Én egyedül kezdtem futni. Nem volt edzőtársam, de még beszélgetőpartnerem sem, akitől kérdezhettem volna a futással kapcsolatban. Nem méregettem magam másokhoz. Nem mértem az időt, a távot az elején, minden ment ösztönösen. Kicsiket léptem, apránként haladtam, és ha visszagondolok, csak az érzésre emlékszem a kezdetekből. Arra az érzésre, amikor hazaérek a futásból, abból a 4 kilométeres szinte sík távról, amit napi célnak tűztem ki magamnak, ha esik ha fúj.

Borzasztó büszke voltam magamra, hogy ma is megcsináltam. Soha nem álltam le, azóta is futok. 

Nagyon sok embertől hallok különböző kifogásokat, hogy aznap, másnap és a következői nap éppen milyen problémája van, ami miatt nem jut el el a tervezett futására. Például mert az edzőpartnere lemondta. Milyen jó, hogy nekem ilyenem nem volt, hiszen akkor biztos, hogy fele annyit nem mentem volna, és soha nem lettem volna önálló, soha nem tapasztaltam volna meg, hogy milyen, ha a saját tempómban megyek. Ha egyedül futsz, rájössz, hogy talán gyorsabb vagy, hogy kitartóbb, mint az esetleges futópartnered, hogy nem fáradsz el olyan hamar és azt is megtapasztalhatod, hogy neked talán könnyebben megy ugyanaz, mint másnak. Magadtól, magadnak, és nem közös megegyezés alapján. 

Magunk miatt

Vegyünk egy másik példát, ami szintén egy gyakori kifogás, ha arról van szó, hogy miért ne menjünk futni: rossz az idő. Esik az eső, átázik mindenem, így nem indulok neki, majd holnap, ha sütni fog a nap – ismerős mondatok? Oké, de mi van akkor, ha egy várva várt verseny napján is esni fog? Vagy ha éppen azokban az órákban esik, amikor épp lenne időd futni?  Teljesen normális, ha zavar a gondolat, hogy térdig saras leszel, hogy beázik az (eddig) csini cipőd, azonban az időjárás az, amit nem tudunk befolyásolni és nekünk kell alkalmazkodni hozzá. Tisztában kell lennünk azzal, hogy a tél, hóesés, eső hozzátartozik a mindennapokhoz, és ezek az elemek nem az ellenségeink, nem tudunk változtatni rajta, és ez nem is baj. Egyedül a hozzáállásunkat kell megváltoztatnunk, és azt is magunk miatt. Kevesebb bosszankodással kevesebb edzés fog elmaradni. 

Ezt is olvasd el!

Futásban nem közösködöm

Nem tudom ti hogy vagytok vele, de engem ez a sport (persze több ez mint csupán sport) arra tanított meg, hogy sokkal több erő lakozik bennem, mint gondoltam korábban. A legbüszkébb is akkor vagyok magamra, ha valamit önerőből érek el. Éppen ezért sosem bánom, ha társ nélkül futok, inkább előnyömre válik.