Iratkozz fel hírlevelünkre!

Felhasználási feltételek

Írj nekünk

Ezt a 7 futószabályt nem árt újra és újra az eszünkbe vésni

@unforbiddenyet via Twenty20 | Vannak olyan közszájon forgó tanácsok a futás világában, amiket érdemes megfontolni

Ismétlés a futás atyja.

Mi, futók, talán kicsit makacsak vagyunk néha, és akad néhány lecke, amit rendszeres időközönként tudatosítanunk kell magunkban, mire rögzül. De amikor aztán tényleg rögzül, akkor az örökre szól – jó esetben. Ha meg nem, akkor legközelebb megint mondhatjuk a magunkét miatta. Mindenesetre nem árt átismételni ezeket a szabályokat, hogy ha álmunkból felkeltenek, akkor is kívülről fújjuk mindet.

 

  1. A könnyű tényleg könnyű legyen

    Aki már rendelkezik egy kis futótapasztalattal, az pontosan tudja (akár pulzus- vagy tempómérés nélkül is), hogy mi számára az alacsony intenzitású, lassú futás. És mikor alacsony intenzitású futás van felvésve az edzéstervbe, akkor azt is kell futni. Így is állunk neki. Elindulunk, haladunk szépen, nyugalomban – egy ideig. Aztán a lábunk magasabb fokozatra kapcsolna, a zene a fülünkben is gyorsabb tempót diktál, és egyszer csak azt vesszük észre, hogy ez már nem alacsony intenzitás és nem lassú. Oké, de hát olyan jólesik... Mit tanulhatunk meg ebből? Ez az edzéstípus nem véletlenül szerepel az edzéstervben, számtalan komoly oka van (olvassátok el itt, hogy melyek ezek). Ha pedig a nem tudományos oldalát nézzük, futhatunk mi ilyenkor lendületes tempót boldogan, lobogó hajjal, csak akkor ne csodálkozzunk, ha mondjuk a másnapi résztávoson szenvedni fogunk, mint a kutya, és nagyon nem leszünk boldogok. Ilyen egyszerű.

  2. Ha fáj, stop!

    Szükséges szaporítanom a szót? Talán igen, mert valahogy ez az a baki, amit még a régóta futók is elkövetnek néha. Betegen, sérüléssel nem futunk, ha fáj, nem futunk – halljuk és mondjuk sokszor. Aztán előfordul, főleg amikor már tényleg futáselvonásunk van, hogy a kelleténél hamarabb érezzük azt: „Most már okés vagyok, most már megpróbálhatnám...”. Ilyenkor kell megállni, és alaposan átgondolni. Nagyon alaposan! Mert ha nem, akkor úgy jártok, mint nemrégiben én, aki egy nem túl acélos „most már okés vagyok, most már megpróbálhatnám” futási kísérletnek köszönhetően összeszedett egy arcüreggyulladást. Megérte? Neeeeem.

  3. Nem mindegy, hogy mit eszünk futás előtt

    Ez nagyon egyénfüggő, de általában edzés/verseny előtt egy órával már csak olyan könnyű snackeket érdemes fogyasztani, mint a banán, a turmix, az aszalt gyümölcs vagy egy kis energiaszelet. Persze akad, aki ennél sokkal többet bír, de mi, halandók, azaz az átlagos vagy érzékeny gyomorral rendelkezők inkább hagyjuk ki a különlegességeket. Kivéve persze abban az esetben, ha az adott verseny mobilvécé-állományát szeretnénk behatóan és tudományosan tanulmányozni, mert akkor jöhet valami jó rostos cucc a rajt előtt. 

  4. Nincs új a nap alatt... főleg nem a verseny napján

    Azaz új dolgokat (cipőt, frissítést, ruhaneműt stb.) nem versenyen próbálunk ki először, még akkor sem, ha hatalmas a kísértés. Persze, csinálhatjuk azt, hogy kockáztatunk (és akár meg is úszhatjuk e kellemetlenségeket), de pontosan tudjuk, hogy nem érdemes – túl sok munkánk van a felkészülésben. Úgyhogy ezeket a kísérleteket hagyjuk meg az edzésekre, a versenyeken meg maradjunk meg az addig jól bevált dolgainknál.

  5. A keresztedzés a barátunk

    Rengeteg futó van, aki imádja a keresztedzéseket, és gyakran érzem magam kicsit kívülállónak, hogy én meg nem. Aztán szerencsére bizonyos időközönként találkozom egy hozzám hasonlóval, aki futni szeret, és emellett minden más inkább olyan szükséges rossz – a „rossz” persze szigorúan idézőjelbe téve! Hiszen a keresztedzés a barátunk: erősebbé tesz, megvéd, és segít a testünknek abban is, hogy ellenállóbb lehessen a sérülésekkel szemben. Szóval köszönjük szépen core tréning, trx, jóga, úszás és társaik, jók vagytok!

  6. Pihenjünk, aludjunk

    Annyit írtunk már erről, hogy talán már unjátok. Nem baj, rövid leszek. Pihenjünk, aludjunk eleget, meghálálja magát, és fülig fog érni a szád az órán látott tempó vagy alacsony pulzus miatt.

  7. Az elnyűtt cipőt le kell cserélni

    Akkor is, ha hosszú ideig volt a cimboránk, társunk az úton (meg a bajban), és annyira, de annyira imádtuk, hogy azt is elnézzük neki, hogy már hiányzik a fél talpa és a nagylábujjunk mindjárt kiköszön belőle. Szegény csuka, nem az ő hibája. Közben meg persze kicsit már fáj benne a lábunk, és edzés közben is mintha olyan fura lenne viselni... No, nem is viccelek tovább: ha cipőbarátunk a halálán van, ne erőltessük tovább a közös munkát, mert ez akár még sérülésveszélyes is lehet. Inkább mihamarabb szerezzünk be egy új futócipőt.