Iratkozz fel hírlevelünkre!

Felhasználási feltételek

Írj nekünk

Az atlétika megismertetése gyermekünkkel

Mikor lehet a gyereket bevezetni a sport világába? Milyen jelek utalnak arra, hogy az atlétika érdekelheti? Erdélyi Zsófi profi futó tanácsai.

Jómagad is futó vagy, és szeretnéd ha gyermeked is érdeklődését mutatná a futás iránt? Valószínű egyszerűbb dolgod van, mivel gyermeked azt látja, hogy a hét kiválasztott napjain felhúzod a futócipőd, és futni indulsz. Tehát, egy példa vagy számára, amit követhet, főleg akkor ha olyan 10-11 év alatt van. Ilyenkor még nem csinálja “csak azért is az ellenkezőjét” annak amit kérsz vagy mondasz. 

A saját atlétikai pályafutásom igazán korán kezdődött, mivel megállíthatatlanul azt szerettem volna csinálni amit a két nővérem. Öt évesen már a pálya széléről figyeltem az edzéseiket, és konkrétan nyaggattam a szüleim, hogy én is futhassak. Hatéves koromig tudtak visszafogni, ekkor kaptak zöld utat Kirchhofer Józska bácsitól. Velem igazán egyszerű dolguk volt szüleimnek, mivel utánozni szerettem volna testvéreim.

A nagy testvér utánzása

A futást középső nővérem kezdte el leghamarabb a családban, mivel eléggé aktív volt és fáradhatatlan. Egy iskolatársa által ismerkedett meg a futással, és anyukámék jónak látták, ha ő is elkezd edzésekre járni. Előtte más sportágakat is kipróbált (pl. Karate), de egyik sem tudta annyira lekötni mint a futás.

Számomra a futás evidens volt, mivel példaképként tekintettem a nővéreimre, és azt láttam, hogy ők futóedzésekre járnak. Lehet, ha ballettozni kezdenek, akkor most ballerina lennék.

Miért érdemes a gyerekeket minél hamarabb bevezetni a sport világába?

1) hogy legyen idő minnél több sportot kipróbálni, ha esetleg nem élvezi az épp terítéken lévőt, akkor legyen esélyünk egy másikat is megismertetni

2) fiatalabb korban, még példaként tekintenek a szüleikre, és ők is szeretnék azt csinálni, amit anyu vagy apu csinál.

Ha apu vagy anyu teniszezni jár, akkor valószínű az első gondolata az lesz a szülőknek, hogy teniszezni vigyék a gyermeket, de ez így van minden sporttal. Úgy gondolom, hogy az első lehetőség, mindig az általunk szívlelt sport kipróbáltatására esik, és onnan indulunk tovább figyelve gyermekünk visszajelzéseire.

Ha netalántán nem sportol egyik szülő sem, de szeretnék, hogy gyermekük sportoljon, akkor én mindenképp az atlétikát ajánlanám kezdő lépésnek, mivel egy remek alapot ad bármilyen más mozgásformához. Az atlétika egy rendkívül összetett sportág, mivel van benne futás, ugrás, dobás, ezáltal könnyeben megismerhetjük gyermekünk képességeit. Olyan állóképességet tud biztosítani, ami minden más sport előnyére válhat.

Azt, hogy konkrétan futásspecifikus edzést végezzen a gyermek, későbbre halasztanám, hogy előbb megismerhesse az atlétika összes műfaját. Én is kipróbáltam mindent, súlylökéstől kezdve a távolugrásig, de nem hagytam ki a magasugrást, és a gátfutást sem. Ezek is kellenek ahhoz, hogy megtaláljuk a gyermekünk útját. Sőt, ezek megismertetése után, fogalmat kaphatunk gyermekünk képességeiről. Előfordulhat, hogy nem atlétikánál köt ki, de megtudhatjuk, hogy épp milyen tulajdonságokkal rendelkezik, ami más sportban kamatoztatható lehet.

A súlyt nem tudtam messzire lökni, a magasugrásnál állandóan leestem a szivacsról, a gátfutásnál meg orra buktam. Tiszta jelek voltak, hogy nem kéne erőltetni egyiket sem, viszont 800 méteren szárnyaltam, de ezek kipróbálása nélkül nem lenne elég alapom a futáshoz.

Mindegyik megerősített valamilyen módon. Ekkor jön szóba a jó edző, aki irányítja a növendéket, és segíti megtalálni a megfelelő atlétikai számot, de ezenfelül figyelembe veszi azt is, hogy a gyermek mit szeret. Nem voltam sikeres a futáson kívül semmilyen más számban, de ha én mégis a magasugrást kedveltem volna, akkor nem lett volna érdemes engem a futás felé terelni. A lényeg az, hogy a gyermek élvezze, amit csinál.

Mik lehetnek a jelek amik tényleg azt mutatják, hogy gyermekünket az atlétika felé kéne terelni, azon belül is a futás felé?

- Mozgásigény: Folyamatos mozgásban van, és szinte úgy érezzük, hogy megállíthatatlan.

- Fáraszthatatlan: Hiába probáljuk aktív programokkal lekötni, még akkor is csak menne, és menne tovább.

- A testnevelés órán a futós felmérésekben jól teljesít (A testnevelő tanárnakfelhívja a szülő figyelmét, hogy a gyermekben potenciát lát.)

- Élvezi ha futhat (Egy 21 hónapos kisfiú anyukája vagyok, aki megtanulta a “futás” kifejezést, és szinte parancsként hajtogatja már.)

- Az iskola által meghirdetett versenyekre szívesen megy.

- Edzéseken a futós részekben szerepel jól, és azt élvezi a legjobban.

Szerintem a sikerélmény is fontos, hogy továbbra is tudja folytatni a választott sportot, és tudjon kitartóan küzdeni. Itt már ismernünk kell gyermekünk elvárásait magával szemben. Ha neki elegendő siker, hogy magához képest fejlődik, de mondjuk nem nyer versenyeken, akkor továbbra is tartsunk ki a választott sport mellett. Viszont ha gyermekünkben látjuk a győzni akarást, de valahogy sosem jön össze a dobogóra kerülés, akkor megeshet, hogy lankadni fog a kedv az edzések iránt, és ilyenkor előfordulhat, hogy érdemes egy számára alkalmasabb sport után nézni. Persze azt sem zárhatjuk ki, hogy még jobban fog küzdeni a jobb eredmény elérésért. Ez már rajtunk szülőkön múlik, hogy ismerjük gyermekeink határait. A legjobbat szeretnénk nekik, így érdemes figyelni a lelkiállapotát edzésekre induláskor, és edzések után is.

6-7 évesen már edzésre is vihetjük a gyermeket, amennyiben érdeklődését fejezi ki, az atlétika versenyek iránt. Úgy gondolom, hogy ennyi idősen nem kell specifikusan csak futásra nevelni gyermekünk, mert azért valljuk be a futás néha elég monoton, és unalmas tud lenni.

Ezért van az, hogy sok gyermek szinte utál futni. Hisz nem elég, hogy fárasztó, de még izgalom sincs benne. Egy jó edző viszont élvezhetővé varázsolja az edzéseket a gyermekeknek.

Az én meglátásom szerint egy edzésen játékosan szükséges a picurokat az atlétika rejtelmeibe bevezetni, különböző érdekes gyakorlatokkal.

A gyermekedzőnek van a legnagyobb teher a vállán ha úgy nézzük, mivel az atlétika összes számáról szükséges egy tudásbázissal rendelkeznie. Majd az ő felelőssége lenne, a gyermek potenciáját meglátni, és tovább irányítani a megfelelő szakemberhez, aki már specifikusan az adott számra készíti fel a gyermekünk.

A legfontosabb, hogy gyermekünk élvezze, szeresse amit csinál, és ne próbáljuk a saját akaratunkat ráerőltetni. Lehet, hogy anyu vagy apu remek gátfutó volt, de előfordulhat, hogy a gyermekünk a kalapácsvetésbe szerelmesedik bele.

Remélem tanácsaimmal, személyes gyermekkori tapasztalataimmal segíteni tudtam, és megtaláljátok a megfelelő utat az atlétika megszerettetéséhez.