Iratkozz fel hírlevelünkre!

Felhasználási feltételek

Írj nekünk

Ezt a 7 futószabályt nem árt újra és újra az eszünkbe vésni

@unforbiddenyet via Twenty20 | Vannak olyan közszájon forgó jótanácsok a futás világában, amiket érdemes szem előtt tartani

Ismétlés a futás anyja.

Mi, futók, talán kicsit makacsak vagyunk néha, és akad néhány lecke, amit rendszeres időközönként tudatosítani kell magunkban, mire rögzül. De amikor aztán tényleg rögzül, akkor az örökre szól – jó esetben. Ha meg nem, akkor legközelebb megint mondhatjuk a magunkét miatta. Mindenesetre nem árt átismételni ezeket a szabályokat, hogy ha álmunkból felkeltenek, akkor is kívülről fújjuk mindet.


  1. A könnyű tényleg könnyű legyen

    Aki már rendelkezik egy kis futótapasztalattal, az pontosan tudja (akár pulzus- vagy tempómérés nélkül is), hogy mi számára az alacsony intenzitású, lassú futás. És mikor alacsony intenzitású futás van felvésve az edzéstervbe, akkor azt is kell futni. Így is állunk neki. Elindulunk, haladunk szépen, nyugalomban – egy ideig. Aztán a lábunk magasabb fokozatra kapcsolna, a zene a fülünkben is gyorsabb tempót diktál, és egyszer csak azt vesszük észre, hogy ez már nem alacsony intenzitás és nem lassú. Oké, de hát olyan jólesik... Mit tanulhatunk meg ebből? Ez az edzéstípus nem véletlenül szerepel az edzéstervben, számtalan komoly oka van (olvassátok el itt, hogy melyek ezek). Ráadásul futhatunk mi ilyenkor lendületes tempót boldogan, lobogó hajjal, csak akkor ne csodálkozzunk, ha mondjuk a másnapi résztávoson szenvedni fogunk, mint a kutya, és nagyon nem leszünk boldogok. Ilyen egyszerű.

  2. Ha fáj, állj!

    Szükséges szaporítanom a szót? Talán igen, mert valahogy ez az a baki, amit még a régóta futók is elkövetnek néhanapján. Betegen, sérüléssel nem futunk – halljuk és mondjuk sokszor. Aztán előfordul, főleg amikor már tényleg futáselvonásunk van, hogy a kelleténél hamarabb érezzük azt: „Most már okés vagyok, most már megpróbálhatnám...”. Ilyenkor kell megállni, és alaposan átgondolni. Nagyon alaposan! Mert ha nem, akkor úgy jártok, mint nemrégiben én, aki egy nem túl acélos „most már okés vagyok, most már megpróbálhatnám” futási kísérletnek köszönhetően összeszedett egy arcüreggyulladást. Megérte? Neeeeem.

  3. Nem mindegy, hogy mit eszünk futás előtt

    Ez nagyon egyénfüggő, de általában edzés/verseny előtt egy órával már csak olyan könnyű snackeket érdemes fogyasztani, mint például a banán, az aszalt gyümölcs vagy egy kis energiaszelet. Persze akad, aki ennél sokkal többet bír, de mi, halandók, azaz az átlagos vagy érzékeny gyomorral rendelkezők inkább hagyjuk ki a különlegességeket. Kivéve persze abban az esetben, ha az adott verseny mobilvécé-állományát szeretnénk behatóan és tudományosan tanulmányozni, mert akkor jöhet valami jó rostos cucc a rajt előtt. 

  4. Nincs új a nap alatt... főleg nem a verseny napján

    Azaz új dolgokat (cipőt, frissítést, ruhaneműt stb.) nem versenyen próbálunk ki először, még akkor sem, ha hatalmas a kísértés. Persze, csinálhatjuk azt, hogy kockáztatunk (és akár meg is úszhatjuk a kellemetlenségeket), de pontosan tudjuk, hogy nem érdemes rizikózni – túl sok munkánk van a felkészülésben. Úgyhogy ezeket a kísérleteket hagyjuk meg az edzésekre, a versenyeken pedig maradjunk meg az már ismert dolgainknál.

  5. A keresztedzés a barátunk

    Rengeteg futó van, aki imádja a keresztedzéseket, és gyakran érzem magam kicsit kívülállónak, hogy én meg nem. Aztán szerencsére bizonyos időközönként találkozom egy hozzám hasonlóval, aki futni szeret, és emellett minden más inkább olyan szükséges rossz – a „rossz” persze szigorúan idézőjelbe téve! Hiszen a keresztedzés a barátunk: erősebbé tesz, megvéd, és segít a testünknek abban is, hogy ellenállóbb lehessen a sérülésekkel szemben. Szóval köszönjük szépen core tréning, trx, jóga, úszás és társaik!

  6. Pihenjünk, aludjunk!

    Annyit írtunk már erről, hogy talán már unjátok. Nem baj, rövid leszek. Pihenjünk, aludjunk eleget, meghálálja a szervezetünk, és fülig fog érni a szánk az óra által mutatott tempó vagy alacsony pulzus láttán.

  7. Az elnyűtt cipőt le kell cserélni

    Akkor is, ha hosszú ideje a cimboránk, társunk az úton (meg a bajban), és annyira, de annyira imádjuk, hogy azt is elnézzük neki, hogy már elkopott a fél talpa és a nagylábujjunk mindjárt kiköszön belőle. Közben persze kicsit már fáj benne a lábunk, és edzés közben is mintha olyan fura lenne viselni... No, nem is viccelek tovább: ha cipőbarátunk a halálán van, ne erőltessük a közös munkát, mert ez akár még lábfájdalomat is okozhat, sőt, sérülésveszélyes is lehet. Inkább mihamarabb szerezzünk be egy új futócipőt.