Iratkozz fel hírlevelünkre!

Felhasználási feltételek

Írj nekünk

Nincs több vizeletcsepegés, csak a futás öröme!

Az inkontinencia probléma megkeseríti a futás és a sportolás élményét

Az inkontinencia probléma sok nő életében jelen van.

Pár éve kezdődött. Először csak alkalmanként pár csepp. Aztán egyre gyakrabban. Egyre több csepp. Végül eljutottam oda, hogy csak inkontinencia betéttel tudtam futni. 20 éve futok, és még soha nem akadályozott semmi ennyire a futásban. Tudtam, ideje tenni valamit.

Vannak tabutémák, amelyekről nem szívesen beszélünk. Ilyenek a saját gyengeségeink vagy olyan egészségügyi problémáink, amikről azt gondoljuk, hogy ciki beszélni róluk. A vizeletcsepegés pont ilyen. A harmadik gyermekem születése után vettem észre, hogy tüsszentéskor, köhögéskor vagy egy-egy nagyobb ugrásnál néhány csepp vizelet becsurrant, de nem tulajdonítottam neki nagy jelentőséget. Aztán ahogy teltek az évek, már egy-egy tempósabb futásnál is éreztem, hogy átnedvesedik a futónacim. Végül már nem is kellett gyorsnak lennem, az egyenletesen rázkódó mozgástól megindult a vizeletszivárgás. Próbáltam mindenfélét a tornától a kencékig, de nem történt érdemi változás.

 

Ez bizony stressz-inkontinencia!

A mindennapokban nem volt problémám a vizelettartással, de ahogy elkezdtem futni, kezdődött a mizéria. A betétet utáltam, a hosszabb távokon mindig kidörzsölt, kényelmetlen volt és zavart. És elérkezett egy pont, amikor már a lassú és rövid futásaimhoz is betétet kellett beraknom. Ekkor döntöttem el: utána járok, hogyan tudnék újra szabadon, kellemetlenségek nélkül futni. Addig bújtam az internetet, amíg találtam egy megbízható szakembert, akitől azt reméltem, hogy segít úrrá lenni ezen a problémámon. Dr. Balogh Illés az Intimklinka egyik orvosa egy alapos vizsgálat után kimondta a diagnózist: ez bizony stressz-inkontinencia. Viszont jó eséllyel javítható az állapotom, és azt ígérte, megtesz mindent ezért. Félreértés ne essék: a stressz szó ebben az esetben nem feszültséget jelent, nem az életmódra vonatkozik – szimplán annyit tesz: „nyomás”. Az önkéntelen vizeletcsepegés ugyanis akkor jelentkezik, amikor megnő a hasűri nyomás. Ennek tipikus oka lehet köhögés, tüsszentés, nevetés, sport vagy bármilyen erőlködés, súlyok emelése, cipekedés, futás vagy lépcsőzés.

 

Három gyereket szültem és a változókor küszöbén állok…

A doktor úrral beszélgetve az is kiderült, hogy a vizelettartási zavar gyakoribb tünet, mint gondoltam: a magyar nők csaknem egyharmadánál fordult már elő valamilyen inkontinencia panasz. A vizelet tartásának zavara leggyakrabban a szülés után, illetve a menopauza környékén alakul ki. Bingó, gondoltam. Három gyereket szültem, és 45 évesen a változókor küszöbén állok. Dr. Balogh Illés elmondta, hogy az inkontinencia problémára léteznek már különféle műtéti megoldások, ezeknek azonban több hátránya is van: több napos kórházi bennfekvéssel, katéterezéssel és utólagos varratszedéssel járnak. A stressz-inkontinencia, amitől én szenvedek, viszont remekül orvosolható egy rövid, több alkalmas lézeres kezeléssel is, melynek segítségével vérzésmentesen és a fájdalomcsillapítás szükségessége nélkül indulhatok el ismét a szabad sportolás felé. Ráadásul ez a módszer nem csak a stressz-inkontinenciára, hanem a szülést követően kialakuló méhsüllyedésre és hüvelytágasságra is megoldást jelent.

 

Ilyen volt a kezelés

Tetszett az eljárás gyorsasága és az is, hogy nem kell kórházba vonulni, sem lábadozni utána. Vágjunk bele, gondoltam. Miután a doktor úr részletesen elmagyarázta, hogy mi fog velem történni, nekikezdtünk a kezelésnek. Tulajdonképpen az egész eljárás olyan volt, mint egy nőgyógyászati kezelés. Egy olyan hengert vezettek a hüvely kezelendő részére, amelyben egy 45 fokban rögzített tükör vetítette a lézersugarat merőlegesen a célterületre. A lézersugár sok nagyon vékony sugárra bomlik, így egyszerre több, apró ponton tud behatolni a kötőszövetbe, abszolút fájdalommentesen. Ezt abszolút igazolhatom, nem éreztem semmilyen kellemetlenséget. A néhány perces lézeres kezelés után a doktor úr elmagyarázta: várhatóan az történik most odabent, hogy a fény és hő együttes ingerére reagálva az új kötőszöveti sejtek kollagént termelnek, megvastagodik a hüvely fala, valamint a húgyhólyag alátámasztása is megerősödik. A ruganyosabb mellső hüvelyfal ellenáll majd a gravitációnak, és köhögésre, tüsszentésre csökken a húgyhólyag beboltosulása a hüvelybe. Hurrá, gondoltam.

 

Az első futás betét nélkül!

Hazatérve pici vérzést tapasztaltam, de erre felkészítettek, így nem ijedtem meg. Iszonyatosan izgatott voltam, alig vártam, hogy megtapasztaljam, van-e változás a vizeletcsepegésben, amikor futok. Nem bíztam semmit a véletlenre, vártam pár napot a nagy bevetés előtt. Tudtam, hogy csodára nem szabad számítanom, hiszen esetemben, amikor a hüvely és a hólyag közti távolság nagyon kevés, több alkalmas kezelésre van szükség. Mégis, öt nappal az eljárás után, dobogó szívvel húztam fel a futócipőmet. Biztonsági okokból azért beraktam egy betétet, majd elindultam a szokásos körömre. Óvatosan kezdtem kocogni, és vártam a csepegést. Azonban a csepegés nem jelentkezett! A futás vége fele néhány csepp becsurrant, de ez a mennyiség össze sem hasonlítható a korábbiakkal. Azóta már három hét telt el, és a legnagyobb örömömre már betétet sem kell bekészítenem, mert megszűntek az inkontinencia panaszaim. Nagyon boldog vagyok, mert ezzel nem csak egy kellemetlen tünettől szabadultam meg, de visszakaptam a szabad mozgás örömét is!