Iratkozz fel hírlevelünkre!

Felhasználási feltételek

Írj nekünk

Nem a célokért futok, egyszerűen szeretek futni!

ultrabalaton.hu | Sírni csak a győztesnek, és a győztes családjának szabad. Szép volt Ivett!

Interjú Hallgató-Csík Ivett-tel, az UB női mezőnyének harmadik helyezettjével.
„Nem azért futok, hogy célokat valósítsak meg... Egyszerűen szeretek futni, és ha már annyit futok, néha megmérettetem magam egy-egy versenyen is" – mondja Hallgató-Csík Ivett. Nos, legutóbb ez a megmérettetés olyan fantasztikusan sikerült, hogy azt még Ivettet is meglepte, hiszen az Ultrabalaton női egyéni mezőnyében harmadikként ért célba. Az ultrafutónő most elmeséli, hogyan készült fel a versenyre, és miként élte meg az Ultrabalaton 221 kilométerét!    

Jó ideje ismerjük egymást, együtt toljuk a crossfit edzéseket hétfőn és pénteken. Az UB előtt már többször említetted, hogy ez lesz a második és egyben utolsó Ultrabalatonod. Miért döntöttél úgy, hogy többet nem akarsz UB-t futni, vagy legalábbis a közeljövőben biztosan nem?

Tavaly futottam először az UB-t egyéniben, akkor igazából belesodródtam, nem éreztem még késznek rá magam. Az akkori futóbarátnőm, akivel addig párban futottuk, jelezte, hogy ő egyéniben szeretné kipróbálni magát. Én meg mással el sem tudtam képzelni, hogy lefuthatnám az Ultrabalatont, annyira hozzá kötődött. Kimaradni viszont nem szerettem volna, ezért eldöntöttem: megpróbálom én is. De attól a pillanattól kezdve, hogy elhatároztam, elindulok, biztos is voltam benne, hogy célba fogok érni, mert minden tőlem telhetőt megteszek a sikeres felkészülés érdekében.

 

Idén már azért indultam, hogy némi tapasztalattal gazdagabban egy kicsit javítsak a tavalyi eredményemen, hogy a 30 óra 12 percből csússzak be 30 óra alá. Azt azonban, hogy ennyire jól fog menni, álmomban sem gondoltam volna (Ivett ideje 27:23:55 lett - a szerk.). Úgy érzem, összejött minden, amitől hihetetlen boldog vagyok. Nem szabad telhetetlennek lenni, mert a folyamatos célhajhászás előbb-utóbb sérüléshez, csalódáshoz, kudarcokhoz vezethet. Nem lehet a végtelenségig kizsigerelni a szervezetet. Szeretek futni, és szeretnék is még nagyon sokáig. Azért jövőre sem marad ki az UB: megígértem a nővéremnek, aki mindkét évben biciklivel kísért, hogy jövőre az ő vágya teljesül, és én tekerem körbe vele a Balatont az UB-n! 

Sportos család

Hallgató-Csík Ivett 40 esztendős, testnevelő tanár. Férjezett, egy 9 éves ikerpár édesanyja. A férje kosárlabdaedző, sprinter-atléta múlttal, a gyerekeik úsznak, kosaraznak, a hétvégéket meccseken, futóversenyeken tölti a család. De ahogy Ivett mondja: "Tudunk ám pihenni, lábat lógatni és sok-sok édességet enni is!

A beszélgetéseink során azt is mondtad, hogy edző nélkül készülsz, hiszen testnevelőként van némi ismereted az élettan és edzéselmélet terén, ami elég ahhoz, hogy felkészülj az ultraversenyekre. Milyen saját módszer szerint edzettél az UB-ra?

Igen, testnevelő vagyok, de a futással sajnos versenyszerűen nem adatott meg foglalkoznom egyetemista koromban, annál az egyszerű oknál fogva, hogy rém lassú vagyok! Az atléták között esélyem sem lett volna se rövid-, se közép-, se hosszútávon. Az edzéstervemet magam állítom össze. Négy ultraverseny van, amiken szeretek részt venni, márciusban a 4 napos BSZM, májusban az UB, augusztusban a Korinthosz 80 vagy 160 km-es távjai, valamint tavaly voltam először és nagyon megtetszett a decemberi Spártai Százas. Mindegyik más: más szervezők, más élmény, sokat tanulok, tapasztalok belőlük. Ezek adják a felkészülésem fő pilléreit, ehhez tervezem meg az edzésciklusokat. Heti 5-6 alkalommal futok, így nagyjából 80-120 km-es heteim vannak. Mindig hajnalban futok, még munka előtt, és igyekszem hetente kétszer eljutni cross edzésre Kempelen Zitához, és legalább egyszer úszni. Fontos megemlítenem, hogy az ultrafutás mellett ugyanolyan örömet nyújt, amikor kisebb versenyeken a tanítványaimmal, a szüleikkel, a saját gyerekeimmel állhatok rajthoz. A táv mindegy, csak futás legyen!

 
ultrabalaton.hu
|
A sok futás, az évek alatt összegyűjtött kilométerek, az alázat.

Hogyan tudtad megőrizni a motivációdat az UB-s felkészülésre, hiszen ez rengeteg lemondással, nagy fegyelemmel jár.

A motivációmmal soha nem volt gond. Nálam ez, azt hiszem, fordítva működik. Nem azért futok, hogy célokat valósítsak meg, nem azért kelek hajnalban télen, nyáron, esőben, hóban, mert hajt valami óriási vágy, amiért tennem kell nap mint nap. Egyszerűen szeretek futni, és ha már annyit futok, néha megmérettetem magam egy-egy versenyen is, hogy lássam, mire elég ez a sok futás. Valahogy így. Mivel hajnalban futok, és a családom olyankor még alszik, így tőlük nem veszek el időt, de nálunk egyébként is mindenki sportol, ez a természetes. A férjem is testnevelő, a gyerekeink ebben nőnek fel, ugyanúgy szeretnek sportolni, mint mi, számunkra ez nem jár lemondással. Emellett ugyanúgy mindenre jut idő, amire szeretnénk, hogy jusson.

 

Mi számodra a futás?

Életforma.

És miért pont az ultra?

Mert hosszan csinálhatom azt, amit igazán szeretek: futni.

Milyen céllal érkeztél az UB-ra? Mi volt a terved a versenyre? 

A célom az volt, hogy a tavalyi 30:12-ből tudjak faragni egy kicsit, és csússzak be 30 óra alá. Hogy ez majd’ 3 órás javulás lesz, azt álmomban sem hittem volna. Minden összejött, jól ment, én meg hagytam, hogy megtörténjen velem ez az egész. A távon végigkísért a férjem autóval, kb. 10 km-enként találkoztunk, már a sokadik közös ultránk, szavak nélkül is tud mindent! (Szeretlek, Csé!) A nővérem 100 km-nél csatlakozott be biciklivel, az éjszakai egyedül botorkálásra annyira nem vágytam, viszont vele, mellette mindig új erőre kapok, végig ott tekert mellettem a célig. (Köszönöm, Virág, itt is!) Még a BSZM előtt bukkantam rá az Enduraid (Kindl Gábor-Kiss Melinda, nagyon köszönöm!) frissítés tervező applikációjára, amit kipróbáltam, és nagyon bevált. És szintén nekik köszönhető az I:am Mineral+Energy drink, amivel végig frissítettem az UB-t, mindenkinek csak ajánlani tudom! A tervem annyi volt, hogy fussak, ahogy jól esik, és lehetőleg essen minél tovább jól, és a végére maradjon egy kis tartalékom időben is, ha már nagyon nem megy. Ez így is történt. Körülbelül 180 km-nél éreztem, hogy elfogytam, már nem haladok, legyen már vége, kimerültem. Onnantól kicsit vánszorgósan, de valahogy elcsoszogtam a célig. Életem egyik leghosszabb maratonja lett! 

Ha visszagondolsz erre a 221 kilométerre, mi volt benne a könnyű, hol és mi volt benne a nehéz, hol voltak holtpontok, hogyan sikerült áthidalni a nehézségeket?

Teljesen nyugodtan, felkészülten vágtam neki. Előtte igyekeztem többet aludni, mint szoktam, nagyon figyeltem arra, hogy normálisan étkezzek, hogy elengedőt igyak, hogy a gyerkőceinket is jó helyen tudjam (ebben a barátnőm maximálisan segítségemre volt, köszönöm, Ágicám!), hogy az autó rendben legyen. Szóval arra törekedtem, hogy minden körülmény, amit befolyásolni tudok a cél érdekében, az jól működjön. Hogy futás közben mi, hogy alakul, szerintem egy jó adag szerencse kérdése is, nekem most összejött és nagyon boldog vagyok!

Mikor jöttél rá, hogy akár a dobogóra is felkerülhetsz?

A cél előtt kb. 3-4 km-rel mondta a férjem, hogy azért majd úgy fussak be, mint akit dobogóra várnak, húzzam ki magam, ne görnyedjek – na kösz, gondoltam, próbáld ki milyen így 216-7 km tájékán kecsesen futni! Aztán a nővérem célzott rá, hogy ha összejön a dobogó, meghív az egyik kedvenc olasz éttermembe, de ha nem, akkor nekem kell meghívni őt. Itt már egy kicsit gyanús volt, de annyira másállapotban voltam, hogy nemigazán jutott el a tudatomig, hogy ez mit is jelenthet. Aztán a célszalag felé kocogva mondta be a speeker, hogy befutott a 3. egyéni női helyezett. Na, ott már zokogtam, elhittem, felfogtam és egyben sokkot kaptam. 

Most, így a verseny másnapján hogyan érzed magad testileg és lelkileg?

A lábaim érzik a nem mindennapi teljesítményt, fekszem feltett lábakkal, de egyébként tök jól vagyok. Aludni is tudtam rendesen, enni is, inni is. Működöm! 

Ünnepeltetek a családdal?

Mi mindig, mindent megünneplünk. Nagyon szerető, támogató családom van, nélkülük sehol sem lennék.

Mi lesz most? Végeztél az ultrákkal, vagy csak az Ultrabalatonnal?

Minden folytatódik tovább, eddig is szerettem futni, ezután is fogok, nincs szükségem óriási célokra, hogy elinduljak. Ami pedig közben alakul, azt hagyom, ha jönni akar!

Ivett eddigi ultrás eredményei

Korinthosz.hu 81 km-es táv

2015-ben: 10:34:39

2016-ban: 10:05:24

2017-ben: 9:16:12

2018-ban a 160km-en: 22:54:21

BalatonSzuperMaraton

2016. 2 napos egyéni (98km): 9:40:20

2017. 4 napos egyéni (196km): 19:52:45

2018. 4 napos egyéni (196km): 19:07:58

2019. 4 napos egyéni (196km): 18:56:37

UltraTiszató, 111km

2017. 13:07:46

Spártai 100

2018. 10:56:36

Ultrabalaton

2-szer futottam az UB-t párban (221km párban)

2016. AndIvett – 23:00:50h

2017. Parti Szellők – 20:48:12h - ezzel 2. helyen végeztünk akkor

2-szer pedig egyéniben az UB-t

2018: 30:12h

2019: 27:23h – egyéni női 3. hely