Futás a nőgyógyász szemével | Futásról Nőknek

Iratkozz fel hírlevelünkre!

Felhasználási feltételek

Írj nekünk

Futás a nőgyógyász szemével

A nőgyógyász, anya, futó - dr. Siklós Nóra válaszol

A futóversenyeket és a kemény edzéseket nem érdekli, te mikor vagy a ciklusod legoptimálisabb szakaszában. Dr. Siklós Nórát, a Róbert Károly Magánkórház nőgyógyász orvosként és hobbifutóként mesél a ciklus alatti terhelhetőségről, a futás hatásairól, és hogy nőként milyen nőgyógyászati tünetekre legyünk figyelmesek.

Mondják, hogy a rendszeres sportolás pozitív hatással van a menstruációra.

A rendszeres sport, és az ezzel általában együtt járó életmód, az ideális mennyiségű és minőségű ételek fogyasztása, elegendő vitamin, folyadék és alvás – összességében pozitív hatással van a szervezet működésére, tehát nem kifejezetten a menstruációra, hanem általában a testünkre. Nincs kifejezett „menstuáció-barát” sport, minden végezhető a futástól az úszáson át a jógáig, a lényeg az, hogy csak annyit végezzünk, amennyi jól esik. Ezt egyénileg kell kitapasztalnunk. Aki extrém módon nehezen éli meg a menstruáció előtti és alatti napokat, annak akár azt is mondanám, hogy tartson szünetet a sportban.

Tampon, betét, intim kehely – melyikkel a legjobb, esetleg leghigiénikusabb sportolni?

Nos, ez megint egyéni dolog, olyan, amit célszerű kitapasztalnunk. Én magam a tampon híve vagyok, egy félmaraton teljesítése alatt sem kellett cserélni, így számomra higiénikus és kényelmes is. A betét esetén gondolni kell arra, hogy egy hosszabb távnál kidörzsölheti a combközöket – ilyenkor vazelinnel kenhetjük be a súrlódó hajlatokat. Sok páciens számol be arról, hogy az intim kehely is egy kényelmes, jó megoldás. Tehát csak azért, mert sportolunk, még nem kell megváltoztatnunk a mindennapokban használt eszközeinket: jó lehet bármi, amellyel kényelmesen lehet sportolni.

Mikor beszélünk a menzesz zavaráról? Mikor forduljunk orvoshoz?

Abban az esetben beszélhetünk menstruációs zavarról, ha 21 napnál gyakrabban jelentkezik, vagy, ha 35 napnál ritkábban jön meg a vérzés. Ebben az esetben sem kell rögtön orvoshoz fordulni, hiszen egy-egy kimaradásnak számtalan oka lehet, akár egy vizsgaidőszakban tapasztalható szorongás is. Ha három cikluson át megfigyelhető a jelenség, akkor azonban már érdemes felkeresni egy szakembert.

Befolyásolja a mozgás, a futás intenzitása, hogy mennyire komolyan jelentkezik a vérzészavar? 

Valamelyest minden bizonnyal hatással van rá, de nem a mozgás fajtája a számottevő, hanem a mozgás és a táplálkozás összehangoltsága. Ezt onnan tudjuk, hogy felméréseket végeztek olyan sportoknál, ahol az energiabevitelt alig korlátozzák (pl. kerékpározás, úszás), s kiderült, ott sokkal ritkább ez a jelenség. Míg olyan tevékenységeknél, ahol a testsúlyra nagyon odafigyelnek, kifejezetten jellemző ez a probléma. Egy felmérés szerint a balerináknál például 75 %-ban, míg a nagyon intenzíven és hosszú távot futók felénél fordul elő a cikluszavar.

(Dr. László Dániel - Vérzészavar a futástól című cikk)


Ha kiderül, hogy a menzesz kimaradásának oka a sport, akkor fel kell hagyni a sportolással?

Az nem derülhet ki, hogy kizárólag a sport okozza a menzesz kimaradását. Még maga a rendszeres, napi két kemény edzés sem okoz vérzéskimaradást. A versenyszerűen űzött sportokkal együtt járó versenydiéta az, ami a menzesz kimaradását okozza. Ekkor ugyanis a testzsírszázalék lecsökken, a hormonok megváltoznak, a menstruáció kimarad - nem túlzás azt mondani, hogy egy kvázi menopauza alakul ki a nőknél. Vagy, ha úgy tetszik, egy meddő állapotba kerül a test. Ha ez a szélsőséges állapot megváltozik, tehát egy verseny után például újra normál szintre emelkedik a testsúly, vissza fog állni a rend: újra megjön a menzesz, normalizálódnak a hormonok.

Van a menzesz ciklusának és a sportteljesítménynek bármilyen hatása egymásra?

Ez maximálisan egyénfüggő. Futóként és orvosként is azt kell mondanom, hogy szinte nincs két egyforma ember, aki ugyanakkor érzi magát gyengébbnek, erősebbnek a cikluson belül.

A fogamzásgátló okozhat bármilyen teljesítménybeli javulást vagy romlást egy sportoló életében?

Nem, egyáltalán nem, nincs hatással a sportteljesítményre. Olyan előfordul, hogy valaki egy versenyre készülve – mindegy, hogy milyen távú, hiszen valakinek egy 10 kilométeres verseny élete megmérettetése, mások pedig esetleg maratonra készülnek – kéri, hogy írjunk fel neki fogamzásgátlót, mellyel szépen el lehet tolni egy-egy ciklust. Így nem a versenyen kell megküzdenie a menstruációval. Aztán a gyógyszert elhagyva, hamar visszaáll a hormonális egyensúly.

Milyen hosszútávú következményei vannak a vérzészavarnak?

Tudni kell, hogy ez az állapot elég veszélyes. Itt ugyanis nemcsak arról van szó, hogy a vérzészavar esetleg zavaró, hanem több komoly kockázata is van. Lássuk be, hogy a nemi működés leállása fiatal hölgyeknél nem egy élettani állapot. Hangulat ingadozást, kedély vesztést idézhet elő, majd idővel a teljesítőképesség leromlását is okozhatja. A másik veszély, hogy ez az állapot igen gyakran végződik valódi táplálkozási betegségekbe. Kimutatták, hogy az éhező állapotban sportoló nők mintegy 25 százaléka lesz anorexiás, kisebb százalékban bulémiás. A harmadik, s egyben hosszú távon a legfontosabb szempont, az a csontritkulás kérdése. Nőknél a csúcs-csonttömeg úgy 30 éves korra alakul ki. Ennek kialakuláshoz szükség van a rendszeres mozgásra, és ugyanúgy szükség van a tüszőhormon meglétére.

(Dr. László Dániel - Vérzészavar a futástól című cikk)

A csontritkulás több nőt érint, gyógyítható állapotról van szó?

A csontritkulás teljes mértékben nem visszafordítható. Észlelése esetén a csontritkulás lelassítható, de nem állítható vissza az eredeti állapot. A csontritkulás is a test felépítésével hozható összefüggésbe: egy vékony, alacsony testzsírszázalékú hölgy hajlamosabb a csontritkulásra – de nem a sportolás, vagy annak hiánya miatt.

Leszögezhetjük, hogy a sport minden élethelyzetben jó és kívánatos, még a nehéz napokon is.

Sőt, a várandósság alatt sem kell abbahagyni a sportot. Aki előtte is mozgott, az bátran futhat, úszhat, terhelheti magát, ameddig jól esik. Ha azonban egy kismama várandóssága alatt kezd el mozogni, annak a sétát, a kismama tornát ajánlom. Nemrég olvastam egy tanulmányt, amely a várandósság alatti sportolásról szólt, mely szerint: egy aktív, jó állóképességgel rendelkező nőnél a koraszülés esélye jóval alacsonyabb, mint nem sportoló nőtársai esetében.