Szöveg: Muhari Gábor, vendégszerző | 2019.10.04. | Frissítve: 2019.10.05. | |
Szabó Gábor gyűjteményéből | A fotón Szabó Gábor futóedző (középen) tanítványaival, a 2019-es Spartathlonon kiválóan szereplő Simonyi Balázzsal (balra) és a Spartathlon bajnokával Bódis Tamással (jobbra)
Egy igazi különlegesség következik: Muhari Gábor futóedző a kollégájával, Szabó Gáborral beszélgetett, aki az idei Spartathlon-győztes Bódis Tamás és a versenyen szintén kiválóan szereplő Simonyi Balázs edzője. Szabó Gábor többek közt a Sashegyi Gepárdok futóklub vezetője, és nem mellesleg a Futásról Nőknek egyik szerzője. Muhari Gábor rendelkezésünkre bocsátotta az interjút, amiből nemcsak Tomi felkészülését ismerheted meg kicsit részletesebben, de Gábor sportolói és edzői pályafutását is.
Jóllehet, az ultrafutás egyéni sport, egy-egy teljesítmény mögött nem csak a versenyző áll egyes egyedül, hanem többen, akik segítik az útján. Közülük igen fontos szerep jut az edzőnek. Nincs ez másként a 2019 Spartathlon-bajnoka, Bódis Tamás esetében sem, aki az edzéseit Szabó Gábor iránymutatásával végzi.
Gábor maga is futó, immáron 25 éve hódol a sportágnak. Legjobb maratoni ideje 2:26:27 2010-ből, magyar bajnokságon rendszeresen a mezőny elején végez manapság is, egyéniben volt már ezüstérmes, csapatban pedig többszörös bajnok. Hosszabb terepfutásokon is az élmezőnyhöz tartozik, nyert már hegyi maratoni országos bajnokságot, Piros 85-öt, Mátrabércet. Mindemellett a rövidebb aszfaltos ultrák világába is betekintett, 50 km-en országos bajnoki címet szerezve.
Gábor mindemellett a Sashegyi Gepárdok futócsapatot is irányítja 2007-óta, immár 12 éve. Edzői képesítéssel megszerzett tudását folyamatosan bővíti saját, illetve a tanítványok tapasztalataiból. Régebben gyakran konzultált a magyar maratoni csúcsot tartó Szűcs Csabával (2:12.10, 1993, Párizs) akivel együtt dolgozik, mivel Gábor a Spuri futóbolt szakembergárdáját is erősíti. Ez egészen addig tartott, amíg Csaba kijelentette, hogy Gábor már többet tud nála a témáról.
Az alábbiakban Gábort kérdeztem a múltról, a jelenről és a jövőről, műhelytitkokról, praktikákról és egyebekről, elsősorban Tamással kapcsolatban. De aki figyelmes, annak lesz még pár ismerős szereplő a most következő beszélgetésben.
Tamással hogy kerültetek kapcsolatba, mióta edzed?
Két éve találkoztunk a boltban. Akkor ő a maga szerény, de határozott módján előadta, hogy szeretne nagyon jó ultrafutó lenni, de legjobban a Spartathlont szeretné megnyerni. Azt hittem, viccel…
Tomi első komolyabb eredménye a 2018-as százas OB volt, ott egy igen kiegyensúlyozott futással, egy kétszeres országos bajnokot, Rudolf Tomit megverve a második helyen végzett. Ezzel kijutott a Spartathlonra. Mennyire számítottatok erre az eredményre?
Az első találkozásunk után 1 hónapom volt, hogy összerántsam a formáját a Spartathlon-kvalifikációhoz akkor szükséges 8 óra alatti teljesítésre 100 km-en. Ez a legnagyobb meglepetésemre összejött, innentől, ha lehet, még komolyabban vettem a közös munkát. Éreztem, hogy nagy dolgok vannak készülőben. A 100 km-es OB már arról szólt, hogy megmondtam mi a tempó, és ő végigcsinálta.
Milyen vázra építed fel Tamás felkészülését?
Tomi feltűnően izmos egy átlagos atlétához képest, ehhez illeszkedve meglepően sok gyorsmunkát adtam neki, kihasználva az adottságait, kiaknázva a vele született gyorsaságát. Főleg ennek köszönhető, hogy a fejlődése lendületes és töretlen volt. A megfelelő időben szinte mindenféle edzéselemet bevetettem, a leghosszabb futása talán 40 kilométer volt eleinte. Most a Spartathlon előtt futott egy-két ennél hosszabbat is. Neki ennyi is elég volt.
Mennyire fegyelmezetten tartja be az utasításokat?
Maximalista, így inkább arra kellett figyelnem, nehogy túltolja. Ez még így is jó párszor megtörtént… Véletlenül egy fokozó futást 3 perces tempó alatt fejezett be, és hasonlók.
Ti általában csoportosan edzetek a Gepárdokkal. Tomi milyen gyakran vesz részt ezeken az alkalmakon?
A Gepárd-edzésekre főleg mostanában tudtam rábeszélni, amikor a BEAC pályán résztávoztunk. Ezeken rendszeresen részt vett, de már sem én, sem Beda Szabi nem tudtunk vele elfutni, teljesen más dimenzióba került. Ő egyébként az a típusú futó, aki egyedül is képes kihozni a maximumot az edzéseiből. Ez nagyon ritka.
A tavalyi 12 órás OB-n már nemzetközi mércével is kimagasló eredményt ért el, ráadásul kevésbé optimális körülmények között. Mennyire volt ez meglepetés?
Ott már kezdtem úgy érezni, hogy a formáját illetően az áttörés küszöbén áll. Sajnos az a pálya teljesen alkalmatlan volt még egy 5 km-es családi bulifutásra is, nemhogy arra, hogy egy Országos Bajnokság résztvevői fél napig körözzenek rajta.
Az idei év eleje nem úgy indult, ahogy terveztétek, bár az edzéseredmények kiválóak voltak, mégis egy betegség miatt a célverseny (Helsinki, 24 óra) elúszott, utána pedig problémák adódtak.
Minden edzői elvemmel ellentétesen hagytam betegen rajthoz állni. Annyi mentségem van, hogy volt már hasonló helyzet pont a tavalyi Spartathlon előtt. Sajnos ezt nem sikerült megoldani, ráadásul a görcs miatt, ami a hajlítóját összehúzta, 1-2 hónapig parkolópályára került. Kimaradt egy tavaszi holland verseny, és inkább edzettünk, és készültünk az UB-ra meg a Spartathlonra.
Hogyan sikerült túljutni ezen a nehéz időszakon? Milyen edzői praktikákat vetettél be, hogy ki tudjon jönni a sérülésből, illetve ismét összeálljon a forma?
Az eddig jól bevált Iglói-módszer most nem volt releváns, és mint egy hímes tojást, úgy terelgettem Tomit előre, leginkább fokozó futásokkal, kicsit több hosszúval. Kalotai Levente masszőr bevonása is sokat jelentett, hogy ki tudtunk lábalni, szó szerint, ebből a nehéz időszakból.
Az UB-győzelemre mennyi esélyt láttál a verseny előtt?
Teljesen biztos voltam a győzelmében, ahogy a Spartathlon esetében is. (Ezt meg tudjuk erősíteni, mert Gábor a Spartathlon előtt többször is mondta nekünk, hogy Tomi meg fogja nyerni a versenyt- szerk.)
Egy nagyobb verseny után mennyi időre van szüksége regenerálódni, illetve mikor tudtok újra teljes értékű edzésmunkát végezni? Vannak-e bevett regenerációs praktikák, módszerek, amiket alkalmaztok?
Tomi 1-2 hét alatt teljesen regenerálódik. Minden nagyon gyorsan megy nála, egészen megdöbbentő, ahogy magához tér egy 24 órás terhelést követően.
Az őszi felkészülés markáns eleme lett volna a budapesti félmaraton, Tamás ezt egy kisebb baleset miatt végül kihagyta... Egy félmaratont hogyan lehet beilleszteni egy Spartathlonra való felkészülésbe?
Tomi is érzi, hogy nagyon felgyorsult, mindketten kíváncsiak lettünk volna, hogy igazam van-e abban, hogy képes 1 óra 10 percen belüli félmaratonra. Ezt majd valószínűleg novemberben tudjuk meg, a siófoki félmaratonon…
Ha már félmaratonnál tartunk, időközben Simonyi Balázs is csatlakozott a csapathoz, aki ezen az ominózus versenyen igen parádés 1:16.41-et repesztett. Mióta irányítod Balázs edzéseit?
Fél éve dolgozunk együtt, de Balázst ismertem régebben is, mindig agitáltam, hogy jöjjön le hozzánk, legutoljára talán az Ultra című filmje premierjén. Nagyon megörültem neki, hogy végre elszánta magát a komoly edzésmunkára, már éppen ideje volt.
Mennyiben volt neki újdonság a módszer?
Szerintem teljesen meg volt döbbenve. Spartathlonra készülni atlétika pályán, rövid résztávokkal nem tűnik túl okos ötletnek. De persze volt pár hosszabb futása is, ahol szintén minden rendben ment.
Azt, hogy ez működött, a Spartathlon 5. helye azért bizonyította. Mennyire lehetett számítani arra, hogy ilyen mértékben (több mint 7 óra) tud majd javítani az egyéni legjobbján?
Ez engem is meglepett, előre persze csak remélni tudtam, hogy minden rendben lesz. Főleg abban bíztam, hogy a teste emlékezni fog a régebbi teljesítésekre, csak most lényegesen jobb állapotban van, és megfelelő taktikával akár egészen elöl is végezhet.
Milyen volt neked 2019. szeptember 27-28-a? Hogyan élted meg a versenyt, mennyire követted a távolból? Kapcsolatban voltál-e a versenyzőkkel?
Márkus Öcsivel beszéltem, és Tomi barátnőjével, Anitával folyamatos chat kapcsolatban voltam. Az első fél nap elég nyugodtan telt, de aztán Tominak volt egy enyhébb problémája a frissítéssel, akkor ideges voltam. Idővel sikeresen túllendültek ezen is.
Mennyit aludtál péntek éjszaka? Már ugye csak azért is, mert vasárnap Berlinben futottál maratont, ami előtt mondjuk nem árt aludni...
Valóban virrasztottam, de azért két órát beleszunnyadtam hajnalban, ezen kívül folyamatosan követtem az eseményeket.
Mi volt a forgatókönyv Tamás és Balázs esetében?
Minden kulisszatitkot áruljak el?
Mennyire tartották ezt be?
Nagyon pontosan mindketten.
Volt A és B terv?
Nem, csak A tervet készítettünk, ami elég biztos volt.
Mennyire lehetett az ellenfelekből készülni, illetve szerinted van-e ennek egyáltalán jelentősége?
Ultraversenyen úgy lehet könnyen kudarcot vallani, ha megpróbálsz már az elején versenyezni. Ezért az ellenfelek csak statiszták, akik majd a végén úgyis szépen elfogynak. Ezúttal is így történt.
Mit éreztél szombaton reggel 5 óra 32 perckor?
Baromi álmos voltam, de azért egy örömtánc belefért így is.
Tamás számára most közel sem láblógatós időszak következik, hiszem indul a 24 órás világbajnokságon október végén. Hogyan tud majd ilyen rövid idő alatt regenerálódni? Mennyit pihen, lesznek-e speciális regenerációs edzései?
Egy hét majdnem teljes pihenő után könnyű szinten tartó edzések jönnek, addig talán két hosszabb futása lesz, az is inkább a regeneráció meggyorsítását fogja szolgálni.
Mire számítasz a 24 órás VB kapcsán?
Szeretném, ha futna 270 km-t, arra biztosan képes, de akár 280 km is összejöhet a körülmények szerencsés együttállása, azaz relatív hűvös, szélmentes idő és normális jól futható pálya esetén. Szóval Tomi dobogóesélyes, efelől semmi kétségem sincs.
Mik a közeli és távolabbi tervek Tamás kapcsán? Mire lenne szükség ahhoz, hogy hosszú távon az ideihez hasonló eredményeket érjen el?
Tomi újabban osztja azt a nézetemet, hogy ki kellene próbálnia magát rövidebb távokon. Szuper lenne egy színvonalas maratont látni tőle. A Sashegyi Gepárdok tradicionálisan ezen a távon a legerősebbek, tavaly például Burucs Feri ért el Valenciában 2 óra 20 percet, most hétvégén Berlinben én 2 óra 28 percet futottam, Beda Szabi pedig 2 óra 30 percet. Tomi jelenleg akár 2:25-öt is mehetne egy jó pályán, ami igazán izgalmas perspektíva. A fejlődés további útjai kiszámíthatatlanok, de amire biztosan szüksége lenne, az némi szponzoráció, anyagi támogatás. Egy ultrafutónak meglepően sok extra kiadása van, amit saját zsebből finanszírozni majdnem lehetetlen. Sajnos pillanatnyilag elég rosszul állunk ilyen szempontból.
