Szöveg: Máthé Dóra Zsuzsa | 2019.10.02. | Frissítve: 2019.10.03. | |
Még sosem látott, dupla magyar győzelemmel zárult a 2019-es Spartathlon. A görögországi viadalon 246 kilométert kell megtenni az indulóknak Athén és Spárta között. Maráz Zsuzsanna második (ideje: 27 óra 16 perc 26 másodperc), Bódis Tamás (ideje 23 óra 29 perc 32 másodperc) pedig első alkalommal diadalmaskodott a legendás versenyen. A férfiaknál még egy magyar dobogós eredmény is született: Csécsei Zoltán (ideje: 24 óra 17 perc és 17 másodperc) másodikként érintette meg a kultikus nagyujjat, azaz Leonidasz király szobrának lábát.
Maráz Zsuzsi:
„A tapasztalat nagyon sokat számított idén”
Mi volt a taktikád a versenyen, és mennyire kellett ezt felülírni közben?
Nagyon egyszerű: nem volt taktikám. A megadott pulzuson futottam, ez nálam 155 bpm, de az első pár órában figyeltem, hogy ne kezdjek el 5:20-5:30 perc/kilométeres tempón belül futni. Tavaly 3 óra 44 percre értem a maratonhoz, idén 3 óra 47 perc lett, de ez a 3 perc szerintem azért volt, mert már a 42. kilométer előtt jegeltem magam a pontokon, és ez ennyi időt vett el. Korinthoszhoz, azaz a 80. km-hez nagyjából 10 perccel később értem oda, mint tavaly, de idén melegebb volt jóval.
Mi volt az idei Spartathlonon a legnehezebb számodra?
Évről évre meglepődöm, amikor megyünk le a hegyről, hogy az mennyire köves, mennyire nehéz terep. Ez már a negyedik Spartathlonom volt, de mindig kitörli az agyam a szekérút „élményét”. Amikor leérek a hegyről, a párom, Ati minden évben megjegyzi, hogy „már megint annyira lassan jöttél le”. Én csak nevetek ezen, és elmondom, hogy ez sajnos ilyen nehéz nekem. A verseny során fogalmam sem volt, hányan vannak előttem, az orosz lányról sem tudtam. A verseny legvégén, 227 kilométernél vettem át tőle a vezetést. Korábban akadt olyan pillanat, amikor 32 perc is volt kettőnk között, ekkor én már elkönyveltem, hogy idén második leszek. Aztán megláttam az élen álló orosz lányt, és amikor már csak 30 méter volt közöttünk, tempót váltottam, hogy ne induljon el utánam. Az a kilométer lett az egész versenyemen a leggyorsabb, 4 perc 21 másodperces. Akkor lettem nyugodt, amikor az a hírt kaptam, hogy 3 kilométer van közöttünk.
Szerinted miért te lettél a győztes?
Azt gondolom, hogy a tapasztalat nagyon sokat számított idén. Én tudtam, hogy itt nem szabad gyorsan kezdeni, szerintem azok a lányok, akik előttem voltak, mind elfutották magukat. Mellénk állt a szerencse is, mert ha jól kijött volna az orosz lánynak, maradt volna ereje a végére, és akkor máshogy alakulhatott volna a verseny.
Bódis Tamás
„Ez volt életem eddigi legnehezebb versenye”
Mi volt a taktikád a versenyen, és mennyire kellett ezt felülírni közben?
Az első számú célként azt fogalmaztam meg, hogy dobogóra állhassak, de a győzelem volt az igazi vágyam. A taktikám az volt, hogy Korinthoszig, azaz 80 kilométerig tartsam az 5 perces kilométereket, utána pedig 5:30-5:40 perc/kilométeres átlagot fussak a megnövekedett hőmérséklet és a sok emelkedő miatt. De Korinthosz után végül annyival nem vettem vissza, 5:10-5:20 perces kilométereket futottam továbbra is, mert annál lassabban nem esett jól haladni. Mindig az járt a fejemben, hogy: „Lesznek itt még nagy hegyek”. Megmondom őszintén, a célidőt 23 órán belül szerettem volna, ez nem jött össze.
Mi volt az idei Spartathlonon a legnehezebb számodra?
Annyira egyszer sem bizonytalanodtam el, hogy feladjam a versenyt vagy a helyezésem. De ez volt életem eddigi legnehezebb versenye. Az egyik legnagyobb feladatnak a hegyről lejövetel bizonyult. Felmenni sem könnyű, 159 kilométer, valamint egy 10 kilométeren keresztül folyamatosan emelkedő szerpentinút után. Lefelé pedig egy 3 kilométeres, nagyon laza talajú, hatalmas kövekkel tarkított szekérúton keresztül kell haladni. Meredek is, fékezés közben a combom nagyon fájt, itt volt az első olyan szakasz, ahol kicsit megijedtem, 4-5 alkalommal meg kellett állnom görcsölés miatt. Ilyenkor bele-belerántott a görcs a combomba. A másik nehézség a siratófalnak nevezett szakasz, itt 205 kilométer után 20 km-t kell folyamatosan felfelé futni. Ezt a 20 kilométert nagyon megszenvedtem, amikor megálltam frissíteni, egyből nyújtottam a lábamat, mert nagyon beálltak az izmaim.
Szerinted miért te lettél a győztes?
Az egyik oka talán az, hogy tavaly óta nagyon készültem a versenyre (Tomi edzője oldalunk állandó szakértője és szerzője, Szabó Gábor – szerk.). Volt, hogy egy héten 28 óra munkát tettem bele a felkészülésbe. Ebben benne van a heti 130-200 kilométer és a rengeteg nyújtás, erősítő edzés is. A felkészülés során fejben is számtalanszor végigmentem az úton, elképzeltem a nehézségeket, kihívásokat. Szerintem egy ilyen versenyre nem elég fizikálisan készülni, a mentális fókusz éppen annyit számít. Rengeteget edzettem a legnagyobb melegben a tűző napon, egyéni vállalkozóként úgy alakítottam a napomat, hogy a kánikulában dél és kettő között tudjak futni. A verseny közeledtével kis túlzással ott tartottam, hogy minden 5 percben 4 percig a Spartathlonon járt az eszem. Milliószor végigjátszottam fejben, hogy mit csinálok, ha rosszul leszek, ha fáradt vagyok, hogy futás közben mit hova teszek, honnan veszem elő, és mikor mi lesz nálam. Rengeteg munkát tettem bele.
