FutóBaráth Baráth Krisztina blogja
Írj nekünk

Barcelona: 5 nap, 2 gyerek, 1 félmaraton

FutóBaráth blog

Nem minden futó szeret versenyezni. Valakinek szorongást és teljesítménykényszert jelent kiállni a tömegbe és megmérettetni magát, hol tart a fejlődésben. Ezzel ellentétben én szeretem a versenyeket és a hozzá tartozó körítést: a hangulatot, a sok futót, az expót.  Nagy álmom volt régóta, hogy eljussak egy külföldi futóversenyre, hogy mégis tisztában legyek vele:

helyt tudok-e állni idegen környezetben és megtudjam, hogyan zajlik más országban egy futóverseny. Szerettem volna mindezt a saját bőrömön megtapasztalni.

December elején foglaltam le Barcelonába a repülőjegyeket. Nem kerestem tudatosan futóversenyt, de rémlett, mintha abban az időszakban rendeznének ott valamit. Gyorsan lecsekkoltam és valóban akkor tartják a félmaratont. Nem volt kérdés, hogy nevezek-e. Felhívnám a figyelmet, egészen kedvező volt a nevezési díj, mindössze 28,- EUR.

Alapos utánajárás és olvasás után összeraktam az öt napos programot. Szakmai ártalom, de szinte óráról órára pontosan meg szoktam tervezni, mikor mit nézünk meg, hova megyünk. Ez valakinek bejön, valakinek nem. Mivel kisgyerekekkel utazunk, szeretem tudni előre, milyen nap elé nézünk, mit fogunk látni, hogyan készüljek (étellel, itallal, ruhával, játékkal). Nem utolsó sorban még jól is járok, mert olcsóbban tudom megvenni a belépőjegyeket elővételben. Pontról pontra azért nem tartunk be mindent. Időjárás függvényében a napok felcserélhetőek, áttervezhetőek esős időre, sokszor azonban az aktuális kedvünk dönt, hova megyünk, de az is lehet, hogy egy kedvenc helyre térünk vissza.

Egy hideg, februári napon, hajnalban kerekedtünk útnak. A repülőutat simán bírta mindkettő. Mert az egyik már nagy (7 éves), a másik pedig mindenre érdeklődő (1,5 éves).

Miután megérkeztünk Barcelona központjába (Placa Catalunya), végighúztuk bőröndünket a La Rambla-n, majd leadtuk a szállodában. Kicsit megpihentünk és felfrissültünk a hallban, utána kezdődhetett a program. Már aznap sokat gyalogoltunk a gyerekekkel, amit szerencsére elég jól bírtak. Az új környezet rájuk is hatással volt. Persze többször előfordult, hogy a kicsi ki akart szállni a babakocsiból, a nagy pedig megunta a gyaloglást. A fagyi azonban kiváló motiváció mindkettőnél.  A széles kínálattal rendelkező fagyizókat  pedig meg kell találni. Mert nem elégszünk meg a jégkrémmel, sőt a kis választékú fagyi árus sem jöhet szóba. Ahol van tölcsérméret választási lehetőség, kis-, közepes-, vagy nagy poharas verzió, szalvéta vagy papírtekercs a tölcsérhez, hogy ne csöpögjön mindenhova, legalább 15 féle fagyi, pad, ahol mindezt elfogyaszthatjuk, akkor jó helyen járunk. Ezt a procedúrát mindig kibírták, mert tudták, hogy megéri kivárni. 

Érkezésünk estéjén fáradtan tértünk vissza a szállodába, ahol már várt az előkészített szobánk. Nekem még volt egy plusz programom: elsétáltam vagyis a tőlem megszokott gyors léptekben elvágtattam az Arenas Shopping Centerbe.

Na nem egy új Gucci táskáért, hanem átvenni a másnapi félmaratonra a rajtszámomat és a rajtcsomagot. Sikerült még zárás előtt odaérnem. Ez volt ugyanis az utolsó lehetőség, másnap a helyszínen már nem lehetett.

A következő nap sem volt kivétel a többitől: korán keltünk. A mi gyerekeink ugyanis SOHA nem alszanak reggel 8 óránál tovább. Összekészülődtünk, felöltöztünk, és együtt mentünk reggelizni a szálloda éttermébe.

Nagyon ki volt számítva az időm. Reggelizni 07:30-tól lehetett. 07:45-re értünk az étterembe. Amire úgy gondoltam elég energiát ad, azt benyomtam: tojásrántotta baconnal, tea, csokis croissant. A családomat az étteremben hagytam, mert nagyon szorított az idő.  08:15-kor kocogva indultam el a 08:45-kor startoló Barcelona félmaratonra. Még jó, hogy a szálloda a rajt közelében volt, így legalább bemelegítettem, amíg odaértem.

Férjemmel egyeztettem előtte, kb. mikorra fogok végezni, hol fogunk találkozunk később. Érdekes, ezt egészen pontosan meg tudom állapítani, mire vagyok képes, mikor fejezem be a versenyt és mennyi idő, amíg kikecmergek a tömegből. Nem bántam a korai rajtot, mert a napunk további része így megmaradt.

A verőfényes napsütésben ott álltam a rajtzónában. Egymagamban és a többi futóval. Térdnadrágban és pólóban. Az otthoni hideg napok után annyira jó érzés volt szabadabban öltözködni. Kívánni sem lehetett volna szebb időt. Ahogy itthon is megszokhattunk a Budapest félmaratonon, pont úgy zajlott minden: kordonok, rajtzónák, spíker, zene, szurkolók, lezárt útszakaszok.

Rengeteg futó gyűlt össze. Néztem őket. A bemelegítést, a felszerelésüket, egy-egy elcsípett mondatot. Sok magyar futót is felfedeztem. Igyekeztem úgy helyezkedni a rajtzónában, hogy inkább elől legyek és ne az utolsó utáni szakaszrajtból induljak. Visszaszámlálás. Libabőr. Heves szívdobogás. Konfettik hullottak az égből, akár egy ünnepen. Elrajtoltunk. Kerestem a helyem, a tempóm. Előzgetéssel telt az első 20 perc. Ment az idő, haladtam. Az útvonalat sem tanulmányoztam direkt, meglepetést akartam. Ha jól számoltam, 5 km-ként volt frissítőpont, ahol csak folyadékot, azaz vizet és izot lehetett magunkhoz venni. Ami számomra megdöbbentő volt, hogy ezt mind fél literes üvegben kaptuk. Bontottan vagy bontatlanul, ahogy kérted. Sokan egy korty után dobták félre az üvegüket az út szélére vagy a kukába, mások pedig szorongatták egy ideig vagy végig a kezükben. Mikor lesz már erre egy környezetbarát megoldás?! Kaja nem volt az asztalon. Pedig banánt és szőlőcukrot időnként el szoktam venni, főleg a táv vége felé. Végülis nem volt gond, elfogadtam, hogy ez a helyzet. Amúgy is elég minimalista vagyok a versenyeken, csak a legszükségesebb dolgokat viszem magammal. Telefon és némi készpénz volt csak nálam. Se szőlőcukor, se zselé (ezzel nincs tapasztalatom), semmi teljesítménynövelő cucc.

Az első 7, majd 10 km-t jól megnyomtam. Ilyen tempóban idén még nem futottam.  15 km után már éreztem, hogy ez erős nekem. 18 km-nél hagytak el az 1:40-es iramfutók, pedig a cél ez lett volna. Mentségemre szóljon, hogy szezon eleje van, még alapozó időszak, résztávozással nem készültem. Azért tettem a dolgom és hűségesen futottam az 05:05-ös ezreket.

Beértem. Vége. 1:46:29. Csendes öröm. Mandarin, banán, víz, izoital és éremosztás. Kaptunk hővédő fóliát, hogy ki ne hűljünk. Csodálatos és egyben kimerítő volt! A spanyol utcák, a tengerpart, a sok ezer futó ember, a szurkoló közönség, az utcai zenészek mind rabul ejtettek. Futás alatt teljesen leköt a város vagy a táj változatossága. Épp ezért nagyon szeretek olyan helyen futni, amit nem ismerek.

Felhívtam férjemet, hogy megtudjam, merre vannak. Minél előbb szerettem volna velük lenni. Dumálás, nyújtás, örömködés, célban szelfizés helyett összeszedtem magam és elindultam feléjük a tengerpartra.

Ó igen, a tengerpart. Ez az a nagyszerű hely a gyerekek kis világában, ahol mindig jól érzik magukat. Van víz, lehet pacsálni, lábat lógatni, hullámokat nézni. Van homok, amiből várat lehet építeni, kagylót és köveket lehet gyűjteni. Olyan boldog voltam, mikor megláttam őket! Az időt sem néztünk, csak lógtunk ott a parton és élveztük, ami körülöttünk van. A lágy szellőt, a hullámzó tengert, a napsütést. Elfogyasztottuk együtt a célkajám (gyümölcsök), aminek külön örültek a gyerekek. Félmaraton ide vagy oda, a nap további részében is ugyanúgy helyt kellett állnom, mintha nem futottam volna. Lenyomtunk aznap is közösen 13 km-t sétálva, bolondozva.

Milyen programok vártak még ránk? Felvonóztunk a Montjuic hegyre, megnéztük az erődöt, az Olimpiai negyedet, a Művészeti múzeumot kívülről és csak gyalogoltunk, gyalogoltunk. Napi 13-15 km benne volt a lábunkban. Megünnepeltünk kisfiam születésnapját a szállodában. Kergetőztünk és eltévedtünk, majd kitaláltunk a Park del Laberint labirintusos kertjében. Felsétáltunk a Tibidabo hegyre, hogy onnan is szemügyre vegyük a várost. Megpihentünk és gyönyörködtünk a Güell Parkban. Ámulatba estünk a Sagrada Familia monumentális katedrálisán, és elképedtünk a belsejében az óriási rózsaablakok és egyéb absztrakt díszítőelem láttán. Finomakat ettünk. Elvonatoztunk Montserratba a hegyek közé, felvonóztunk a kb. 700 m-re épített kolostorhoz. Hallgattuk a bazilika épületében a fiúkórus gregorián énekeit. Láttuk a Pireneusok havas csúcsait. Tartalmas, szép utazás volt.

Így történt, hogy 5 nap alatt bejártuk a várost 2 gyerekkel, ahol anya még egy félmaratont is futott.