Ez a címe a Futásról Nőknek oldal ajánlásával megjelent önismereti könyvnek, melyet karácsonyi meglepetés ajándékként kaptam öcséméktől. 

Álmodj, tervezz, fuss!

|

Érdemes egy kicsit megállni és elgondolkodni miért futunk és mit ad nekünk a sport. A könyv remek segítség ahhoz, hogy tovább tervezz, fejlődj!

Teljesen felvillanyozott, hogy ismét egy futással kapcsolatos könyv van a kezemben. Az ünnepek alatt csak lapozgattam, ténylegesen most kezdtem el foglalkozni vele és nyugodtan elolvasni az első fejezeteket.

Rögtön le is ragadtam az elején. Egészen pontosan a 2. fejezet kezdett elgondolkodtatni. 

Miért húzod fel a futócipőt? Milyen szerepet tölt be a futás az életedben?
Ami annyira evidensnek tűnik, de mégis eltűnődök rajta. 

A fejezet egyik feladata, hogy egy táblázatban fontossági sorrendet kell felállítani a mindennapi életünkben történő tevékenységekről: munka, alvás/pihenés, család/párkapcsolat, barátok, házimunka, futás, hobbi/szórakozás/egyéb sport, online jelenlét.

A táblázat kitöltése után kerek-perec, feketén-fehéren látod, mi az, amibe az energiáidat fekteted és amit hanyagolsz. Egy tükör, ami szembesít a jelenleg is folyó életteredről. Biztos van olyan olvasó is, aki az adatokat látva megdöbben, én nagyjából tisztában voltam az arányokkal.

A következő feladatnál szintén leragadtam. "A te futósztorid".
Sok sikertörténetet olvasni sokféle szemszögből megvilágítva, de ez valóban rólad szól. 

Te elgondolkodtál már rajta hogyan kezdődött, mit ad neked és miért fontos a futás?

Neked mi a futósztorid?

Tovább nem jutottam a könyvben, mert úgy éreztem, meg kell fogalmaznom a saját történetem.

Menni, gyorsan haldni, pörögni, mikor érünk oda, mi van ott, minél előbb megérkezni, fedezzük fel útközben...

Ezek a szavak gyerekkorom óta kísérnek. Talán készültem rá régóta, talán nem: 2013 óta futok heti 3-6 alkalommal, különböző távokat különböző terepen, hol lassan hol gyorsabban, egyedül, és az elszántságom azóta is töretlen.

Makacsul ragaszkodom futóidőmhöz, ahol egyedül vagyok és a körülöttem lévő környezet.

Lehet, hogy így vezetem le a felesleges energiámat vagy a bennem felgyülemlett feszültséget, stresszt.

Igényem van arra, hogy a természetben legyek és a testemnek szüksége van az erőkifejtésre. Jól esik elfáradni, koszosnak lenni, izzadtnak lenni, büszkeséggel tölt el, hogy 35 évesen le tudok futni terepen 55 km-t, hogy pörgös és tevékeny vagyok, továbbra is fent tudom tartani a motivációm, amit elsősorban a gyerekeimnek köszönhetek. Belőlük merítkezem, és egy körfolyamatként visszatáplálom nekik mindazt, amit a futás és a terep ad nekem:

- rendszerességet (élethez, tanuláshoz, sporthoz)

- kitartó életszemléletet, ahol nem opció az ide-oda csapongás

- az élet egyszerűségét (nem kell a sok felesleges és mű dolog, értékelni kell a keveset is)

- szeressék a természetet, csodálják a többi élőlényt

- higgyék el, hogy ha elfáradnak, az nem a világvége és sok tartalék van még a szervezetben.

A környezetünk annyira változatos...

|

A kép a vidéki nagyszülőknél készült, ahol a szomszédban lovak vannak és a ház mögött már mezőgazdasági terület húzódik. Mióta futok, jobban rácsodálkozom a világra.

Gyerekkoromban hallottam valakitől - de csak emlékfoszlányaim vannak róla. Elfáradtam, kivoltam és azt mondta nekem ez a valaki, ha ezt érzem, akkor még nem vagyok a teljesítőképességem határán, csupán 60%-os terhelésben vagyok és nehogy feladjam, mert ott a maradék 40 és az nagyon sok mindenre elég.

Ez a mondat azóta is sokszor eszembe jut, ha a tűrőképességem határán vagyok. Igazából magunk határozzuk meg a saját komfortunkat és hogy azon túl mi történik, szintén mi irányítjuk. A testi fáradságot pedig felülmúlja a hit és az akarat. Mert ha nagyon vágyunk rá, teszünk érte, és megküzdünk, akkor igenis menni fog, túl lehet lendülni azon a bizonyos határon.