Iratkozz fel hírlevelünkre!

Felhasználási feltételek

Írj nekünk

Újoncok, serdülők, és hegyifutó bajnokok - interjú

A szuper futó csajszik névsora balról jobbra haladva: Kropkó Márti (bajnok A csapat), Zsámár Anna (bajnok A csapat), Zempléni Lilla, Lengyel Laura, Csuta Dorottya (bajnok A csapat), Lengyel Lizett

Fiatalok tehetségesek és roppant elszántak.

A Pegazus Atlétika három szuper tehetséges sportoló kamaszlánya hegyi futó országos bajnokságot nyert. A lányok, Csuta Dorottya, Kropkó Márti és Zsámár Anna elmesélik, miért szeretik a futást és mit jelent számukra a bajnoki cím. 

Doró 14 éves, 4 és fél éve fut. 22 000 induló közül megnyert a a 31. Asics Női Futógála 5 km-es távját Bécsben, 2018-ban eddig 7 serdülő magyar bajnoki és 2 diákolimpia egyéni bajnoki címet gyűjtött be.

Doró, egy korábbi beszélgetésből tudjuk rólad, hogy apukáddal terepen kezdtél el futni, de az elmúlt évben elképesztően sikeres voltál aszfalton és pályán egyaránt. Most visszatértél a hegyi futáshoz vagy ez csak egy kis kitekintés volt? Hetente hány edzésed van és mi az, amivel szívesen töltöd a szabadidődet?

Szoktam hegyen és erdőben is edzeni, de legtöbbször mezőn futok. Heti három pályaedzésem van, és kettő otthoni, de ezek inkább laza kocogások. Az otthon végzett edzések nagy része mezei, aszfalt és néha kicsi hegyifutás. Néha, amikor nagyon sok eső esik és teljesen vizes a terep, akkor az aszfaltra kényszerülök edzeni, de a két otthoni edzésemet igyekszem változatossá tenni. Aszfalton futni elég unalmas, erdőben futni viszont imádok. Magamat leginkább pályaversenyzőnek tartom, és úgy érzem, közép távokon tudok a legeredményesebb lenni. Ettől függetlenül szoktam a mezei magyar bajnokságra is készülni, és a komolyabb nem pályaversenyekre is, de azok ritkábban vannak. Szabadidőmben szeretek olvasni, zenét hallgatni és kutyát sétáltatni.

Hogyan állt össze a csapatotok? 

Eredetileg egy csapatot terveztünk Anna, Lizi és én, de két új lány igazolt a Pegazus Klubba Márti és Lilla, ezért úgy tűnt, hogy két csapatunk is dobogó esélyes lehet, de ehhez a csapatba kellett illeszteni még egy lányt, akiről tudni kell, nem akar élsportoló lenni, de a csapat kedvéért ő is versenyzett. Szóval hat pegazusos lány indulónk volt, akik nem tudták, hogy melyik 3 fős csapatba kerülnek, ugyanis a versenyszabály értelmében az első három befutó lesz az „A” csapat, a többiek a „B” csapat. Szokatlan, hogy egy magyar bajnokságra egy ilyen kicsi klub hat versenyképes lányt tud kiállítani. Nekem és Annának az elmúlt héten volt a fő versenyünk a szabadtéri magyar bajnokságon, a hegyifutó magyar bajnokságot csak „levezetésnek” szántuk. Edzéseken nem készültünk rá külön, de a verseny előtt pár napot a Kékesen edzettünk, hogy szokjuk a terepet.

Mi volt számodra a legnehezebb a hegyifutó OB-n?

A lenagyobb kihívás a versenyzés során, hogy alaposan kifussam magam. Ez sajnos nagyon ritkán sikerült eddig, a hegyi OB-n sem. A hegyi futás annyival nehezebb, hogy sok kő és kilógó gyökér, emelkedő és lejtő tarkítja. A nagy sebességű futást nehezebbé teszi a sok akadály, amit a természet állít elénk. Márciusban egyszer már kiment a bokám, ami az egyik verseny kihagyását okozta. Nagyon figyelnem kellett, hogy ez ne ismétlődjön meg.

 

A csapatban futás adott valamilyen plusz energiát, tudtad, hogy jó helyen álltok?

Ha a csapatért is futok, az mindig plusz erőt ad, mert a Pegazus Atlétika Klubbot képviselem és a csapattárs lányokért is versenyzek. Szeretjük és bíztatjuk egymást, azonban a rajtjel elhangzása után már nem foglalkozunk senki mással, csak magunkkal. Senki sem fut helyettünk. Ez mégis csak egy magyar bajnokság, így volt némi súlya a versenynek.


Milyen egyéni céljaid vannak?

Már megvan az idei versenyprogramom, idén lesz egy serdülő liga szabadtéri döntőm 1500 és 3000 méteren, ezután egy U16-os válogató verseny 2000 méteren, ahol ha sikerült továbbjutnom, az U16-os  Öt Nemzet Válogatott Viadala lesz az év főversenye. Ősszel talán néhány mezei ligaversennyel zárjuk az évet.


Kropkó Márti 15 és fél éves, 9 éve triatlonozik és 11 éve úszik. 2018-ban megnyerte a triatlon osztrák kupa sorozatot hibátlan statisztikával, öt nyert futammal. Úszó országos bajnoki váltóban második lett, miközben Kitz Tri Games versenyt nyert, valamint aquatlon országos bajnok és három magyar triatlon ranglista verseny győztese.

 

Márti, neked a triatlon az alap sportágad, hogyan jött a képbe a hegyi futás? Gondolom jócskán vannak edzéseid, mire jut még idő a sporton kívül?

A triatlonban nekem legjobban a futás lóg ki a sorból, ezt a számot kellene erősítenem egy kicsit. A szüleimmel már régóta gondolkodtunk rajta, hogy kellene egy atlétika klubot választanom. Végül a Pegazus klub keresett meg, aminek nagyon örültem, mert tudtam, hogy Doróval jól fogunk tudni együtt edzeni. Régóta tisztelem a teljesítményét. A hegyifutó OB-ra is ők hívtak el, és örültem is neki, mert jobban szeretem a terepet, mint az atlétika pályát. Heti szinten 9 úszóedzésem van, 2 futó és 2 bringa jelenleg, de ez ősztől változni fog és több lesz a futóedzésem. Nagyon szeretek falat mászi, síelni és túrázni.

Hogy állt össze a csapatotok?

Az első három beérkező alkot egy csapatot, én lepődtem meg legjobban, hogy benne vagyok ebben a háromban, sőt, a nők közül másodikként, Doró után. Azt gondoltam, majd a végén futok be, de az edzőm, Zsolt is nagyon hitt bennem. De nagyon örültem, hogy Doróval egy csapatban lehettem, igazán megtisztelő. Most nyáron három hét alatt négy darab OB-m is volt, ezért nem kifejezetten célverseny, de fontos volt számomra, hogy jól szerepeljek. Presztízsértéke volt számomra, mert ez volt az első versenyem a Pegazussal, szerettem volna bebizonyítani, hogy közéjük való vagyok.


Mi az, ami ebben a futásban nagyon más, mint a triatlonban?

A mezei futásokon és triatlonon hozzászoktam ahhoz, hogy tömegrajt van, de valahogy annyira halk volt most a rajt hangja, hogy senki sem hallotta a mezőnyből tisztán. Én voltam az első, aki kilőtt, így nem kerültem bele nagyobb verekedésekbe, lökdösődésbe. Nekem nem volt szöges cipőm, egy sima futócipőben mentem, és a verseny előtti nap teljesen felázott a pálya, a cipőm többször is belesüppedt és ragadt a sárba. Rajtam sok úszó és kerékpáros izom van, ami nehezebbé tesz a futó lányoknál. Ezért is nagy dolog egy triatlonistának eredményt elérni atléták közt.

A csapatban futás motivált, tudott extra erőt adni?

Igen, nagyon! 3 kilométernél már azért küzdöttem, hogy benne lehessek egy országos bajnoki csapatban, mert tudtam, hogy csak Doró van előttem. Az utolsó 1 kilométer már nagyon nehéz volt, de motivált, hogy ha eddig nem előztek meg, már csak kicsit kell kitartanom. Hátrafelé nem néztem, mert hátrafelé nem szabad nézni verseny közben, de tudtam, hogy be tudok érni másodiknak. Én mint triatlonos és úszó, hatalmas eredménynek élem meg, hogy egy országos bajnoki második és egy csapat aranyérmet el tudtam hozni egy ilyen versenyről. Olyan boldog vagyok, ha csak ránézek az éremre.


Lesz-e közös folytatás? Mik az egyéni céljaid idénre?

Biztosan lesz, mert én lehetek Dorónak egy jó edzőtárs, ő nekem pedig nagyon tud segíteni fejlődni. Inkább a hosszabb távokat szeretném előnyben részesíteni, engem a félmaraton, maraton is nagyon vonz. Terepen imádok gyönyörködni a tájban, de aszfalton is szoktam indulni. Jövőre szintén tervben van ez a verseny, mert válogató volt az vb-re, csak fiatalok vagyunk még, ezért nem vittek ki minket.

 

Zsámár Anna 14 éves, és 6 éve fut rendszeresen. Tavaly a hegyifutó OB-n szintén aranyérmes volt csapatban, egyéniben pedig második. 1500 méteren 8. hellyel rendelkezik országos bajnokságon, és a mezeifutó országos bajnoki csapat bornzérmese.

 

Anna, te atlétika pályán kezdted a futást, hogyan jött a képbe a hegyi futás? Hetente hány edzésed van és mi az, amivel szívesen töltöd az időd az edzés mellett?

Hosszútávfutónak tartom magam, mert sokkal jobb vagyok ezekben a számokban. Pályán nehéz hosszú távot találni :) . Amikor az edzőm észrevette, hogy nem vagyok jó sprinter, benevezett egy hosszútávú terepversenyre. Ahogy korosodtam, úgy jött az országos bajnokság is. Hetente 3-4 edzésünk van, a legtöbb a pályán zajlik. Szabadidőmben nagyon szeretek a barátaimmal lenni.

Számítottál rá, hogy benne tudsz lenni az országos bajnoki csapatban?

A rajtnál úgy voltam vele, hogy mindenképpen szeretnék bekerülni az A csapatba, vagyis az első három pegazusos lány között szerettem volna lenni. Fontos volt ez a verseny, mert mégiscsak egy OB volt, de szeretem úgy felfogni a versenyeket, hogy ha nem sikerül, akkor sincs semmi baj. Sajnos nagyon rá tudok stresszelni a versenyzésre, ezen segít, ha nem teszek magamra terhet. Külön nem kellett készülnünk, de az OB előtt egy pár edzést végeztünk terepen, hogy kicsit szokjuk a körülményeket.

 

Mi volt számodra a legnehezebb a hegyifutó OB-n?

Én tavaly már futottam ezen a versenyen, a pályát ismertem. Tudtam pontosan, hogy az utolsó 850 méter vezet fel a Kékesre, ami nagyon-nagyon nehéz. Tempót is kellett futni, készítettem is magam arra, hogy az utolsó 1 kilométerre szedjem össze minden erőmet, de ennek ellenére nagyon nehéznek éltem meg.

 

A csapatban futás adott valamilyen pluszt?

Egy ideig látjuk egymást a többiekkel, de nem szoktunk együtt futni, inkább eltávolodunk egymástól. De a tudat nagyon sokat segített, hogy nem csak magamért futok, hanem a jó csapat eredményért is. Nekem ez nagyon sokat segített, az utolsó 850 méteren is arra gondoltam, hogy a többiekért muszáj akkor is menni, ha úgy érzem, „belehalok”.

 

Lesz-e közös folytatás és mesélj egy picit a saját céljaidról is.

Amikor csapatról van szó, azon az edzőm szokott gondolkodni, mi inkább magunkra, a saját terveinkre fordítjuk az energiáinkat. Egyéni céljaim között van, hogy minél többet versenyezzek, olyan tapasztalatot szerezzek, amire később lehet majd építeni. Országos bajnokságokon sem szerepelek rosszul, sokszor felkerülök a dobogóra, és most már ez lesz a cél, hogy ha elindulok, mindenképpen szeretnék dobogós lenni. Nagyon szeretném kipróbálni az akadályfutást, ez a következő tervem. Ha pályán versenyzünk, akkor 1500-3000 méteren szeretek indulni, terepen pedig az 5-10 kilométer közötti távot érzem a magaménak.