Iratkozz fel hírlevelünkre!

Felhasználási feltételek

Írj nekünk

Mi történhet egy hét alatt?

Betegen nehéz nem arra gondolni, hogy mennyi futást kell kihagynunk.

Szinte biztos vagyok benne, hogy mindenki, aki rendszeresen fut és vannak kitűzött céljai, kétségbeesik, ha lebetegszik. Egyetlen kérdés motoszkál a fejünkben ilyenkor:  Vajon meddig nem mehetek edzeni?  És igen, elérkeztünk mindennek alfájához és omegájához, a mummushoz, a kényszer cselekvések kényszer cselekvéséhez: a számoláshoz. 

Amikor ezeket a sorokat írom, akkor pontosan egy hete és egy napja nem mozogtam semmit.

Elkapott engem is a légcsőhurut, ami az elmúlt hetekben tizedeli az irodai népességet, pedig azt gondoltam, hogy erősebb és edzettebb vagyok a sorstársaimnál. Elbizakodottan hittem, hogy sportolóként sosem leszek beteg.

Mindent számolunk

Számoljuk az elégetett kalóriákat, a bevitt kalóriákat, a kilométereket, az edzéssel töltött napokat, a kiesett napokat, a versenyig hátralévő időt, a verseny utáni regenerációs időt, hogy mennyi időt töltünk evéssel, nem evéssel, alszunk-e eleget, számoljuk a lépéseiket. 

"Első körben engem is elfogott a rettegés: vajon meddig nem tudok futni?" 

Pénteken már haza kellett mennem a munkából napközben, mert egyre jobban kezdett úrrá lenni rajtam a vírus. Nem baj, majd hétvégén kipihenem magamat, hétfőn már újra a régi leszek - gondoltam.

Hétfőn a dokihoz menet már aggódva számoltam ki, hogy kedden lesz egy hete, hogy utoljára futottam.

Mi lesz most?! (remélem érzitek az öniróniát)

Persze, józan paraszti ésszel én is tudom, hogy emberek milliói élnek úgy, hogy évek, sőt évtizedek óta semmit nem mozogtak, én meg 6 nap után nyomom az aggódást.

Most mi lesz? 

És tényleg aggódok, számolok, alig bírom lenyugtatni magamat, próbálok mély levegőt venni és reálisan látni magamat, és a kényszerképzeteimet. És tényleg, mi történik, ha kimarad egy-két hét edzés? Vajon tényleg bepótolhatatlan napokat hagyok hátra? Vajon nem azért jelzett a testem, mert egy kis pihenésre van szüksége? Igazából teljesen mindegy milyen valós tényeken alapuló válaszokat adok magamnak, a feszültség nem akar eltűnni. Természetesen kezelni lehet, illetve ideig-óráig le lehet nyugtatni, de ott mocorog bennem. Ezt te is tudod, ő is tudja, de azért nem árt megtanulni kezelni.Egy hét nem a világ, újult erővel vágok neki a jövő hétnek - mondogattam magamnak 

Így megpróbáltam nem számolgatni, hanem inkább pihenni és fejben felkészülni a következő szezonra. Mindeközben reggel megkaptam az értesítőt, hogy bekerültem a Vértes Terep Maraton ultra távjára. Egy biztos jel, hisz az egy hetes kényszerpihenő végére megvan a célom: 50,2 km a Vértesben, március végén. Igen, végre, egy inspiráló cél, ami már nagyon kellett!

Mert kell a mámor!

Ugyanaznap délelőtt végignéztem, ahogy Fa Nándor beérkezett a Vendee Globe céljába. A megérkezés dicső pillanata, egy emberfeletti teljesítmény vége, a finishline átlépése könnyeket csalt a szemembe. Ismeretlenül is hihetetlen boldog voltam. Ott álltam én is a francia partoknál és végignézhetem a magyar vitorlás megdicsőülését. Olyan érzések keveregtek bennem, amit csakis a sport adhat, amire más válasz nincs: ha azt érzed, akkor menni kell, csinálni kell, és meg lesz az eredménye. Ez egy olyan érzés, amit sokan átéltünk már. 

Ezt is olvasd el! Az alapozásról futóknak Csere Gáspár olimpikon maratoni futótól

"Ez az az érzés, amikor egy olyan teljesítmény elvégzésére vállalkozik valaki, amiben van rizikó, amiben van kihívás, aminek a teljesítése közben voltál nagyon mélyen, voltál nagyon egyedül, de a megérkezés, az semmihez sem fogható." 

Arra a pár másodpercre vagy percre csak te vagy és a "megcsináltam" érzése. Ennek az érzésnek a kockáztatását érezzük minden kényszerpihenőnél, ezért nem akarunk elvesztegetni egy percet sem. De azt is be kell látni, hogy nem pár napon vagy egy heten fog múlni a siker, mivel azt már jó alaposan elültettük évekkel ezelőtt az izmainkba és a fejünkbe.

Vagyis egy hét alatt az egyik oldalról nem történt semmi: négy teljes napot nyomtam az ágyat, lázasan és fáradtan, közben próbáltam nem számolni. Másrészről pedig így is ért pár olyan benyomás a végén, ami pont elég motivációt adott a következő hetekre.  Ezek után nekem sincs más dolgom, mint visszaállni a napi rutinra és teljesíteni a feladatot, amire vállalkoztam, aztán pedig új célokat keresni.