Iratkozz fel hírlevelünkre!

Felhasználási feltételek

Írj nekünk

Ördög Nóri is fut!

+ egy kis kérdezz - felelek a futásról, Nórival

Énidő | Ördög Nóri élete első 10 kilométeres versenyét teljesítette a Spar Maratonon.

Nórival napi szinten találkozhatunk a képernyőn, családi blogjukat sok ezren követik. Ha egy igazán pörgős nőt kéne említenem a közéletből, akkor nekem az ő neve az elsők közt ugrik be. Pontosan emiatt nem is csodálkoztam mikor kiderült, hogy Nóri is futni kezdett, hisz tudom, hogy a futás milyen jól segíti rendezni a gondolatokat, mennyire fel tud frissíteni fizikálisan és mentálisan egy nehéz nap előtt vagy után. Kíváncsi voltam rá, hogy mennyire kapta el őt a futás őrület, és hogyan sikerül neki megvalósítani a munka-család-sport háromszög kényes egyensúlyát. Nem sokkal a SPAR Budapest Maraton 10 kilométeres versenye után beszélgettünk, ahol Nóri élete első futóversenyét teljesítette.

 

A mai nők életének egyik biztos eleme a rohanás. Te magad is elég nagy pörgésben élsz, hisz sokat vagy képernyőn, családod is van, mit tudsz tenni ennyi elfoglaltság mellett a saját egészséged és jó közérzeted érdekében?

Azért nehéz kérdés ez, mert az elmúlt pár évben én sem tudtam a saját legfontosabb üzenetem nagykövete lenni. Egy barátnőmmel együtt indítottuk el az „Énidő” projektet, ami annyit tesz, hogy család és munka mellett is nagyon fontos önmagunkra is szánnunk időt ahhoz, hogy egészséges és kerek életet tudjunk élni. Két gyerek mellett a saját bőrömön is megtapasztalom, hogy ez mennyire nehéz. Nagyon hiszek abban, hogy ha az embernek a lelke és az élete rendben van, az kihat mindenre – az egészségre, a munkánkra, az emberi kapcsolatainkra. A párommal és a barátainkkal próbáltunk olyan programokat szervezni, amik tényleg kikapcsolódást jelentnek, és színtisztán arról szólnak, hogy élményeket gyűjtsünk, regenerálódjunk.  Ha a sport részét nézzük, akkor korábban intenzíven versenytáncoltam, de amióta a gyerekekkel várandós voltam és megszülettek, a baba-mama jóga volt a legkomolyabb mozgásforma amit végeztem, és nem is találtam módját annak, hogy beillesszem a sportot az életembe. Volt több próbálkozásom a futással is 1-1,5 évvel ezelőtt, de azon kívül, hogy beszereztem egy tök jó futócipőt és felvettem egy vagy két alkalommal, nem tartott tovább a lelkesedésem. Nem volt igazi motivációm és kitartásom ahhoz, hogy a futás beépüljön a mindennapjaimba.

 

Innen akkor hogyan sikerült mégis eljutnod a 10 kilométer teljesítéséig?

Úgy indult ez a projekt, hogy tavaly kint voltam a SPAR Maratonon mint a márka háziasszonya. Elképesztően hatott rám az esemény hangulata, fantasztikus volt látni a futókat, ott lenni közöttük, látni a lelkesedésüket. Beszélgettem a sátrunkban segítő életmód tanácsadókkal arról, hogy vajon mennyi idő felkészülni egy maratonra, és azt mondták, hogy ha rendszeresen, tisztességesen készül valaki, nagyjából egy év felkészülés után le lehet futni a maratoni távot (egyénenként más a felkészülési idő – a szerk.)  A hangulat és a pillanat varázsában tettem egy felelőtlen ígéretet, hogy a következő évi versenyen futni fogok. Nyilván nem a teljes távot céloztam meg, de a 10 kilométer nem tűnt teljesen vállalhatatlannak. Azt tudtam, hogy amikor a gyerekek születése előtt még jártam edzőterembe, 4 kilométert üzembiztosan tudtam futni. Ezért gondoltam, hogy a 10 kilométer is talán menni fog. Ezt a távot még sosem futottam korábban, és tudtam hogy kapaszkodnom kell hozzá, ezért komolyan kell vennem a felkészülést. Összeállítottak nekem egy életmódprogramot, aminek a segítségével 6 hét alatt sikerült felgyúrni magam a 10 kilométeres versenyre.

 

Sokszor az út sokkal nehezebb mint a cél teljesítése. Hogy ment a felkészülés?

Nem mondom, hogy mindenben követtem a programot, ki kellett tapasztalni, hogy nekem mi a jó. Ami másnak evidens, az nálam nem működött, ilyen volt például a zenehallgatás. Nekem nem kapcsolja ki az agyamat a zene, de valami kellett edzés közben, hogy elterelje a figyelmemet arról, hogy épp meg akarok halni. Ekkor kezdtem el tévésorozatokat és hangoskönyveket hallgatni edzés közben. Lehet, hogy szabálytalan, de a versenyt is úgy futottam le, hogy közben Columbot hallgattam, mert Szabó Gyula hangja mindig megnyugtat.

Pont nevettünk is rajta, hogy nem nyugtató dolgokat kéne hallgatnom, hanem olyat ami idegesít, hogy kicsit gyorsabb legyek. Azt is ki kellett tapasztalnom, hogy mi az én tempóm, hogy nem kell a sprintek sprintjét futni. Egyáltalán nem baj, ha lassan indul a futás, sokkal fontosabb, hogy ne szúrjon a második percben az oldalam, mert akkor tényleg nem lesz jó az egész. Megtanultam, hogy nem ciki, ha lassan futok, nem ciki, ha leköröznek a futópályán vagy a Duna-parton. Sportolás közben mindenki magával van elfoglalva. Persze sok hasznos tippet kaptam a SPAR szakértőitől, például a levegővétellel kapcsolatban.

 

 

Szerinted mi a legnehezebb a futásban?

A legnehezebb pillanat az elindulás. Aztán pedig óriási a felismerés, hogy ha már ezen túl vagy, és felvetted a futócipődet, elindultál, onnan már nem fogsz visszafordulni. Nekem a futás elkezdésében egy családi barátunk segített, aki nagy futó, de épp egy sérülésből lábadozott, így pont jó voltam neki futótársnak. Nagy élmény volt, hogy kezdésként ketten a nulláról futottunk 3 kilométert.

Aztán rájöttem arra is, hogy nekem nem megy a futás, ha sok kört kell megtenni ahhoz, hogy kijöjjön a kiírt táv. Ha körönként dönthetek arról, hogy folytatom-e az edzést vagy sem, akkor majdnem biztos, hogy talál magának az ember valami olyan kifogást, amiért hamarabb abba kell hagyni az edzést. Ezzel szemben, ha az egyik irányba futok féltávig, akkor valahogy haza kell érni, és ez egy erős motiváció.

 

A nők egy nagy részére örök elégedetlen, nem tetszik az amit a tükörben látnak, és sok esetben az önbizalom sincs a helyén.  Neked milyen felismerést vagy élményt adott ez a verseny felkészülés?

Abszolút büszkeség volt, hogy ezt a 10 kilométert végig tudtam futni, hogy ott voltam a mezőnyben, és végül teljesítettem a távot. Nekem ez már önmagában is a határaim feszegetése volt. Elhatároztam valamit és végigcsináltam. Nyilván nem ez az első projekt az életemben, ahol egy elhatározást sikeres befejezés koronázott, de mégis, futóversenyen most vettem részt először. A versenytánc egészen más jellegű volt, ott nem távokban meg időkben gondolkoztak a bírók, hanem esztétikára és a különböző technikai kivitelezés alapján pontoztak. Az, hogy időre és távolságra mérik a teljesítményemet, talán utoljára az ovis úszóversenyemen történt. Nagyon büszke voltam magamra, hogy teljesíteni tudtam a távot. Amikor az embernek sikerül átlendítenie magát a holtpontokon, az egy hatalmas sikerélmény.

 

A futás a rohanó nők sportja, neked hogy vált be az időbeosztás szempontjából?

A 10 kilométeres verseny mindenképp egy kézzelfogható célt adott, így nem engedhettem meg magamnak, hogy abbahagyjam az edzéseket és feladjam a futást. Pedig igen sűrű időszakom volt, de mikor nincs?! Azért szerettem volna a futást beépíteni a mindennapjaimba, mert ez az a sport, amit bárhol, bármikor, bármilyen élethelyzetben tudok csinálni, nem kell senkihez alkalmazkodnom, nem kell időpontokra odaérni, előre befoglalni, 10-20-30 perceket autóznom valahova. Futni ott és akkor tudok, amikor időben épp belefér. Általában a reggeli órákban futok, mielőtt a gyerekeket elviszem az oviba. Ehhez persze fel kell kelni időben, de így nem veszek el időt senkitől sem. Ezt az időt maximum a saját alvásomból veszem el. Szerencsére a férjem stúdiója is olyan helyen van, ahol lehet futni, és sokszor futottam úgy is, hogy a gyerekek és a férjem bringáztak mellettem. Ez megint azért esett jól, mert nem azt éreztem, hogy valamiből elvettem, hanem csináltunk egy családi programot abból, hogy anya fut.

 

 

Hogy érezted magad verseny közben?

Nagyon eufórikus volt az egész verseny, maga a rajt is izgalmas volt, hiszen eleve 4 perc volt, mire a rajtig eljutottam az óriási mezőnyben. Egy célom volt, hogy végig tudjam futni a távot, és hogy ne vegyen fel a záróbusz. Ez volt az abszolút parám. Kezdő futóként ugyanis becsülettel végigolvastam a versenytájékoztatót, és amikor a záróbuszról olvastam, halálra rémültem. Féltem, hogy a mezőny végén leszek, hisz az egyetlen 10 kilométeres teljesítésem 4 perccel a feltüntetett szintidőn túl volt. Persze sokan megnyugtattak, hogy a versenyen sokkal jobban fog menni a futás. A rajt után az 1 órás iramfutókat gyorsan szem elől tévesztettem, és igyekeztem a gondolataimat helyre rakni, hogy ne foglalkozzak mások tempójával, csak a saját ritmusomban fussak. Az első 3 kilométer nehéz volt, többször arra gondoltam, hogy mit keresek itt, távolinak tűnt a vége, és egy olyan útszakaszon futottunk, amit én napi szinten megteszek autóval, és hihetetlen volt, hogy milyen messze van egymáshoz képest az Erzsébet híd és Lánchíd. Ott még nem éreztem, hogy meglehet a táv időn belül.

Gyakorlott futók javasolták, hogy a frissítő pontokat ne hagyjam ki, hogy el kell fogadni mindent amit adnak – így is tettem. A családom a 8. kilométernél látott meg, nagyon megörültem nekik, de csak épp odaszaladtam hozzájuk, hisz „jön a busz” járt a fejemben. Az utolsó 200 méter pedig igazán fantasztikus volt.

 

Mennyire lesz rendszeres a futás az életedben, hisz vége a versenynek, oda a kézzelfogható cél?

Rövidke a futómúltam, remélem, hogy sikerül megtartanom egyfajta rendszerességet.  Arra fogok törekedni, hogy legalább heti háromszor eljussak futni. Ha ez sikerülne, akkor a jövő versenyen az időmön biztosan tudnék javítani, idővel pedig akár a távot is tudnám emelni, persze nem akarok megint elhamarkodottan ígérni bármit. A verseny után is egyből kérdezték, hogy akkor jövőre félmaraton? Én erre azt válaszoltam, hogy először nyugodjunk meg, nekem az is bőven elég lenne, ha jövőre is el tudnék indulni, ha rendszeressé tudnám tenni a futást az életemben.

 

Mennyire vagytok sportos család, és mit szóltak, hogy lefutottad életed első versenyét?

Elsősorban a férjem tudja értékelni, hogy mivel jár egy ilyen táv teljesítése, de a gyerekek is büszkék voltak rám. Talán lendületet is adott mindkettőnknek ez az időszak. Korábban a férjem is aktívan sportolt és nagyon hiányzik neki is a rendszeresen mozgás az életéből, de annyira rohanó életet élünk, főleg mióta a gyerekeink megvannak, hogy nehezen tudja ő is kisakkozni az időt a sportra. Bár ő inkább edzőterembe járt, a futás viszont egy szabadabban tervezhető sport, lehet, hogy ő is lendületet kap és talán a futást be fogja építeni az életébe.  A gyerekeink most érnek abba a korba, hogy lassan már elkezdenek ovi után ezt-azt sportolgatni, most például úszni járunk, de ez még inkább arról szól, hogy megtanuljanak biztonságosan úszni. Mici balettozik, Vencit nagyon izgatja a foci, de még kicsi hozzá. Nem is baj, ha azt látják, hogy a felnőttek is sportolnak, ezért is volt jó, hogy a maguk módján végig tudták követni a felkészülést, látták, hogy anya fut. Rendszeresen kérdezik, hogy „Anya, te miért futsz? Ez mire jó?” Ilyenkor elmondom nekik, amit tudok. Szeretném, ha rendszeressé válna az ő életüknek is a sport.

 

Kérdezz – felelek Ördög Nórival

 

  1. Mi a legfőbb gondolat, amit egy kezdő futónak feltétlen átadnál?


    A legnehezebb az lesz, hogy kilépj az ajtón, és megtedd az első futólépéseket.  Ha ez megtörténik, onnantól már nem lesz gond.

  2. Mi az amit a futásban a legjobban szeretsz?


    Futás közben érzem, hogy van testem, hogy vannak izmaim és nagyon egyértelműen tudom megtapasztalni, hogy a testemben élek.

  3. Mi az amit a legkevésbé szeretsz a futásban?


    Néha piszkosul nehéz átlendülni a holtponton.


  4. Indulsz máskor is futóversenyen?


    Lehet, hogy igen, nem tartom kizártnak, élveztem.


  5. Félmaraton?


    Kicsit távolinak tűnik, de ha egy évig tudnék rendszeresen edzeni, akkor elképzelhető. Most még a 10 kilométeres időmnek a javítását érzem reálisnak, de bármi előfordulhat.


  6. Maraton?


    Egy maraton számomra majdnem olyan, mint elmenni az El Caminora, egy nagyon nagy testi-lelki próbatétel. Minden szempontból egy óriási mérföldkő. Akkor tudom elképzelni, ha az életemben minden nagyon rendezett vagy éppen akkor, ha nagyon nem, vagy ha nagyon sok időm van saját magamra, és a gyerekek kirepültek, vagy ha valami olyan krach ér, hogy muszáj a testemet és lelkemet ápolni.

  7. Futás zenével vagy zene nélkül?

    Hát, valamit mindenképpen kell hallgatnom, de inkább maradok a szöveges anyagok mellett.


  8. Futás egyedül vagy társaságban?


    Egyedül, magányosan.


  9. Futás kütyükkel?


    Annyiban kütyüvel, hogy szeretem amikor kilométerenként bemondja az app, hogy hol tartok.


  10. Ki az, aki hatott rád a futásával?


    Egyrészt a tavalyi maraton hangulata fogott meg, de egy családi futó barátunk is nagyban inspirált. 


  11. Ki az, akire te hatottál futóként?


    Volt már több ember is, aki azt mondta, hogy annyira lelkesítően beszélek a futásról, hogy kedved kapott, de azt nem tudom, hogy közülük hányan indultak el tényleg futni. Tény, hogy többen azért kezdtek el az Insta követőim közül futni, mert én tudtam őket motiválni.

  12. Ismert futót tudsz mondani?

    Monspart Sarolta neve ugrik be.