Iratkozz fel hírlevelünkre!

Felhasználási feltételek

Írj nekünk

Spartathlon holtpontok nélkül - interjú Maráz Zsuzsi Spartathlon győztessel

Maráz Zsuzsi gyűjteményéből | Úton a győzelem felé. Spartathlon 2018.

Jött, futott, győzött!

Nem lehet könnyű az esélyesség terhével beállni egy verseny rajtjába.  Maráz Zsuzsi 5 éve fut ultraversenyeken, és 2016-ban indult először a Spartathlonon, ahol 27:45:42-es idővel a 3. helyen, majd 2017-ben 25:43:40 idővel már a 2. helyen futott be az ikonikus viadalom. Ebben az évben kimondva vagy kimondatlanul, sokan bíztunk abban, hogy győzhet, még akkor is, ha egy ultraverseny végkimenetele senki számára sem biztos, hisz a hosszú órák és kilométerek nem várt helyzeteket hozhatnak.  Utólag Zsuzsi is bevallotta, hogy titkon győzni ment Görögországa. Jött, futott, és győzött 27:05:28-as idővel. 2018 Spartathlon bajnokával, Maráz Zsuzsival beszélgettünk a verseny utáni reggelen.

Miben volt más ez a Spartathlon mint az előzőek?

Igazából ez egy nagyon jó verseny volt a számomra, komolyabb holtpontok nélkül.  Magam is örömmel állapítottam meg, hogy mennyire kellemesen ment a futás. Igaz most lassabb voltam mint tavaly, talán emiatt is éreztem könnyebbnek ezt a versenyt, de teljesen mások voltak a körülmények is. Megnyugtató volt, hogy 180 kilométer után az élen haladtam, és mivel a kísérőm, Ati mindig mondta, hogy mennyivel van mögöttem a második lány, nem volt bennem feszültség. Örömmel és nyugalommal vettem az utolsó 10 kilométert, ahol tavaly már rettenetesen szenvedtem.

 

Az időjárás is merőben más volt, mint ami a Spartathlonra jellemző. Szél és eső volt hőség helyett.

Igen, esős, szeles időnk volt és azt mondták a görögök is, hogy ilyen viharos idő nagyon rég nem volt arrafelé. Tudtuk, hogy  a verseny egésze alatt kísérni fog minket ez az időjárás.  A szervezők fel is hívták a figyelmünket, hogy lesznek csúszós, saras részek. 14 fok és eső volt jellemzően, amiben akár kellemes is lehet a futás, és rövidebb távon nem is cserél egy futó ilyenkor felszerelést, de hosszabb távon ez már nem komfortos. Én többször is váltottam ruhát, hogy a lehetőségekhez mérten száraz cuccokban fussak. Megérte az időveszteséget az öltözködés. Fent a hegyen, 1200 méteren is nagyon hideg volt. Három esőkabáttal és jó sok ruhával érkeztem. A ruhákat a kocsiban lehetett szárítani, de a cipőm gyakorlatilag végig vizes volt, hiszen kikerülhetetlen tócsákon keresztül futottunk. A rossz idővel járó pozitívum volt viszont, hogy a kóbor kutyák is elbújtak, amiktől a korábbi években azért nagyon tartottam.

 

Vizes cipőben és ruhában ennyi kilométeren keresztül?

Igen, lett jó pár vízhólyagom. Ki is számoltuk, hogy 200 000 lépést biztosan nedves zokniban és cipőben, ergo vízhólyagokra taposva tettünk meg, ami azért okozott kellemetlenségeket.

 

Sokáig a cseh lány vezetett, aztán jó darabig együtt haladtatok.

Egész sok részen volt mellettem valaki. Athéntól Korinthoszig Rácz Robival futottam, akivel az itthoni korinthosz.hu-n is sokáig mentünk egymás mellett. Vele jól elbeszélgettünk. A cseh lány amúgy végig látótávolságon belül volt. Aztán Robi lemaradt, én pedig felértem Katherinára, akivel amúgy jóban vagyunk. A 24 órás EB-én ismerkedtünk meg, és azóta is tartjuk a kapcsolatot a Facebookon keresztül. A 81. Kilométertől úgy 120 kilométerig mentem vele, aztán ő hosszabb ideig frissített és én ott elköszöntem tőle, aztán megnőtt köztünk a távolság.

 

Zsu és a cseh Katherina Kasperová együtt futottak több mint egy maratoni távot. A cseh versenyző végül a 2. helyen végzett Zsuzsi után több mint 40 perccel beérkezve.

 

Nehogy azt mondd, hogy a 246 kilométer alatt végig kellemesen futottál, mert akkor itt sokan szögre akasztják a futócipőjüket.

Tavaly nagyon elfáradtam fizikálisan, fájtak az izmaim, és mentálisan is kifutottam magam. Általában szokott fájni a hátam, a karjaim, a nyakam, de most semmi. Talán a lassabb tempó miatt, de sokkal jobban bírtam fizikailag.  Raktam a lábaimat egymás után, és a vízhólyagokon kívül nem volt gondom, minden ment remekül. A 190.  kilométer környékén kezdtem el érezni, hogy fáj a gyomrom, hányingerem van és szédülök. Azt tudtam, hogy bárhogyan is vagyok ennem kell, különben el fogok fogyni. Futni akkor is tudtam, csak nem volt olyan kellemes. Jött egy emelkedő amit végigsétáltam, és szerencsémre ennyi idő alatt sikerült rendezni az állapotomat. Megijedtem egy pillanatra, hogy úgy járok mint Temesváron (24 órás EB, ahol Zsuzsi nagyon rosszul lett és a versenyt is fel kellett adnia), de ezen a ponton sikerült nagyon gyorsan úrrá lennem. Nem volt rajtam nyomás, hogy közel a második női versenyző, és legbelül azzal motiváltam magam, hogy nekem fog szólni a magyar himnusz, és mennem kell tovább.

 

Szerinted mitől sikerült ez a verseny ennyire könnyedén?

Biztos vagyok benne, hogy az ultra egy olyan műfaj, ahol az évek alatt elvégzett munka beépül. Ez volt a hatodik 200 kilométer feletti versenyem, úgyhogy azt gondolom, a több év edzésmunkája és versenyrutinja jött most ki ennyire jól.

 
Maráz Zsuzsa gyűjteményéből

 

Titkon sokan várták, hogy győzzél. Te milyen célokkal érkeztél?

Igen, bennem is ott volt a vágy a győzelemre, és bár ezt nem mondtam ki, azért jöttem ki, hogy győzzek. A felkészülés során sokan kérdezték, hogy most akkor a győzelem következik? Ezeket a kérdéseket és megjegyzéseket igyekeztem elhessegetni, hogy ne kerüljön rám nyomás. Azt tudtam, hogy a képességeim megvannak ahhoz, hogy győzzek, és tudtam azt is, hogy a mezőnyben vannak még hasonló képességű futónők. A győzelem azon múlik szerintem hogy aznap ki tudja kihozni magából a maximumot, kinek milyen formája van, milyen a lelkiállapota, mennyire tud a pillanatnyi körülményekhez igazodni. Szerintem ezen a szinten már nem a felkészülésen múlik a győzelem.  Emlékszem, hogy az első Spartathlonomon teljesen más dolgokra figyeltem, most nagy előny volt, hogy már ismertem a terepet, tudtam, hogy mi következik, hogy most ez és ez a rész jön, hogy utána mi következik és ez fejben magabiztosságot adott.  

 

Magyar női győzelmek a Spartathlonon:

Időeredmény (óra:perc:másodperc)
2018 Maráz Zsuzsa27:05:28 (legjobb ideje 25:43:40 2017. ez akkor a 2. helyre volt elég)
2016 Nagy Katalin25:23:52
2015 Nagy Katalin25:07:12
2014 Lubics Szilvia26:53:40

2013 Lubics Szilvia

28:03:04

2011 Lubics Szilvia29:07:45 

Magyar férfi győzelem a versenyen:

1991 Bogár János24:15:31

 

Az edződ, Lőrincz Olivér milyen tanácsokkal indított el téged a mostani Spartathlonon?

Megbeszéltük, hogy a nekem kényelmes 5:30 km/perces tempóban indulok, és nem viszem a pulzusomat 155 bpm fölé. Figyelmeztetett, hogy semmikép se hasonlítsam össze a korábbi teljesítményeimet a mostanival. Ne görcsöljek rá, hogy  tavaly egységnyi idő alatt már hol jártam, mert minden verseny egy új verseny. Atival a párommal verseny közben telefonáltak, és szólt, hogy a hideg idő miatt figyeljek, mert több energiára lehet szükségem. Tudta, hogy eléggé keveset eszek futás közben, és kérte, hogy most próbáljak bevinni picit több energiát. Így a frissítőasztalokról itt-ott ettem egy kis mézes kenyeret, a tervezett frissítésemen felül. Amúgy meglepően jólesett a mézes kenyér.

 

Ha a frissítésről általában beszélgetünk, akkor arról többnyire úgy nyilatkozol, hogy az rendben van. Úgy tűnik ez most is így volt.

Minimális változtatás volt a frissítésemben a korábbiakhoz képest. Már indulás előtt is kérte az edzőm, hogy vigyek be több tápanyagot. Mondta, hogy el se áruljam senkinek se, hogy  mennyire minimál frissítéssel megyek a versenyeken, nehogy bárki kövesse a példámat. Azt szoktam mondani, hogy alacsony fogyasztású vagyok, nincs nagy tömegem, ezért nem kell nekem sok étel ahhoz, hogy működjek. Idén is a fő frissítésem a banán volt, mellette most extrában 2 óránként volt egy gél, bár én a gélektől alapvetően tartok. Az izmaim védelme érdekében óránként vettem be 6db BCAA tablettát, sótablettát és glutamint. Illetve ott volt a mézes kenyér, és az utolsó szakaszon, amikor a gyomron nem volt teljesen rendben, akkor egy-egy keksz. Emellé már csak vizet, és a frissítő pontokon kólát ittam. Annyira tartottam az esetleges emésztési problémáktól, hogy a kulacsom ivó részét oda sem adtam a frissítő asztaloknál, hogy ahhoz csak én érjek.

 

Te nem szoktál megállni levesezni és meleg ételt enni?

Áh, nem, soha. Most is voltak pontok, ahol nagyon kedvesen kínálgatták a meleg kaját, de nem kértem. Veszem a három fő fogást a banánt, kólát, vizet, és megyek. Nekem ennyi elég.  

 

Milyen volt a befutó?

Néztem az órámat, hogy milyen lassan futok. 7 és 7:15 perc/km-es tempóban mentem, de nem érdekelt. Jól éreztem magam, arra gondoltam,  hogy mindjárt vége. Csak azt mondogattam magamban, hogy fel fogok állni a dobogóra, az járt a fejemben, hogy ezt megnyerem, hogy sikerült és szólni fog a himnusz. Magamban énekeltem is a himnuszunkat. Arra gondoltam, hogy felkerül az én nevem is a győztesek oszlopára, mert a Spartathlon indulása óta minden férfi és női győztes nevét felvésik egy oszlopra. Ezek a gondolatok jártak a fejemben és vittek előre. Igaz a befutó ebben az esőben nem olyan volt, mint amikor életem első Spartathlonján beértem, amikor sütött a nap, és az utca tele volt emberekkel. Idén a zuhogó esőben sokkal kevesebben volta kint, de egy lelkes magyar csapat várt, és ez is nagyon jól esett.

 

Szépen kikerekedett ez az egész, Zsu!

Igen, nagyon szépen felépült ez az 5 év ultra. Ez volt a harmadik Spartathlonom és sikerült győzni. Olyan mintha így terveztem volna,  de ez így sikerült, és persze nagyon örülök neki.

 

És hogyan tovább?

Még nem tudom. Időnként azt gondolom, hogy talán a Spartathlont el kéne engedni és valami más irányba menni, keresni egy izgalmas versenyt. Idén leszek 48 éves, telnek az évek, nem tudom, hogy mit hoz majd például a változó kor. Nem rég beszélgettem erről Wermescher Ildikóval, aki pár évvel időseb mint én, és ennek ellenére az UTBM-én 7. lett. Ő azt mondja, hogy lehet ezt a sportot a változó kor után is csinálni, van ebben is kihívás. Közben persze járnak a gondolataim, hogy azért a biológiai változás együtt jár az évek múlásával, változik az ember teljesítőképessége.  Lehet, hogy a Spartathlonra is visszajönnék csak a teljesítés öröméért, hiszen ez az 5 nap amit itt töltünk, csodálatos. De vajon el tudnám engedni itt a versenyzést?

 

Addig amíg ilyen motor van benned, én nem hiszem.

Igaz, most még nem érzem, hogy a teljesítőképességem csökkenne, sőt az állóképességem szerintem javult.  A biológiát viszont nem lehet becsapni. Még keresgélek. Biztos vagyok benne, hogy meg fogom találni, hogy merre tovább. Egy ideig azért még biztosan szeretném folytatni az ultrázást.

 

Összességében mi van a lelkedben most a verseny másnapján?

Nagyon kellemesen érzem magam és boldog vagyok, hogy megint itt lehetek. Tudom, hogy győztem, de nem érzek semmi különlegeset, azt gondolom, hogy nem vagyok több, mint tegnap voltam. Fizikálisan pedig teljesen rendben vagyok.

 

Ha azt mondanám Zsu, hogy most menjünk el kocogni egy félmaratont az én tempóban, szerinted menne?

Hát, szerintem igen. (nevet)