Szöveg: Viniczai Andrea | 2017.03.05. | Frissítve: 2021.10.08. | |
Istock | Gondolt át, hogy mi az ami stresszben tart a futóversennyel kapcsolatban, írd le és gondold át, hogy mit tehetsz, ha bekövetkezik a "váratlan".
A futás a kikapcsolódásról és a feltöltődésről szól. Elviekben. Gyakorlatban viszont előkerülhetnek a futóparák, ránk törhet a stressz, a szorongás már akár jóval a verseny előtt. Ez az érzés nem csak a kezdőknél jelentkezik, a rutinosabb futók is képesek aggódni, csak már más dolgokon. A verseny előtti drukk természetes jelenség, de a félelmeink sokszor alaptalanok. Nézzük, mik a legnagyobb parák a verseny előtt, és hogyan találhatunk rájuk megoldást!
„Mi lesz, ha mégsem tudom lefutni a távot?”
Ez a leggyakoribb verseny előtti para a hobbifutóknál. A kérdés itt inkább az, miért ne tudnád? Ha lelkiismeretesen készültél a megmérettetésre, gondold csak végig, mi minden megtettél azért, hogy most ott állj a rajtban. Az én legelső versenyem a kétezres évek elején egy őszi 10 kilométeres női futóverseny volt. Egész nyáron a magam örömére edzettem, 5-7 kilométereket futottam esténként. Aztán jött az ötlet, hogy próbáljam ki magam egy versenyen is. Majd három hónapnyi rendszeres edzés után ott álltam a versenyközpontban, és liftező gyomorral kérdeztem az egyik szervezőtől, hogy lehetséges lenne-e áttenni a nevezésemet az 5 kilométeres versenyre. Szerencsére egy tapasztalt futó volt, aki néhány perces beszélgetés után meggyőzött, igenis helyem van a 10 kilométeres táv rajtjában. Gond nélkül teljesítettem a versenyt, és büszkén, nyakamban az éremmel mentem megköszönni a bátorítást a kedves szervezőnek.
Tipp: Ha verseny előtt elmegy az önbizalmad, lapozd végig az edzésnaplódat, és nézd végig milyen sokat tettél ezért a versenyért. Hívd fel egy edzéstársadat, az edződet vagy egy jó barátodat, aki megerősít abban, hogy mindent megtettél azért, hogy nyugodt lelkiismerettel indulhass a távon.
„Mi lesz, ha nem találom meg a versenyközpontot?”
Bizony, láttam már olyan versenyzőt, aki pár perc késéssel tudott csak a mezőny után indulni, mert nem találta a rajtot. Rengeteg felesleges stresszt, és magas pulzusszámot eredményezhet, ha amiatt csúszod el a tömegrajtot, mert még azt nyomozod, hogy hol van a csomagmegőrző, ahol le tudod adni a cuccaidat. Én egy külföldi maratonon jártam így. A verseny előtti este megtaláltam a versenyközpontot a térképen. Örültem, mert egy metróval könnyen megközelíthető helyen, egy gyönyörű park közepén állt. Aztán másnap reggel ért a hidegzuhany, mert kiderült, hogy a park a valóságban kb. ötször akkora volt, mint ahogy képzeltem. Úgy kellett rohannom a cuccaimmal, hogy az utolsó pillanatban elintézzem a rajtszám felvételt és a csomagleadást. Így a maratonom első 10 kilométere ennek az izgalomnak a kiheveréséről szólt.
Tipp: Ha olyan városban versenyzel, ahol korábban még nem jártál, mindenképp keresd meg a versenyközpontot még a verseny előtt. Ha lehet, a rajtszám felvételt is intézd el előre, hogy a nagy napon ne kelljen már ezzel foglalkoznod.
„Mi lesz, ha rám tör a hasmars verseny közben?”
A verseny előtti para sokszor jár hasmenéssel. Szerencsére azonban a legtöbb esetben a drukk alábbhagy a rajt után, és ezzel együtt elmúlik a székelési inger is. Ha ez mégsem történne meg, akkor két lehetőséged van. Próbáld ki, hogy először a futásról tempós sétára váltasz. Néhány hosszú lépés után sokszor már elmúlik az inger. Ha mégsem, akkor irány az első toi-toi, ahol könnyíteni tudsz magadon.
Tipp: Ha hajlamos vagy a hasmenésre, akkor a versenyt megelőző nap csak gyomorkímélő ételeket egyél. A versenyre egy technikai futóövbe készíts magadnak széntablettát, és vécépapírt vagy nedves törlőkendőt.
„Mi lesz velem, ha eltévedek az erdőben a terepfutóversenyen?”
Számtalanszor tévedtem már el terepversenyen, mert hajlamos vagyok belefeledkezni a tájba, ahelyett, hogy a fák törzsén levő jelzéseket figyelném. Hála az égnek, eddig valahogy mindig visszataláltam a helyes útra, de sikerült jó sok plusz kilométert hozzáraknom a versenyhez. Viszont egy ideje rászoktam arra, hogy a verseny előtt átbogarászom az útvonal térképét, próbálom memorizálni a frissítési pontokat és az útvonaljelzést.
Tipp: Terepversenyen mindig legyen nálad feltöltött mobiltelefon, így bármikor segítséget tudsz kérni a szervezőktől, ha úgy érzed, eltévedtél. Hosszabb versenyeknél nem árt, ha van nálad fejlámpa, és egy vékony esőkabát is.
„Mi lesz, ha mégsem tudom megfutni a kitűzött időt?”
Röviden: semmi. Ne stresszeld magad az időteherrel. Még ha nagyon sokat tettél bele a felkészülésbe, rengeteget edzettél, akkor is történhet olyasmi a versenyen, ami miatt nem sikerül megfutni az álomidődet. Jöhet hirtelen eső, vagy beállhat váratlan kánikula, esetleg kihagysz egy frissítőállomást, és eléhezel… számtalan oka lehet annak, ha mégsem sikerül. De van egy jó hírem! Általában minden versenyt megrendeznek a következő évben is, így lesz lehetőséged javítani, ha ez ennyire fontos neked. Ne feledd, mi csupán hobbifutók vagyunk. Azért kezdtünk el futni, mert örömet ad nekünk, mert élvezzük azt a semmihez sem hasonlítható szabadságot, amit ez a sport nyújt. Hajhászhatjuk a teljesítményeket, kergethetjük az álomidőt, de akkor pont attól a sok jó dologtól fosztjuk meg magunkat, amiért annak idején beleszerettünk a futásba.
Tipp: A verseny előtti nap próbálj meg lelazulni. Ne engedd, hogy csak a verseny körül járjanak a gondolataid. Nézz meg egy részt a kedvenc sorozatodból, menj el a kedvenc cukrászdádba, vagy olvass el egy jó novellát. Ha pedig a verseny mindenáron a gondolataid közé akar furakodni, ne az jusson eszedbe, milyen időeredmény lesz a fejed fölött, amikor beérsz, hanem hogy mennyire boldog leszel a célban, amikor a megérdemelt munka után a nyakadba akasztják az érmet!
