Szöveg: Németh Györgyi | 2017.11.06. | Frissítve: 2019.11.19. | |
Az amatőr futók nagy része a kezdeti háztömb körözés után előbb vagy utóbb úgyis ott áll egy futóverseny rajtjában. Egy célversenyre pedig csakis a tudatos felkészülés útján vezet az út, ami tudatos időebosztást, és önfegyelmet igényel hónapokon keresztül. Bár szeretjük ezt az életvitelt, nem árt, ha nem válunk saját céljaink rabjává és nem felejtünk el futni csak "úgy", mint amikor elkezdtük az egészet. A versenyszezon végéhez közeledve, testben és lélekben elfáradva, épp itt az ideje, hogy megengedjünk magunknak pár hét laza futást.
Miért kell nekünk a verseny?
Van a futó és triatlonos közösségnek egy elég széles rétege, aki szeret versenyekre járni. A versenyek célt adnak az évnek, motivációt adnak a hétköznapi edzésekhez. Minél nagyobb a tét, annál feszesebb a hétköznapok időbeosztása, hiszen a felkészülésre, az egyre komolyabb edzésekre időt kell szakítani munka előtt vagy után, amikor a gyerekek még alszanak, suli előtt, kinek mikor. Ez az életmód olyan kényelmetlenségekkel jár, mint a korán kelés, vagy az, hogy megtanuljunk edzeni akkor is, ha épp munka után fáradtak vagyunk, vagy ha épp nincs kedvünk, hiszen ott lebeg a cél a szemünk előtt. Ez a feszes menetrend egyrészt mozgásban tart, és ritmust ad az évnek, másrészt hazudnánk, ha azt mondanánk, hogy nincsenek napok, amikor tele a hócipőnk a saját futó céljainkkal és az azzal járó kényelmetlenségekkel. De vagyunk olyan bolondok, hogy egy félmaraton, egy jobb maratoni idő, vagy egy presztízs verseny teljesítése miatt, végigtoljuk az évet.
Milyen áldozatokkal jár az amatőr versenyzés?
Amatőr futóként nem csak mi hajtjuk a fejünket az igába, de valahol a környezetünk is érintett lesz. Nem biztos, hogy ott vagyunk minden családi reggelinél vagy vacsoránál. Időnként a mi edzéseikhez kell igazítani bizonyos programokat. A barátokkal is kevesebbet találkozunk, sőt akár át is alakul a baráti társaságunk. Már nem futunk a régi futócimborákkal, mert a saját edzésünket futjuk azokkal, akik még bírják velünk vagy magányosan. Ha pedig hazaérünk edzés után, nem mindig vagyunk használható állapotban, a nap további részében.
Fuss csak úgy!
Az utolsó célversenyed utáni időszakban, az alapozás kezdetéig, mindig van pár hét, amikor maximum szinten tartó edzéseket ír elő az edződ. Ilyenkor nyugodtan kérheted, bár szerintem egy jó edző maga is javasolja, hogy jöjjön most 3-5 olyan hét, amikor saját tempóban, magad által meghatározott helyen és távokat futhatsz kisebb intenzitással. Ezeknek a heteknek mentálisan és fizikálisan is számos előnye van.
"Sokan félnek a pihenéstől amiatt, hogy a jól felépített formájuk leromlik, ráadásul a pihenő alatt felugranak a nehezen leadott kilók is. Természetesen a pihenő időszak végén, amikor elkezdjük az alapozást, nem leszünk csúcsformában. De nem is kell abban lennünk." - mondja Jakus Béla futóedző. |
A pihenés heteiben itt a lehetőség, hogy visszatérj egy picit a kezdetekhez. Fuss a pároddal, a munkatársakkal, a barátokkal, csak úgy. Ne nézd az órádat, ne számítson, hogy mit szólnak majd a követőid, ha az edzésprofilod alatt nem a megszokott tempót látják. Ne törődj vele, ha futás közben lehagynak olyan futók, akiket máskor te simán otthagysz. Nevezz be egy versenyre akár egy nálad lassabb futócimboráddal, és fuss most csak a futás öröméért (tudom, van akinek rögtön bekapcsol a verseny reflex, ha rajtszám van a pólóján, pedig nem rossz kipróbálni az örömversenyzést). Túrázz, sportolj mást, amire a futás miatt kevesebb időd jutott. A mostani időszak nem csak a pihenésre remek lehetőség, de arra is, hogy megtanuld egy picit elengedni a dolgokat.
- Ne hagyd, hogy a futás gúzsba kössön, és csak egy újabb feladathalmaz legyen az életedben.
- Jelölj ki magadnak pár hetet, amikor megint futsz csak "úgy", ahogy a kedved diktálja.
- Ember, a futás lényege a szabadság!
