Iratkozz fel hírlevelünkre!

Felhasználási feltételek

Írj nekünk

Élet a maraton után

Istock | Egy maraton után az örömé a főszerep, ám hamar felmerül a kérdés: hogyan tovább?

Egy maratonon célba érni fantasztikus érzés.

Az eufória elkísér pár napig, aztán mégis úrrá lesz rajtunk az érthetetlen szomorúság. Hirtelen minden üres és céltalanná válik a futásban. Hogyan tovább? Összegyűjtöttem pár tippet, ami segíthet kimászni a maraton utáni depiből. 

Az idei Spar Maratonon a kordonon kívül álldogáltam, és néha csendes, néha nagyon is hangos szemlélője voltam az eseményeknek, de főleg az utolsó mozdulatokat és lépéseket figyeltem. Meghallottam a fejekben cikázó gondolatokat, hiszen pár éve ugyanezt éltem át első maratonistaként jómagam is. „Ezért dolgoztam! Ezért keltem kora reggel, nyomtattam ki edzésterveket és mondtam le családi ebédeket hétvégente. Gyűjtöttem szorgalmasan a kilométereket, hogy most itt lehessek. Néhány hónapja még óriási falnak láttam ezt a 42 km-t, most pedig áttörtem, itt vagyok”. 

Az utolsó métereken szinte mindenki feléledt, még az is, akit láthatóan nagyon megviseltek az elmúlt órák. Az arcokon feloldódott a feszültség. Egyszerre tükröződött az öröm és az elmúlt hetek-hónapok alatt felgyülemlett nehéz pillanatok katarzisa. 

De mi van a célkapun túl?

Mi történik holnap és holnapután, amikor elkezded feldolgozni nemcsak ezt a 42.2 km-es távot, hanem az odavezető utat is? Mit fogsz érezni hetekkel vagy napokkal később, amikor tudatosul benned, hogy egy álom beteljesült, és az élet megy tovább? Eszembe jutott saját célba érkezésem, amikor csak annyit tudtam kinyögni magamnak és másoknak, hogy félek, és ürességet érzek. Csak azt hajtogattam, hogy nem akarok megállni, mert amint megállok, abban a pillanatban véget ér az én nagy álmom, hogy lefussam a maratont. Igaz, hogy teljes eufória kerített hatalmába, de a hazafelé vezető úton már jött a totális megzuhanás. Vége!

 

Később, az első ultraversenyeim után ez az érzés megsokszorozódott

Olyan ürességet éreztem, ami hetekig tartott, és igen nehezen tudtam kikecmeregni belőle. A szakirodalomban poszt-maratoni depresszióként illetve running blues-ként is olvashatsz erről a jelenségről. A running blues különösen találó kifejezés számomra, hiszen nőként, anyaként nagyon sokan átéltünk valami hasonlót, a baby blues-t (szülés után depresszió) gyermekünk születését követően: beteljesült egy álom, és öröm helyett sírás, aggodalom és lehangoltság lett úrrá rajtunk.

De hogyan lehet egy-egy nagy versenyt követően ebből az üresség-érzésből kitörni?

 

Összeszedtem pár praktikát, amelyek nálam hatékonynak bizonyultak egy-egy ilyen nehéz periódusban.

 

1. Engedd meg magadnak, hogy most csak a saját örömödre fuss!

Amikor heteken keresztül arról szól a futás, hogy napra lebontva pontosan meg van határozva, mit kell futnod, akkor igencsak felüdítő élmény, amikor órát-pulzusmérőt elhajítva csak nekiindulsz, és saját kedvedre valót futsz. Bárhol és bármikor: akár csak egy fél órás kocogásról is van szó.

 

2. Hagyd az unásig futott régi útvonalaidat! Keress új utakat! 

 

3. Csatlakozz vissza a helyi futóközösséghez, akikkel a maratoni felkészülés előtt együtt futottál vagy keress társat a futáshoz!

Ha hetente legalább egyszer közösségi futáson veszel részt, egészen új élményeket fogsz megtapasztalni. A közösség ereje, dinamikája és támogatása az egyik legjobb lelki segítség, ha újra kell definiálnod a futáshoz való viszonyodat.

4. Légy önkéntes!

Ha van lehetőséged, kapcsolódj be egy-egy futóverseny szervezésébe. Az önkéntesek munkáját mindig szívesen fogadják, és -tapasztalatból mondom- újfajta élmény lesz a kordon másik oldalán állni és segíteni a futókat. A saját futásaidra és versenyeidre is egészen más szemmel fogsz nézni egy-egy ilyen önkéntes munka után.

 

5. Látogass el futóversenyekre!

Kísérj el egy ismerőst vagy barátot a versenyére! Szurkolj, érezd jól magad! Szerezz újfajta élményeket!

 

6. Fuss valami mást!

Ha eddig csak aszfalton futottál, mi lenne, ha kicsit kimerészkednél a terepre?  Egy erdei futás vagy túrázás segít töltekezni, helyre rázza a gondolataidat és megmelengeti a lelkedet.

7. Kóstolj bele más sportokba is!

Túrázz, ússz, bringázz vagy látogass meg egy edzőtermet! A keresztedzések kiválóan meg tudják törni egyrészt a futások monotóniáját, másrészt új emberekkel találkozhatsz.

 

8. Egy kicsit engedd el a futást!

Elevenítsd fel, hogy mi az, ami élményt ad a futáson kívül, mi az amiről a maratoni felkészülés során le kellett mondanod. Egy jó könyv, színház vagy koncert? Merj későn felkelni hétvégente, tölts több időt a családoddal, és ne legyen lelkiismeretfurdalásod olyasmit csinálni, ami korábban nem fért bele az idődbe. Ne feledd! A futás valamennyiünk életében fontos örömforrás, de nem az egyetlen és kizárólagos!

És végül: tűzz ki új, reális célokat, amelyekre újult szenvedéllyel tudsz készülni! HIszen jövőre is lesznek versenyek. :)