Iratkozz fel hírlevelünkre!

Felhasználási feltételek

Írj nekünk

5 dolog, amiért a maraton minden egyes méterét imádom

Virág-Erdélyi Zsófia Facebook oldala | „Imádom az edzéseket, amik egy maratoni felkészülésbe tartoznak”

A 42,2 km Virág-Erdélyi Zsófia olimpikon futó szemével.

Mint tudjátok, mindjárt itt Budapest Maraton, holnap elrajtol a tömeg, köztük én is. Mindenféle furcsa gondolat cikázott a fejemben ezen a héten. Ugrándoztam a két véglet között. Volt, hogy szuper, elképesztő filmkockákat láttam a lelki szemeim előtt, amelyeken könnyedén, de erősen, vidáman mosolyogva elsőként szakítom át a célvonalat. Aztán hirtelen, a semmiből érkezve a következő gondolat már borús volt és sötét, melyben feladom a versenyt. Mondanom sem kell, jobbkor nem is jöhetett volna a jelenlegi cikkem témája, mivel ráeszméltem, hogy én minden egyes méterét imádom ennek a különleges, tiszteletre méltó távnak. Ez az öt dolog segített egy kis önbizalmat préselni a mostani szorongásokkal, kételyekkel teli önmagamba. Remélem, neked is segít majd!

 

  1. A táv: 42.2 kilométer

    Legyünk őszinték: Baromi SOK(k). Leírva, kimondva, biciklivel, gyalog, de még kocsival is. Nem sok ember képes ezt a távot teljesíteni, vagy inkább úgy fogalmaznék, hogy nem sok ember képes arra, hogy a szükséges munkát, időt belefektesse a maratonhoz vezető útba. Viszont te meg én (és te is, aki pont azért olvassa ezt a cikket, mert már érik a fejében a gondolat), azaz mi szuperhősök vagyunk. Ha ezt megspékeljük még egy kis esővel is, akkor, ha valaki hallaná a gondolataim, miközben hajtom keményen a métereket, akkor ennek lenne a fültanúja: „Nééééézzzz ráááám! Mekkora überkirálygyerek vagyok!”
    Valljuk be, lefutni egy maratont, na, az nagy szám! Szóval a kedvenc távom, mert hatalmas elkötelezettséget kíván, és büszkeséggel tölt el, hogy elmondhatom magamról: a hétvégén lefutottam egy maratont.

  2. Sosem ugyanolyan

    Soha nem tudhatod, hogy mire számíthatsz, hogy épp aznap tényleg sikerül-e teljesíteni – vagy épp nem. Nem lehetsz biztos abban, hogy sikerül elérni a kitűzött célt, és ez még akkor is igaz, mikor a legjobb formádban vagy. Kihívásokkal teli, a pálya folyamatosan változhat, főleg akkor, ha mindig más városban teljesíted. Az az egyik különlegessége, hogy mindig tud meglepetést okozni, szóval sosem unalmas. Most többen talán felnevetnek: „Még hogy nem unalmas? Több órán keresztül a város utcáin futkosol...” Pedig tényleg nem az! Főleg akkor nem unalmas, amikor van egy kitűzött célod, amit teljesíteni szeretnél. A hozzátartozóidról meg ne is beszéljünk. Ők lerágják a körmüket, annyira izgulnak majd érted.

  3. A maratonig vezető út

    A maratonhoz hozzátartozik az út is, és én imádom az edzéseket, amik egy maratoni felkészülésbe tartoznak. A kedvencem a hosszú futás, mikor hétről-hétre növekszik a kilométerek száma, és egyre tovább jutok a Duna melletti biciklis útvonalon. Ezeket a futásokat természetesen nem egyedül csinálom végig, hanem Eszter nővéremmel, aki frissít, etet és tartja bennem a lelket, de a táv első felében még megállás nélkül trécselünk is. Ez a mi közös „kávézásunk”.
    Ha eljutsz odáig valakivel, hogy végigcsinálod vele a hosszúkat, egy idő után azt észre veszed, hogy kialakult egy különleges, láthatatlan kapocs kettőtök között. Ha most úgy is gondolod, hogy nincs egy olyan személy, aki kísérne téged vagy futna veled, akkor ne aggódj, mert egymásra fogtok találni azzal az illetővel! A futás elintézi neked, hogy sose maradj egyedül.

  4. Érzelmi hullámvasút

    Szeretem azt az érzelmi hullámvasutat, amit maraton közben átél az ember, majd amit a célban tapasztal. Van, hogy sírásban tör ki, mert annyira boldog, vagy fáradt, vagy kimerült, vagy csak szimplán már azt sem tudja, hol van. Annyi érzés vesz körül, amikor célba érsz, hogy az élmény hosszú ideig veled marad.
    A maratonnal álmodtál, míg le nem futottad; mikor meg túl vagy rajta, akkor a célba érkezésedet játszod le újra és újra magadban. Szerintem a kedvencem az egészben, hogy a célba érkezés után azt hajtogatod magadban, hogy „SOHA TÖBBET!”, majd pár óra múlva már a netet bújod, hogy hol fusd a következőt. Ez számomra egy megfejthetetlen rejtély, ami a maraton távjához vonz folyamatosan.

  5. Mindenki együtt

    Szeretem a maratonban, hogy nem kell profi sportolónak lenned ahhoz, hogy profikkal együtt futhass. Ugyanazt a pályát csinálod végig, amit a gyorsabb lábúak. Az első olimpiámon éreztem ezt a legjobban. Igen, persze, olimpia, de a harmadik maratonom volt az életemben, és 22 perccel volt gyorsabb nálam a győztes. Ezen a versenyen együtt futhattam a példaképeimmel, Shalane Flanagannel és Kara Goucherrel, sőt, még közös képet is készíthettem velük.