Szöveg: tématámogatás, LifeLike, Jean Orsolya | 2019.12.20. | |
Istock | A rendszeres mozgás segít a cukorbetegség megelőzésében és a kezelésében, betegség esetén pedig a szervezet általános állapotának javításában, az egyensúlyi állapot fenntartásában, a normál testsúly megtartásában és a szövődmények elkerülésében
A cukorbetegséggel kapcsolatos legfontosabb kérdésekre Dr. Szabó Judit, a LifeLike Egészségügyi és Mozgásdiagnosztikai Központ belgyógyász-diabetológusa válaszol, emellett 7 tippet is ad, hogy hogyan állítsák össze mozgásprogramjukat a diabétesszel küzdők.
Mi a cukorbetegség?
A cukorbetegség egy anyagcserezavar, amely a szénhidrátháztartás, a zsír- és fehérje-anyagcsere felborulását okozza. A betegséget az váltja ki, hogy a szervezet a hasnyálmirigy által termelt hormon, azaz az inzulin teljes hiánya vagy az inzulintermelő sejtek nem megfelelő működése miatt nem képes a glükózt (szőlőcukrot) energiává alakítani.
Milyen típusai vannak, és mi jellemző azokra?
A cukorbetegségnek két fő csoportját különböztetjük meg: az 1-es típusú és a 2-es típusú cukorbetegség (de ezen kívül is léteznek más típusok, például az időszakos, terhességi diabétesz).
Az 1-es típusú diabétesz általában gyermek- vagy serdülőkorban jelentkezik, de ritkán előfordulhat felnőttkorban is. A betegségre jellemző, hogy a szervezetből vagy teljesen hiányzik az inzulin, vagy nagyon kevés van belőle, ezért azt pótolni kell (általában bőr alá, injekcióban beadva).
A 2-es típusú cukorbetegséget a legtöbb esetben felnőttkorban diagnosztizálják, de sajnos egyre több, nagyobb súlyfelesleggel rendelkező gyereknél is előfordul. Kialakulásában a túlsúlynak, a mozgásszegény életmódnak kiemelt szerepe van. A betegség lassan fejlődik ki, gyakran már évek óta fennáll, amikor diagnosztizálják. A 2-es típusú diabétesz előszobája az inzulinrezisztencia, ami kezeletlenül, életmódbeli változtatások nélkül szinte törvényszerűen alakul cukorbetegséggé.
Milyen tünetek figyelmeztethetnek cukorbetegségre?
A diabétesznek vannak általános tünetei. Ilyen például a nagy mennyiségű vizelet, a gyakori vizelési inger, a folyamatos szomjúságérzet, a szájszárazság, a hirtelen, egyéb okokkal nem magyarázható fogyás, illetve a fáradtság, az étvágytalanság, a hányinger, a bőrviszketés, a fogékonyság bakteriális fertőzésekre.
Ha valaki ezekre a tünetekre nem figyel fel, a betegségét elhanyagolja, akkor a kezeletlen diabétesznek olyan súlyos szövődményei lehetnek, mint érszűkület vagy látásromlás. Nagyon gyakori, hogy szívinfarktus után, a vizsgálatok során derül ki, hogy a betegnek diabétesze van (az esetek csaknem 30 %-ában).
Hogyan diagnosztizálható a cukorbetegség?
A cukorbetegség diagnózisa csak vénás vérvétellel végzett vércukor meghatározás alapján állapítható meg. A gyógyszertárban kapható vércukormérő készülékek inkább önellenőrzésre jók. Cukorbetegségről beszélünk, ha az éhgyomri vércukorszint két alkalommal ≥ 7 mmol/l , vagy a 75 gr glükózzal végzett cukorterhelés 120. percében a vércukor ≥ 11.1 mmol/l.
Mire kell figyelni a cukorbetegeknek sportválasztáskor?
A rendszeres mozgás segít a cukorbetegség megelőzésében és kezelésében, betegség esetén pedig a szervezet általános állapotának javításában, az egyensúlyi állapot fenntartásában, a normál testsúly megtartásában és a szövődmények elkerülésében.
A cukorbetegség minden stádiumában a testmozgás kifejezetten ajánlott, mert kiegyensúlyozott táplálkozás mellett segít a normális tartományban tartani a vércukorszintet. Ami ilyenkor fontos: a fokozatosság betartása!
Kialakult diabétesznél alapvetően inkább a társbetegségek és a szövődmények – például a mozgásszervi- és/vagy kardiológiai problémák – határozzák meg, hogy milyen mozgásformát választhat biztonsággal egy diabéteszes.
Az 1-es típusú cukorbetegség jóval nagyobb elővigyázatosságot és kontrollt igényel. Mivel a testmozgás jelentősen befolyásolja a vércukorszintet, az edzések gyakoriságát, időpontját, időtartamát, intenzitását, a választott mozgásforma jellegét nagyon pontosan meg kell határozni, és az étkezések és az inzulinkezelés függvényében kell megtervezni. Az 1-es típusú cukorbetegségnél kerülni kell az extrém fizikai terhelést, és nem ajánlott a hosszú, kimerítő futás sem.
Futhat-e a cukorbeteg?
Kezdeti stádiumban az inzulinrezisztencia és a cukorbetegség diétával és rendszeres mozgással, illetve évenkénti szakorvosi vizsgálattal kordában tartható. Ilyenkor kifejezetten ajánlott a kardió típusú mozgás, így például a kocogás, a nem túl megerőltető tempójú futás.
Ám ha valakinek előrehaladott diabétesze és annak szövődményeként neuropátiája – az idegek károsodása a magas vércukorszint miatt – van, akkor tilos a futás, mert tönkremehetnek a láb kisízületeit, illetve kifekélyesedhet a láb!
Ha az inzulinos beteg a hosszútávfutást választja, számára életbevágó, hogy csak szigorú orvosi kontroll mellett, szakember segítségével tegye azt! Nála ugyanis nagyon nagy a hipoglikémia, azaz a vércukorszint normális érték alá esésének kockázata. Ennek kivédésére a szakorvossal egyeztetni kell a folyamatos, nagyjából 45 percenkénti szénhidrátpótlás módját és mennyiségét.
Milyen szénhidrátot fogyaszthat a cukorbeteg, ha rendszeresen fut? Szóba jöhetnek a gélek, a sportitalok?
Futás előtt javasolt gyors és lassú felszívódású szénhidrátok kombinációját fogyasztani, ha közben is pótlásra szorul, akkor pedig gyorsan felszívódót. A gélek, sportitalok olyan szempontból jók, hogy konkrétan számolható a szénhidrátbevitel. Ám ezek többnyire gyorsan felszívódó szénhidrátot tartalmaznak, lassan felszívódót nem. Lassú felszívódású energiaforrásként fogyaszthatók az energiaszeletek, melyek szénhidráttartalma és felszívódása jobban kiszámítható, mint a csoki vagy az aszalt gyümölcs esetében.
Érdemes-e mérni a vércukorszintet edzés előtt, után vagy közben?
Ha a sportoló inzulinos, akkor kötelező mérni edzés előtt, után és akár közben is, ha bármilyen problémát érez. A rendszeres vércukorszintmérés azért fontos, mert információt ad arról, hogy adott mennyiségű, minőségű mozgás mit eredményez. Edzést követően ugyancsak lényeges a folyamatos kontroll, mert az intenzív mozgásnak van késői hipoglikemizáló hatása (például ha valaki maratont futott, akár másnap reggel is „hipozhat”, de ennél kevésbé extrém terhelés is okozhat utána éjszakai „hipot”, ami nagyon veszélyes).
7 hasznos tanács cukorbetegeknek sportoláshoz
- A mozgásprogramod mindig tartalmazzon kardióelemet! Ez lehet biciklizés, evezés, edzés elliptikus tréneren, futó- vagy taposógépen.
- Több energiát használ a szervezeted, ha kombinálod a statikus és aerob mozgást. Ez annyit jelent, hogy az edzést érdemes kardióval indítani (kerékpár, elliptikus tréner, taposógép, futógép), majd súlyzós gyakorlatokkal folytatni, végül kardióval befejezni.
- Ha 10 kilónál több a súlyfelesleged, esetleg valamilyen mozgásszervi problémád van, kérd szakember segítségét, aki személyre szabott edzéstervet állít össze számodra, és felügyeli az edzéseidet.
- Mindig a fokozatosságra törekedj! Így elkerülheted azt, hogy lesérülj vagy túlterheld magad, és emiatt végleg elveszítsd a motivációd.
- Ha inzulinos cukorbeteg vagy, esetleg hipoglikemizáló gyógyszert szedsz – ami a vércukorszint leesését okozhatja –, akkor nálad csak az edzői felügyelettel végzett edzés jöhet szóba. Edzés előtt mindig mérj vércukorszintet, majd 30 perc elteltével ismételd meg. Sportolás közben nagyon fontos, hogy pótold az elvesztett energiát gyorsan felszívódó és egy kevés lassan felszívódó szénhidráttal.
- 15-ös cukorszint felett az intenzív testmozgás ellenjavallt, mert felfelé viszi a cukrot, és életveszélyes állapotot idézhet elő. Ezért is nagyon fontos a folyamatos kontroll.
- Akár cukorbeteg valaki, akár nem, az edzés során elvesztett folyadékot mindig pótolni kell! Legyen nálad vízzel, izotóniás itallal teli kulacs, amiből folyamatosan kortyolgatsz. Figyelem: cukros üdítőt és energiaitalt ne fogyassz!
