Szöveg: Németh Györgyi | 2017.06.21. | Frissítve: 2020.01.13. | |
Mások történetein keresztül szeretnénk segíteni abban, hogy miként tudod leküzdeni a futással vagy versenyzéssel kapcsolatos kétségeidet és félelmeidet. Segítünk, hogy megtaláld a motivációdat, és rátalálj a saját utadra a futásban, és azt bátran merd vállalni. Ha pedig a futásban sikerült, onnan már csak egy lépés, hogy az élet egyéb területein is kamatoztasd a futásban megszerzett bátorságot.
Nézegetem a 2017-es Boston Maraton fotóit a neten, és eszembe jut a legutóbbi maratonom. Fantasztikus érzés volt benne lenni a futó tömegben, amelyben elképesztő pozitív energiák munkálkodtak Tudtam, hogy az ott futó férfiak és nők ugyanúgy készültek a versenyre mint én. Korán keltek, rendszeresen ezdettek, időnkét konfliktusba kerültek a futás miatt, és mi, ismeretlen ismerősök, együtt futottunk a cél felé. Milyen jó, hogy ma már senki sem kérdőjelezi meg, ha egy nő félmaratonon, maratonon vagy ultra távokon szeretné kipróbálni magát. Ma már nem kérdés, hogy fizikailag képesek vagyunk-e a maratonra. Mégis egészen sokáig úgy gondolták, hogy a hosszútávfutás nem való a nőknek. A nők futás iránti szenvedélyét azonban semmilyen szabály sem tudta megfékezni. Sok nő vállalta fel kilométereit és járta ki az utat számunkra, hogy mi, itt a kétezres években, ott állhassunk célul választott versenyünk rajtjában, hogy mi dönthessünk futunk vagy sem. A feladat persze most sem egyszerű, hisz bátornak kell lenni ahhoz, hogy hangosan is megfogalmazzuk céljainkat, és legyen bennünk kellő kitartás végigmenni az úton, teljesíteni életünk első 5 kilométeres versenyét vagy akár a maratont. De bátorság kell ahhoz is, hogy kimondjuk, mi az ami kell, és mi az, ami már nem kell, akár a futásból sem.
Kathrine, minden futónő inspirációja
52 évvel ezelőtt Kathrine Switzer első nőként teljesítette a Boston maratont. Abban az időben, a női hosszútávfutás tabutéma volt. Egészen elképesztő dolgokkal riogatták őt, hogy távol tartsák a futópályától.
Kathrine igazi forradalmárnak számított a maga idejében, még akkor is, ha egyáltalán nem provokációs céllal érkezett arra az 1967-es Boston Maratonra, amin nő hivatalosan nem indulhatott. Biztosan ismered ezt a fekete-fehér fotót, ami a fenti videón is látható. Egy tajtékzó férfi, egy tréningruhában futó nőt rángat, le akarja szedni róla a rajtszámot, miközben mások a futónő védelmére kelnek. A nő a képen, Kathrine.
2017-ben, 50 évvel az események után, újra lefutotta a Boston Maratont (4:44:31), és ugyanazt a rajtszámot kapta, mint 1967-ben. Most sem egyedül futott, hanem az általa alapított 261 Fearless szervezet tagjaival. Fő céljuk, hogy ösztönözzék a nőket a gyaloglásra, a futásra, és megmutassák, hogy a futás mindenki számára lehetőség a kikapcsolódásra, az önmegismerésre, és az egészséges életmódra, adottságoktól függetlenül.
Kathrinnel volt szerencsém találkozni a New York Marathonon 2016-ban, és azzal, hogy láthattam őt és hallhattam beszélni, úgy érzem, a női futás történelméből valamit én is hazahozhattam.
Az élet futva jobb
Emlékszem, amikor 2012-ben, életem első maratoni futóversenye előtt pár nappal, egyre többször fogalmazódott meg bennem a kérdés: "Vajon mindent megtettem?", "Vajon tényleg képes leszek rá?". Ekkor kapaszkodtam bele Kathrine történetébe, és egy egész estét csak azzal töltöttem, hogy a róla szóló cikkeket olvastam, és egymás után néztem meg a róla szóló Youtube videókat. Mert kellett nekem is a "dopping", kellett a motiváció.
Aztán a verseny előtti napokban átgondoltam, hogy mi mindent tettem meg azért, hogy ott lehessek életem első maratonjának rajtjában. Rájöttem, hogy mennyi mindent tanultam meg önmagamról, és a futásról. Megszoktam, hogy milyen esőben, hidegben vagy akár forróságban futni, hogy milyen hajnalban kelni egy edzésért, és hiába voltam már harminchét éves, új dolgokat tanultam önmagamról. Rájöttem, hogy bármi lesz, én már győztes vagyok, mert végigmentem egy úton, amit kijelöltem magamnak. A legnagyobb célom pedig az lehet, hogy életem végééig mozgásban maradjak.
Egymást motiváljuk
Mióta futok, számos inspiráló futónőt ismertem meg. Rájöttem, hogy a futásban pont az a nagyszerű, hogy a saját életében, mindenki bajnok lehet. Nem kell csúcsot futni ahhoz, hogy bárki elinduljon az úton, és messzi célokig vagy még azon is túl jusson.
Aztán arra is figyelmes lettem, hogy milyen sokszor vagyunk mégis bizonytalanok lefutott kilométereink ellenére vagy akár a versenyek rajtja előtt. Szabadkozunk a teljesítményünk miatt, félünk, hogy mi lesz, ha nem a számításaink szerint alakulnak a dolgok.
Csak bátran!
Ha kimondod, hogy mi a célod, máris két út nyílik meg lehetőségként. Lehet hogy a célodat sikerül teljesíteni, de a bukás lehetősége is adott, ami elsőre rémisztő lehet. Igen, a futáshoz kell egy adag bátorság is, mert ha futsz, feketén-fehéren megmutatkozik, hogy mire vagy képes. Futóként meg kell küzdeni saját gyengeségeinkkel, fel kell vállalni céljainkat mások előtt, merni kell változtatni, új útra lépni, merészet gondolni, de leginkább elfogadni azt, hogy kik vagyunk. Sokszor hajlamosak vagyunk mások életéből csak a sikereket látni, miközben mindenki megküzd a saját félelmeivel, jobb esetben elfogadja önmaga tökéletlenségét.
A futás pont azért fog örömöt adni, mert megtanít arra, hogy bátor legyél ahhoz, hogy megismert önmagad, miközben azt is kíméletlenül kisajtolja belőled, hogy elfogadd azt, aki vagy.
Erre az útra invitálunk, mikor futni hívunk.
#futasrol_noknek #fussasajatutadon
