Szöveg: Németh Györgyi | 2018.12.28. | Frissítve: 2018.12.29. | |
Sörrel és tacoval is frissített az amerikai Camille Herron, aki december első hétvégéjén futott új női 24 órás világrekordot az arizónai Phoenix-ben, a Desert Solstice 24 órás és 100 mérföldes meghívásos pályaversenyen. Az új világcsúcstartó a 400 méteres kört 655-ször és még egy félszer futotta körbe élete első 24 órás versenyén, és összesen 262,19 kilométert gyűjtött egy nap alatt. Camille azt a lengyel Patrycja Bereznowskát váltotta, aki jelenleg is a Spartathlon női pályacsúcs tartója, és 2017-ben Belfastban 259,99 kilométerrel bő egy évig tartotta a 24 órás rekordot.
Camille Herron maratoni futóból lett ultrafutó, és úgy tűnik, nagyon fekszik neki az ultra, "a monotonitás meglepő, de nem is olyan rossz" - nyilatkozta az Outside Magazin riporterének. A 2015 óta ultrázó futónő az említett arizónai versenyen nem csak a 24 órás női világrekordot döntötte meg, de 100 mérföldön is megfutotta 2018 legjobb női eredményét 13 óra 25 perc alatt, amit ilyen gyorsan pályán, még senki sem teljesített korábban.
Herron állóképessége határtalannak tűnik, hiszen az általa lefutott 262 kilométer negyedét szimplán teljesíteni is mérhetetlen gyötrődés lenne a legtöbb amatőr futó számára, nem beszélve arról a tempóról, amit a versenyen diktált. Átlagosan 5:30 perc/kilométerekkel futott 24 órán keresztül. Kell még ehhez bármit is fűzni?
Ha belebonyolódtál a sok címbe és eredménybe, mint ahogyan lassan mi is, akkor szeretnénk összezavarni még egy címmel, hiszen Camille számlájára írható még a legerősebb 12 órás női ultrafutó eredmény is, 149,12 kilométerrel, amit 2017-ben hozott össze.
Amit érdemes tudni Camille Herron-rólSzületési ideje: 1981. december 25. Magassága: 176 cm Testsúlya: 54 kg Leggyorsabb futásai maraton: 2:37:14 50 km: 3:20:58 100 km: 7:08:35 12 óra: 149,13 km 24 óra: 262,19 km 100 mérföld: 12:42:40 "Imádom a nagy versenyeket és szeretek nyomás alatt futni" - mondja Camille, aki igazi versenyző típus. |
Camille Herron fő száma sokáig a maraton volt, 20 felett van az utcai maratonikon szerzett győzelmeinek száma, és célja, hogy az Egyesül Államok összes államában nyerjen maratont. Camille profi segítséget kap, hisz futóedző férje fedezte fel ultrás tehetségét és segíti őt az edzésekben. Az ultrafutás az utóbbi években vált fontossá az életében. “Félelmetes volt maratonról 100 km-re váltani, ami az eddigi versenytávjaimnak több mint a kétszerese" – nyilatkozta korábban. 2015-ben Hollandiában a 100 kilométeres világbajnokságon volt a nagy áttörés, amikor világbajnoki címet szerzett 7:08:35-tel, amivel a legnagyobb amerikai ultrafutónőnek tartott Ann Trason 100 kilométeres eredményét komolyan megközelítette és ezzel az eredménnyel a világon 4. legjobb 100 kilométert tudhatja magáénak. "Ez volt az a lökés, ami megmutatta, hogy folytatnom kell az ultrázást" - nyilatkozta a BBC Sport-nak.
Merészkedés az ismeretlenbe – az első 24 órás futás
Az arizónai versenyen teljesítette Camille az első 24 órás versenyét, ami egy teljesen más kihívást jelentett számára a korábbi versenyeitől. "Ez volt a leghosszabb ultra, amin részt vettem, és meg kellett barátkoznom a gondolattal, hogy 24 órát kell futnom, ami azt is jelenti, hogy végig kell futnom az éjszakát, valamint olyan problémákat kell majd megoldanom, amilyenekkel rövidebb távokon nem találkozom. Nem tudtam, hogyan kezelem majd az kialvatlanságot, a kihűlést, hogyan fog menni a frissítés - ezek mint a futáson felüli dolgok, amikkel foglalkozni kell egy ilyen versenyen. A lábaim például elmerevedtek egy idő után, de rövid sprintekkel próbáltam frissen tartani az izmaimat. A 24 órás versennyel az ismeretlenbe merészkedtem, de ugyanakkor ez egy izgalmas dolog volt.” - mondta.
Maratoni edzésmódszerrel készült a 24 órás futásra
Annak ellenére, hogy a versenyek távolságát emelte, Herron továbbra is maraton futóként edz. A Desert Solstice-t megelőző leghosszabb edzése 33 kilométer volt. "Az első pár ultraversenyig amit teljesítettem, próbáltam változtatni az edzéseimen és hosszabbakat futottam, de rájöttem, hogy csak megtör, és kimerít a túl hosszú táv, amitől alul teljesítek. Ahogy visszatértem a maratoni edzésritmushoz, jobban éreztem magam, és elkezdődtek a sikereim. ” – mondta. "Nem futok többet a hosszú edzéseimen sem 29-35 kilométernél, de a heti kilométerszámom magas. Naponta kétszer futok és az edzéseim része a tempós futás, és az is igaz, hogy nekem jól megy a futás éjszaka, így futottam már 32 kilométeres edzést éjfélkor."
Frissítés gélekkel, sörrel és tacoval
Bár a legtöbb újságcikk a tacot és sört emelte ki Camille frissítéséből a 24 órás versenyen, azért az alapot a vaníliás és epres Clif Shot gél adta, amiből 30 percenkét fogyasztott el egyet. A köztes időben szódát és sportitalokat ivott. "Egy futónak 60-95 gramm szénhidrátot kell bevinnie óránként a szervezetébe. Ezt én alapvetően gélekkel vittem be, de egy idő után jól esett a sör, és bár nem szoktam a futóversenyeken szilárd ételeket fogyasztani, most éreztem, hogy kell valami tartalmasabb is. A gimi óta szeretem a Taco Bell (gyorsétterem) kajáit, így egy Double Decker Tacot ettem és ittam hozzá egy Dead Guy sört is hajnali kettő körül, miközben sétáltam a pályán." - mesélte az újdonsült rekorder az Outside újságírójának. Persze nem volt minden sima ügy. Camille-nak még 6 órája volt hátra a versenyből, amikor érezte, hogy eléri egy komolyabb holtpont. A segítői ekkor ugrottak el a közel gyorsétterembe és hozták neki a taco és sör kombó mentőcsomagot.
Egy 24 órás verseny tele van drámákkal
Az ultrafutás monotóniája és időzabáló sajátossága miatt nem a legvonzóbb futó műfaj, de Camille szerint nem is olyan vészes az a monotónia ami a 24 órás futással jár." Folyamatosan együtt voltam különböző emberekkel. Egész nap egymás körül mozogtunk, volt aki mosdóba ment, evett, cipőt cserélt, esetleg hányt, drámák bontakoztak ki - egészen beleláttam más intim szférájába. Minden 4. órában megfordult a menetirány a pályán, hogy ezzel is megtörjük a monotóniát. Teljesen más ez a műfaj mint egy országúti vagy terepverseny. Úgy éreztem magam, mintha zombi lennék, mintha transzban lettem volna. Most futottam először ilyen versenyt, ezért aztán nem nagyon tudtam, mire számíthatok, de úgy éreztem, hogy az elmém átvette a lábaimtól az irányítást. Egy boldog ember vagyok, a verseny összes képén mosolygok. Imádok futni.” - mondta Camille. A 24 óra végén el kellett őt kapni, nehogy elessen a kimerültségtől, és amikor kerekesszékben tolták körben a pályán még mindig mosolygott, írták a beszámolók.
Férfiakat is legyőzve lett első
Győzelme másik különlegessége, hogy Camille a teljes mezőnyben győzött. Az utána befutó, a férfi mezőnyben első Jacob Jackson 258,6 kilométert futott, szemben az ő 262 kilométerével. Egy maratoni futó nyilván ahhoz van szokva, hogy a nők és férfiak teljesítménye nem összevethető az élmezőnyben, az ultrában azonban, ahogy Camille Herron fogalmaz "kiegyenlítődik az esély, és egy nő akár le is győzhet egy férfit".
Camille igazi versenyző alkat
Több nyilatkozatában is megjelenik, hogy mennyire motivált és mennyire szereti, ha tétje van egy versenynek. "Úgy érzem, hogy az ultrában magam ellen versenyzek, ugyanakkor a tény, hogy minden sportolóval versenyben vagyok, arra késztet, hogy még magasabbra tegyem a lécet.” - fogalmazott a verseny után.
Camille azért lobbizik, hogy az ultrafutás a 2028-as Los Angeles-i olimpián bemutatkozhasson
Herron következő versenye a 24 órás világbajnokság, de még ennél is van nagyobb terv a naplójában – hogy az ultrafutást olimpiai sportággá tegye. Camille a USATF női hosszútávfutó bizottságának is tagja, aktív, nyüzsgő csaj, aki az IAAF képviselőjének Willie Banks számára is elhintette, hogy milyen jó lenne, ha egy hegyi/terep és/vagy ultra verseny bekerülhetnek az olimpiára.
"Úgy érzem, hogy az olimpia remek lehetőséget biztosíthatna arra, hogy az ultrafutás sokkal népszerűbb legyen, és nemzetközi szinten is elismertté váljon. Los Angeles lesz a helyszíne a 2028-as olimpiának, és bárki is rendezze a játékokat rajta áll, hogy újabb eseményeket vegyen be a teljes programba. Ha egy eseményt szervezhetnénk az olimpián belül, vagy akár csak egy bemutatkozó versenyt, akkor széles körben is meg tudnánk mutatni, hogy mit csinálunk, mert szerintem ez nem hétköznapi dolog” – mondja Herron. Camille persze személyes okokból is bizakodik tervében: "Most 36 éves vagyok, az LA olimpia idején 46 éves leszek, de a női ultrafutók az ötvenes éveikben is sportolnak, tehát az még csak a pályafutásom kezdete lesz!”
"A női maratoni futás is sokáig tabu volt, most pedig bárki futhat maratont. A maratoni szám csak a sebességről szól. A 24 órás futásban pedig az elme uralkodik a testen, és akár az is megtörténhet, hogy egy nő lesz az első a teljes mezőnyben" - folytatta éveit Camille Herron az ultrafutás mellett.
