Szöveg: Szabó Gábor, futóedző | 2020.02.29. | Frissítve: 2020.03.05. | |
Istock | Nem lehet általánosítani, hogy hány kilométerre van szüksége egy futónak a félmaraton és maraton teljesítéséhez, de azért nagyságrendi iránymutatót lehet mondani, és akkor még nem is beszéltünk az edzések minőségéről
Szeretnél feljebb lépni a 10 km-ről, és tervezgeted a félmaratont? Netán már biztosan futod a 21 kilométert, és a következő célod a maraton lenne? Futóedző szakértőnk, Szabó Gábor írása nemcsak abban segít, hogy megtudd, mennyivel kell növelned a heti kilométerszámot, de abban is, hogy vajon a futómúltad, az eddigi teljesítményed alapján melyik táv lehet számodra a következő reális cél.
A versenytáv és az edzésmennyiség összefüggése
Minél hosszabb távra készülsz, annál többet kell futni – ez nem meglepő. Ha gyenge fizikai állapotban, rossz állóképességi szinten vagy, hiába tervezel maratont vagy ultrát, annál többet úgysem tudsz kihozni az edzéseidből, mint ami pillanatnyilag lehetséges. Ilyen szempontból a cikk címét úgy is módosíthatnám, hogy: Melyik távra vagy alkalmas, helyesen választottál versenytávot?
Oké, valami segítséget azért mégis adok, nehogy azt mondd, hogy mellébeszélek. Vegyünk egy példát: egy átlagosan edzett hobbifutó legalább 3-4 éves futómúlttal, aki legalább egy félmaratont és több kisebb verseny már teljesített, annak a felkészülése jó esetben úgy nézett/néz ki, hogy a:
• 10 km-es versenyre 30 vagy akár 40 km/hét futással, aztán
• 21 km-re 40-60 km/hét edzéssel készült,
• maratonra pedig körülbelül 60-80 km lefutására lesz szüksége hetente.
Nem baj, ha nem sikerül mindegyik hét ezekkel a számokkal, a lényeg a törekvés. Ne felejtsd el, hogy nem szenvedni akarsz a versenyen, nem azt akarod tesztelni, hogy kapsz-e szívinfarktust vagy sem… Az akaraterőd és a tervezett felkészülésed próbája legyen a versenyen való szereplés.
És hogy ez a szereplés pontosan milyen belső elvárásoknak kell, hogy megfeleljen, erről szól a következő bekezdés.
Csupán teljesítésre vagy igazi megmérettetésre vágysz?
Az is nagyon tiszteletre méltó, ha különösebb időcél nélkül csinálsz végig egy versenyt, koncentrálva az élményre, a flow-ra, hagyod sodortatni magad a lassan tovahömpölygő embertömegben. De van ennek egy mélyebb szintje, ami sokkal izgalmasabb. Megnézni, hogy milyen mély a nyúl ürege, azaz milyen gyorsan tudod lefutni az adott versenytávot, a többiekhez képest hol fogsz beérkezni a célba… Ha ilyen motivációid is vannak, akkor már egyáltalán nem mindegy, hogy a fent említett kilométerek konkrétan milyen edzéstípusokból állnak.
Az edzéseid minősége
Még 15-20 éve viszonylag kevesen futottak, és még kevesebben tekintettek annál tovább, hogy a könnyű futáson kívül mást is lehet csinálni versenyfelkészülés gyanánt. Aztán hirtelen elég sok minden történt. Rengeteg cikk és könyv jelent meg a témában. Élményfutárok és Gepárdok nyargalásztak koncepcióval és edzéstervvel felvértezve, miközben a másik póluson megjelentek a pulzuskontrollos harcosok. Az évek során minden egyre bonyolultabb lett, de azt biztosan állíthatom, hogy ha fejlődni akarsz, egy dolgot nem tudsz elkerülni: a kemény munkát! Nyilván nem is akarod.
Ha szeretnéd megtudni, hogy milyen gyorsan tudsz lefutni egy félmaratont, muszáj lesz magadhoz képest gyorsan futnod, legalább néha. Lehet rövid résztávokat futni, később hosszabbak is jöhetnek, majd tempógyakorlás a verseny előtt, akár a hosszú futásokat is felhasználva. Persze fokozó jelleggel is, amíg nem tudod pontosan belőni, hogy mi is a versenytempód. Ezeknek a segítségével mindig új ingert adsz a testednek, ami előfeltétele a fejlődésnek, hiszen egyre újabb és újabb adaptációs lépésre készteted a szervezeted.
Életkor és adottságok
A fent leírtakat természetesen jó pár személyes tényező befolyásolja, így például a kor is. Minél fiatalabb valaki, annál gyorsabb és ruganyosabb: gyorsabb a regeneráció és talán kisebb a sérülésveszély is. 30 év alatt elképesztően tempós lehet a fejlődés, akár fél év alatt 10-20 percet faraghat valaki a legjobb félmaratoni (!) eredményéből. Láttam jó pár ilyen esetet, edzőként nagyon izgalmas ehhez asszisztálni.
Később ugyan majdnem minden, de főleg a gyorsaság, egyre nehezebben fejleszthető; cserébe azzal tudok mindenkit biztatni, hogy a testünk 10-15 év folyamatos edzés után egyre könnyebben és hatékonyabban végzi a futás állóképességi aerob oldalát. Pár hét alatt csúcsformába lendülhetünk, akár hosszabb kihagyás után is, az más kérdés, hogy a továbblépés és fejlődés nagyobb erőfeszítéseket kíván.
A pluszkilók leadásával tovább fejlődhet a futóVannak olyan futók, akik némi túlsúllyal küzdenek, ami nyilván nem kellemes, és óriási munka levinni egy elfogadható szintre. Akik ilyen cipőben járnak, gyakran elkönyvelik magukat nem futóalkatnak. Csiga, teknős, lajhár és hasonló tréfás állatokhoz hasonlatosnak érzik magukat, pedig pont a fogyásban óriási lehetőség rejlik, hogy ne legyen valaki lomha és lassú. Gyakran látok erre is szép példákat, már 10 kiló leadása is kategóriaugrást jelenthet egy futónak. Szóval ez nemcsak egy szuper motiváció, de egy kiaknázható adottság is! |
A futás = tanulás
Visszakanyarodva a cikk elejéhez és a címben feltett kérdéshez: nincs kőbe vésett aranyszabály, se kötelező minimum, amit ha valaki edzésképpen nem fut meg, akkor jaaaj, baj lesz. Egyszerűen csak az történik, hogy a futás egyfajta tanulás is. A saját testünk és a saját tudatunk működését tanulhatjuk meg általa. Az edzések és persze a versenyek is olyan tesztlehetőségek, amikből mindenki annyit profitál, amennyit belerak. Időben és energiában. Nagy hiba ezen spórolni, elszalasztott lehetőség nem megismerni önmagunkat a futáson keresztül.
Szóval, a legjobb, amit kívánhatok neked: fuss sokat!
