Mi kell ahhoz, hogy jól felkészülj egy Spartathlonra?

Az első pár szó, ami eszembe jut válaszként, azok a következők:

1. Szorgalom
2. Kitartás
3. Türelem
4. Önbizalom
5. Alázat

Ha ez meg van, akkor a 0-tól kb. 5-6 év munkát tegyél bele. :) 

A Spartathlon felkészülésre nincsenek szabályok, de a fent említett öt elem nélkül, nem hinném, hogy el lehet jutni Athénból Leonidász szobráig, futva. Osztom azt a nézetet, hogy nem kell semmi különleges képesség ahhoz, hogy valaki végigmenjen a Spartathlonon. Aki tisztességesen felkészül, annak bőven van ideje a 246 kilométer teljesítésére, hiszen az a 36 órás szintidő elég arra, hogy egy átlagos képességű futó is beérjen a célba. (2017-ben a legidősebb teljesítő 65 éves volt)

Az első Spartathlonba éveket kell beletenni

Nagyon fontosnak tartom, hogy tiszteljük meg magunkat, a versenyt és a szurkolóinkat is azzal, hogy maximálisan felkészülve álljunk oda a verseny rajtjához. Sajnos azt tapasztalom, hogy a futók egy része túlságosan siet.

Nem egyedi jelenség, hogy valaki féléves futómúlttal a háta mögött, egy félmaraton teljesítése után azt írja nekem, hogy benevezett az Ultrabalatonra, és adjak neki tanácsot. Komolytalannak és éretlennek tartom az ultrázásnak ezt a fajta megközelítését. Ilyenkor azt tanácsolom a futóknak, hogy fussanak még félmaratonokat, maratoni távokat, majd a 2. végigedzett év után, először érdemes belekóstolni a 6 órás futásokba. 3 év után jöhetnek a közepesen hosszú ultrák, azaz a 100 kilométeres versenyek, a 12 órás futások és az Ultrabalaton párban. A 4. végigedzett év után jöhet majd csak az egyéni Ultrabalaton, és majd csak ez után, az 5. végigfutott évet követően a Spartathlon. 

Sok mindent meg kell tapasztalni

​A leggyorsabb magyar színekben induló Spartathlon női teljesítő, Maráz Zsuzsi.

Annak az 5 év edzésmunkának be kell épülnie. Ezalatt megerősödnek a csontok, az ízületek, izmokat és hajszálérhálózatot növesztünk. 5 év alatt versenyrutint szerzünk, megtaláljuk, megtapasztaljuk a lehető legmegfelelőbb frissítést, megismerjük a testünk reakcióit, gyakoroljuk a monotónia, a fájdalom leküzdésének módszereit. Futunk sokat melegben, hidegben, esőben, szélben, szélsőséges időjárási helyzetekben. Hagyunk időt arra, hogy az edzettségünk kialakuljon. Én a fokozatosság híve vagyok. Tudom, hogy vannak szerencsés genetikával megáldott emberek, vagy akik egyszerűen csak mázlisták és rövidebb idő alatt is képesek eljutni oda, hogy végigfussanak egy 200 km feletti versenyt, de ha biztosra akarsz menni és nem a szerencsére bízni a dolgot, akkor meg kell dolgozni a célért. Én csak az elvégzett munkában hiszek. A futásból pedig csak annyit lehet kivenni, amennyit beletettél. Ennyire egyszerű.

Persze valakinek még akkor se sikerül, ha mindent beletett és mindent megpróbált. Van, akiknek az elméje képez olyan gátakat, amiket nem tud leküzdeni. Itt gondolok például az önbizalomra, hiszen egy Spartathlonra készülő futóként, el kell hinnünk azt, hogy képesek vagyunk lefutni egy ekkora távot. Ha nem hisszük el, akkor nem fog sikerülni. De említhetném a menet közben szerzett sérülés lehetőségét is. Bármi történhet egy hosszú úton. Ha mindent megtettél és mindened otthagytad azon az úton, akkor legalább nyugodt lesz a lelkiismereted.

Én így készültem fel a Spartathlonra

30 évesen kezdtem el futni és 10 évig csak örömfutó voltam. Nem is érdekeltek a versenyek. Viccesen azt szoktam mondani, hogy nem kell ennyit alapozni, bár nem vált hátrányomra ez a sok örömfutós év, jó alapot adott.

10 év futás után, azaz 40 évesen, az első maratoni távra is 10 hónapig készültem. Ezalatt a felkészülés alatt futottam 10 km-es versenyeket és három félmaratont is. Az első maratontól számítva, pontosan 5 év múlva ott álltam a Spartathlon rajtjában.

Spartathlonig vezető utam, évről évre

Megosztom veletek, hogy az első maratonomtól számított 5 évben milyen versenyeken vettem részt, hány kilométert futottam évről évre, azaz milyen mérföldköveket érintettem addig, amíg eljutottam a Spartathlon teljesítéséig. Ezek száraz, de talán nagyon hasznos adatok lehetnek azok számára, akik komolyan fontolgatják az ultrafutást és a Spartathlon teljesítését.

2011 okt. - első maraton (3:43)

Éves km : 2243 km

2012 - három maraton, (a legjobb 3:30)  

         - három félmaraton és egyéb rövidebb versenyek

Éves km : 2700 km

2013 Ekkor kezdtem el az ultratávokkal ismerkedni.

              - Velence 6 óra,         

              - Suhanj 6 óra  I.hely

              - Velence 6 óra OB  I.hely (74, 855km)

              - Sárvár 12 óra  II.hely (117 km)

              - Pécs 12 óra I. hely (117 km)

              - Balatonalmádi 12 óra OB  I.hely (139,418 km) országos csúcs, világranglista első hely volt abban az évben.

              - Ultrabalaton párban, 212 km I.hely  (18:58)

              - Spar Maraton (3:08)

Éves km: 5500 km

2014      - Velence 6 óra I.hely

              - Sárvár 12 óra  I.hely

              - Ultrabalaton 212 km, párban, (18:45)  III.hely

              - Suhanj 6 óra  I.hely  

              - Tata 6 óra III.hely

Éves km: 4900 km

2015      - 100 km-es terep TT, 

              - Sárvár 12 óra,  I.hely

              - UB egyéni 220 km,  I.hely  (21:45 női pályacsúcs),

              - Piros 85 km, I.hely 

              - Suhanj 6 óra,  I.hely

              - Szőlőskör 80 km, I.hely 

              - 100 km,(8:38) II.hely

Éves km: 5450 km

2016    - 100 km terep TT.

            - Sárvár  12 óra,  I.hely

            - UB egyéni 220 km,  I.hely

            - Korinthosz.hu 81 km,  I.hely  

            - Velence szupermaraton 60 km, I.hely

            - Spartathlon    246 km    27:45  III.hely

Éves km: 5500 km

2017     - BSZM Félbalaton, I.hely

             - Sárvár 12 óra (136,6 km)  I.hely + világranglista 1.hely

             - UB  egyéni  220 km, I.hely

             - Korintosz.hu 81 km, II.hely

             - Szőlőskör 50 km, 1.hely

             - Spartathlon 246 km ( 25:43) II.hely

Éves km:  ismét 5500 körüli lesz.

Tapasztalat, tapasztalat, tapasztalat

Az imént felsorolt versenyekkel elengedhetetlen, értékes tapasztalatokat gyűjtöttem. Minden verseny, bárhogy is sikerült, adott a felkészülésemhez valami pozitív értéket. Még a buktatók is, hiszen azt is meg kell tanulni kezelni. Szépen megismertem a szervezetem reakcióit, megtanultam, hogy a frissítőkből miből mennyit, mikor, milyen formában kell elfogyasztani. Hogy milyen tempóval kell elindulni, milyen váratlan dolgokra kell felkészülni, ahhoz milyen dolgokat kell magammal vinni. 6 évet versenyeztem végig, ebből 4,5 évet már az ultrában, de úgy gondolom, hogy még mindig tanulok, tapasztalok, mert mindig lehet valami újat tanulni és nem csak a saját versenyeimből, hanem másokéból is. Versenyrutint szereztem, magabiztosságot, önbizalmat kaptam és nagyon fontos információkat magamról, melyeket nem lehet az edzéseken megtanulni, hanem csak élesben lehet megtapasztalni.

Ha elsieted, és nem szerzed meg, nem szeded magadra a tapasztalatokat, akkor a spartathloni álmodat veszélyezteted. Háromszor futottam körbe a Balatont és mind a három esetben máshogy alakult, mint ahogy terveztem. Igaz, sikerült mindhárom alkalommal győznöm, de mindig új problémákkal találkoztam, melyek megnehezítették a futást. Többé kevésbé sikerült ezeken a problémákon felülkerekednem és a következő versenyen már tudtam, hogy mit kell tennem.

A Spartathlonig vezető felkészülés a legnehezebb

Amikor megkérdezik, hogy nagyon nehéz volt-e a verseny, azt szoktam válaszolni, hogy nem a 246 km a nehéz, hanem az oda vezető út. Ám, ha az nem lenne nehéz, akkor nem érne annyit és nem adna annyit a Spartathlon.  A legnehezebb munka a szürke hétköznapokon történik, a késő esti edzéseken, de nem könnyű a hajnali kelés sem, vagy amikor a legzordabb időjárásban mindenki otthon van a meleg szobában, én meg az utcán. Nem egyszerű elviselni a monotóniát, ahogy mennek a hetek, az edzések, a feladatok, hogy nem csak akkor futok, amikor kedvem van, hanem akkor is, amikor minden porcikám irtózik attól, hogy kilépjek az ajtón és elinduljak a sötétben. Sokszor gondolok arra, hogy itt az utcán most egyedül vagyok, de azok a futótársak, akik ott állnak majd a rajtban és szintén a határaikat feszegetik, ők is kint vannak a hidegben. Ez a gondolat néha segít, hogy nem vagyok egyedül. 

Attól, hogy kétszeres teljesítő és dobogós voltam a Spartathlonon, még nem tudom megmondani neked a tutit, csak leírtam, hogy én, hogyan jártam végig az utat a maratontól, Spártáig. Kívánom, hogy Te is találd meg az utad és kívánok hozzá türelmet, erőt és kitartást, hogy végigjárhasd, mert az út az, ami igazán számít. Ez az út megváltoztat téged, önfegyelmet tanulsz és rájössz, hogy sokkal többre vagy képes, mint amit valaha elképzeltél magadról. Amikor a futóból több évi munkával ultrafutó válik, már nem ugyanaz az ember, mint volt. A sok végig edzett év munkája átformálja a tested, a lelked, és a személyiségedet is. Ezzel pedig olyan erő birtokába jutsz, amit nem lehet máshogy megszerezni, sem pénzzel, sem kapcsolatokkal, sem szerencsével, csak munkával. Hajrá!