra a futásban is szükség van.

 

Hétköznapi hobbifutó, kisgyerekes anyukaként nem futok kiemelkedően hosszú távokat és nem edzek annyit, amennyit szeretnék.

Azonban vannak olyan szituációk az életemben a futással kapcsolatban, ami már-már extrém kategóriába nyúló, azaz nem mindig hétköznapi.

De mi is az extrém?

A megszokott határokon túlmenő, szélsőséges, túlzó.

Ez teljesen egyéni, ki mit gondol a saját életében extrémnek, mi az, ami a saját komfortzónáján kívül esik.

Valakinek az is extrém, ha futva megy dolgozni vagy sportol, mialatt a gyereknek edzése, külön órája van. Vagy korán reggel, késő este sötétben megy ki egyedül futni, esetleg esőben, viharban, fagyban, forróságban fut.

Nekem fel sem tűnnek ezek a nem megszokott futó edzéseim, de anyukaként elég sokszor kell a kreativitásomra hagyatkozni, hol találok a napjaimban egy kis rést, ahova be tudom passzírozni a futást. Ebben pedig szerintem elég tehetséges vagyok.

Tajga Trail 2019
|
17,3 km 538+ szint tükörjégen és sötétben

 

Nem egyszer előfordult már, hogy egy családi éttermi vacsora után (nekem az sem számít, ha teli gyomorral indulok futni, amúgy sem eszem tele magam sosem) vagy egy közös bevásárlást követően nem megyek velük haza, hanem lecsatlakozok és hazafutok. Ugyanez a szitu hétvégén, mikor egyik nagyszülőtől megyünk át a másikhoz autóval: meg sem lepődnek már a szüleim és anyósomék, hogy én állandóan futva indulok és érkezem hozzájuk.

Útközben
|
Egy kis pihenés: hétvégenként átfutok egyik nagyszülőtől a másikig, míg a család autóval megy.

 

Előfordult már az is, hogy egy napos munkahelyi kiküldetésen voltam Bécsben és ott is futócipőt húztam.

A Praterben volt a prezentáció, melyet szabad program követett.

Hogy mit csináltam?

Jó előre kigondoltam, hogy elviszem a futócuccom (persze csakis a biztonság kedvéért, hogy ha kell, ne a futócucc hiánya miatt hiúsuljon meg egy edzés).

Amint alkalmam adódott rá, a mosdóban átöltöztem és beleindultam a nagyvilágba.

Útvonalnak sem néztem utána, csak a fejem után mentem. Annyira imádtam minden percét.
Bécs, Prater 2018
|
Prezentáció utáni szabadidőben a vidámpark helyett futottam.

Az sem volt kis feladat, amikor tavaly a Napfelkelte félmaratonon indultam. Azt tudni kell a versenyről, hogy kora reggel, 05:30-kor startolt a hajó a révfülöpi kikötőből, hogy a Balaton közepéről megnézzük közösen a napfelkeltét. Badacsonyban kikötve 07:00-kor rajtolt el a mezőny, hogy Szentbékkálán befussunk a célba. Tipikus A pontból B pontba tartó verseny, ami a kedvencem, de nagyon macerás.

Nők között abszolút 8.helyen végeztem, tehát elég korán befejeztem a versenyt, így időm sem volt másokkal közös fuvart szervezni visszaútra.

Mivel az autómat Révfülöpön hagytam, így "kénytelen" voltam 21 km-t megtéve még további 12 km-t futni befutópakkal a hátamon, hogy haza tudjak menni.

De ide említeném férjemmel közös hobbinkat, a túrázást. Van egy kedvenc helyünk Ausztriában, ahova kettesben, pár napra megszökve sokszor visszatértünk már és egyszerűen nem tudjuk megunni. Mondhatni azért megyünk, hogy orrba-szájba túrázzunk, minél magasabbra, minél meredekebbre, minél hosszabb távra. Nos, mikor este felé visszaérkezünk a szállásra 10-20-30 km-rel és 1000-1500 m szintemelkedéssel a zsebünkben, vacsi előtt, míg férjem sorozatot vagy meccset néz, én még kimegyek egy szolid, 10-12 km-es alpesi futásra. Mert kell nekem.

Férjem azon sem lepődött meg, hogy a minap szülői értekezletről futottam haza. Miért ne? Ha már kötelező jellegű ez a kis szabadidő, akkor kihasználom a végletekig.

Kötelező szabadidő futással egybekötve
|
Míg a többi szülő autóval vagy gyalog ment haza a szülői értekezletről, én futócipőt húztam és egy nagyobb kerülővel érkeztem haza.

Készültem: bepakoltam a futóruhákat, a cipőt, egy palack vizet és a jegyzetfüzetet, tollat egy sporttáskába - kvázi ez volt a ridikülöm - és beültem a többi anyuka közé a padba. Az értekezletet követően a suli mosdójában átöltöztem és leadtam a civil pakkomat a nagyon jó fej portás néninek. Meg sem kérdeztem előre, hogy szabad-e, annyira természetesnek vettem a dolgot. Így történt, hogy egy nagyobb kitérővel futva érkeztem haza a szülőiről. Másnap reggel pedig visszakaptam a csomagom a suliban. Egyszerű, nem? 

Ezek után elmondhatom, hogy a futás teljesen szerves része az életemnek és sokszor alkalmazom mint helyváltoztatási formát.

Tényleg csak egy kis kreativitás, gyakorlatiasság és akarat kell hozzá. A többi pedig megy magától. :-)