Zétényi Szvetlana és Csécsei Zoli az UTT győztesei - INTERJÚ | Futásról Nőknek

Iratkozz fel hírlevelünkre!

Felhasználási feltételek

Írj nekünk

Zétényi Szvetlana és Csécsei Zoli az UTT győztesei - INTERJÚ

Nem csak a 111 kilométeres távval, de a nagy meleggel is megküzdöttek az UTT idei résztvevői. A két győztessel beszélgettünk.

111 kilométert futottak a hőségben, megküzdve önmagukkal és az időjárással. Az Ultrabalaton kistestvéreként emlegetett második Ultra Tiszta-tó versenyen Csécsei Zoltán és Zétényi Szvetlana lettek a leggyorsabbak egyéniben. Velük beszélgettünk.

Hogyan készültetek a versenyre? Edzőverseny vagy célverseny volt idén az UTT?

Szvetlana: Sajnos ez az évem nem a versenyre való felkészülésekről szólt. Ez év első két hónapja egy sérülés miatt teljes leállást jelentett, márciusban kezdtem újra futni. Szinte a nulláról indultam és a távokat nagyon kis lépésben növeltem csak. A verseny előtt 2-3 hetem maradt a normális ultrafutó edzéseket elvégezni, ekkor már ment a heti 100-120 kilométer. Nem ez volt ebben az évben a célversenyem, de az első igazi ultrám 2018-ban. Egy bizonyításnak szántam, hogy meg tudom-e futni a 100 kilométer feletti távot. Sajnos ebben az évben a sérülésem miatt sok jó versenyt ki kellett hagynom.

Zoli: Ez nekem csak egy edzőverseny volt, a 100 km-es vb-re és a Spartathlonra koncentrálok, ezekhez pedig jó volt erőfelmérőnek. Heti 150-170 km-t futok, hétvégén mindig van egy 5-6 órás hosszú edzésem. Ezeket a hosszúakat felváltva csinálom éjszaka és nappal, a legnagyobb melegben. Hétköznap résztávos és szintes rövidebb de keményebb edzéseim vannak. A motiváció fenntartásához nagyon jó alkalom volt az UTT.

 

Az UTT női győztese Zétényi Szvetlána (középen) 10:26:04, 2. Szabó Csilla (balra) 10:35:35, 3. Horn Zsanett (jobbra) 11:04:46

 

Beszéljünk a versenyről magáról: Milyen taktikával futottatok? Sikerült a terveket tartani, esetleg volt holtpont?

Szvetlana: Egy dolog érdekelt csak: végig futni a távot, és figyelni egy megfelelő tempóra. Sem az órámat, sem a versenytársaimat nem néztem, igyekeztem kizárni a külvilágot és egy kicsit élvezni, hogy végre hosszút futok. A verseny második felében már láttam, hogy ebből lehet valami, és ekkor már az óra és a többi lány is érdekelt. Konkrét holtpontom nem volt, de küzdöttem a meleggel, és néha jól esett egy pár méter séta is. A szokásos frissítést alkalmaztam, a bevált biciklis kísérőmmel, egyik sem hagyott cserben. A pályát még nem ismertem korábbról, de az alföldi sík terep és a gát nem volt idegen a számomra. Minden frissítő pontnál volt jég, így már a verseny korai szakaszában tudtam hűteni magamat és a kedélyeket. Nem ez volt az első ultrám, de a szokásos nehézségeket ezen a versenyen is megéltem, de túllendültem rajtuk.

Zoli: A versenyen engem csak a pályacsúcs érdekelt, eszerint raktuk össze a taktikát, csak arra koncentráltam hogy 8:58-on belül legyek, és hozzam az átlag 4:46-os percenkénti ezreket. 80%-os pulzust kellett tartanom, ehhez nagyjából egyenletesen lassuló tempó társult, 4:30 perc/km-ben kezdtem és nagyjából 4:55-ben fejeztem be. 75-95 km-ig volt egy érezhetően lassabb szakaszom, délután 1 és 3 óra között, valószínűleg a felforrósodott aszfalt és a szélcsend miatt túlhevültem kicsit. Ezen kívül minden rendben ment, a megszokott frissítés jól bevált most is. Az oda-vissza pályának egy nagy előnye szerintem hogy a feléig könnyű eljutni, bár fizikailag távolodok a céltól, viszont visszafelé találkozhatok nagyon sok versenytárssal, ez eltereli kicsit a figyelmemet, a cél meg már közeledik. A pálya nagyrészt jó minőségű aszfalt, a tavat szinte végig látni lehet, viszont nincs árnyék, végig a tűző napon voltunk. Jó társasággal a nehéz verseny is könnyű, az öcsémmel jól szórakoztunk, ő volt a bringás kísérőm-segítőm!

Mindketten pályacsúcsot futottatok, feltételezem ez elégedettséggel tölt el mindkettőtöket. A szép eredmények ellenére lenne bármi, amit ma indulva az UTT-n máshogy csinálnátok? Illetve még egy kérdés, mi a következő nagy célotok? 

Szvetlana: Az eredménnyel teljesen elégedett vagyok, a pályacsúccsal kapcsolatban nincsenek illúzióim. Ez volt a második rendezés, még sok nagy eredményt fog látni ez a verseny. Jövőre szeretnék egy pár perccel jobbat menni. Nekem minden perc ajándék volt a sérülés után, így semmit nem csinálnék másképp. Esetleg, ha egy kicsit gyorsabban tudtam volna beérkezni, az klassz lett volna. Ez a verseny volt a „belépőm” életem második 24 órás megmérettetésére. Ebben az évben az lesz a fő célom.

Zoli: Most jöttem ki egy nagy hullámvölgyből, az előző két versenyem nem sikerült, így akár most elégedett is lehetnék. Azt látom, hogy ez a közelgő 100 km-es VB-én nagyon kevés lesz szeptember elején, ami a következő fontos megmérettetésem. Talán, ha újra indulhatnék, leutaznánk már pénteken, és nem a verseny napján kellene 2:45-kor kelni. Ezt legközelebb biztosan így csinálom majd.